Nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket botokkal és kövekkel – vélte Albert Einstein, mikor a jövő harci eszközeiről kérdezték. Ő ugyanis tartott tőle, hogy a harmadik világégés a nukleáris fegyverek bevetését hozza, így az egész emberi civilizáció megsemmisülhet. Atomfegyvert ugyan eddig egyedül az Egyesült Államok vetett be ellenfelei legyőzésére, ám a fenyegetés továbbra is fennáll. De vajon hogyan néz majd ki a negyedik világháború?
Sokan úgy vélik, mi már látjuk is. A világégés sivatagban kezdődik, ám nem tudni, hol lesz vége. A háborúnak nevet is adtak, hivatalosan a terrorizmus ellen folyik. A francia Courrier International legutóbbi számának címlapjául a háború végének hatvanéves évfordulóját választotta. A többi újság megemlékezéseivel ellentétben ők nem archív képet használtak illusztrációként, hanem egy mindennapos eseményt megörökítő felvételt. Ezen izraeli katonák láthatók éjszakai járőrözés közben, mégpedig egy éjjellátó készülék lencséjén át. A lap kérdése: lehetséges egy újabb világháború? Hosszú cikkében pedig összegyűjtötte a témában most megjelent írásokat, amelyek egyike-másika épp a jövő megjósolására vállalkozik. Azaz, hogyan tör majd ki a háború?
Az bizonyos, hogy a jövő nagy háborújának egyik résztvevője az Egyesült Államok lesz. Az első puskalövés azonban nem feltétlenül ott fog eldördülni (persze csak ha feltételezzük, hogy a szeptember 11-i merényletek nem voltak a világháború casus bellijei), köszönhetően a világot behálózó szövetségi rendszereknek. Az Egyesült Államokra akkor is csapást mérhet ellensége, ha kicsiny, ám annál hűségesebb társait bántja. Ilyen lehet például Tajvan, amely Kína nyomasztó árnyékában él, s bár ezer szállal kötődik Amerikához, az anyaország talán túl erős ellenfél ahhoz, hogy nagy testvére intervencióra szánja el magát megtámadása esetén. A helyzet jelenleg több mint nyugtalanító. Hasonlóképp puskaporos a levegő a már említett sivatagi térségben, a Közel-Keleten is. A már sokak által elképzelt amerikai hadjárat, amely Afganisztántól Líbiáig minden országot letarol, akár valósággá is válhatna egy világvége-szimuláció keretein belül. Az elképzelések szerint miután Amerika befejezte az iraki missziót, Irán felé fordulna, és történelme talán legpusztítóbb háborújába kezdene. Teherán ugyanis olyan erőt képvisel, amely minden bizonnyal hosszú ideig ellen tudna állni az amerikai támadásnak, ráadásul lakossága és területe is hatalmas. Rendelkezik korszerű fegyverekkel, s egy külső támadás esetén azokat bizonyára be is vetné. Nukleáris kapacitásáról ugyan keveset tudunk, ám ha most nincs is atomfegyvere, záros határidőn belül valószínűleg az is lesz.
Az ilyen elemzéseknél is tovább megy ugyanakkor a francia lap által szemlézett Wired magazin. Az amerikai kiadvány szakértőket kért fel a legesélyesebb konfliktusok leírására. Az írók az első háborús eseményt 2006-ra teszik. Felteszik, mi történik akkor, ha Dél-Korea partjainál egy észak-koreai kém-tengeralattjárót fedeznek fel. A régóta elfojtott indulatok a felszínre törnek, és kirobban az újabb koreai háború. Amerika 230 ezer katonát állomásoztat a félszigeten és a szomszédos Japánban, akik természetesen készen állnának a harcra. Phenjan számos No Dong-rakétát lő ki, amelyeket megsemmisítenek az amerikai védelmi erők. Az elterelő hadműveletnek bizonyult rakétaharc során azonban kilőnek Észak-Koreából egy Taepodong–2 típusú, nukleáris robbanófejjel ellátott interkontinentális rakétát Seattle irányába. Ezt az amerikai műholdak azonnal észlelik, és Alaszka partjainál megpróbálják megsemmisíteni. A koreai rakéta megpróbálja kioldani elterelőberendezéseit, ám ezek rosszul működnek, s a szerkezet az óceánba zuhan. A háború azonban folytatódik, elsősorban az azóta bekapcsolódott kínai csapatok ellen. Amerika – és Dél-Korea – megsemmisíti az észak-koreai rakétákat, mielőtt leülne tárgyalni a békéről.
A következő konfliktust 2012-re teszik. A valóságszimuláció szerint a szélsőségek felé elmozduló Kongói Demokratikus Köztársaság vezetése támadást intéz a szomszédos Angola gyémántbányáinak tulajdonlásáért. A helyi katonák – becsapva a radarokat – bambuszból készítenek járműveket, amelyek „láthatatlanok” maradnak. A „sötétben” vívott háborúról csak akkor szerez tudomást a nagyvilág, mikor már milliók haltak meg. Az írók szerint ekkor az Egyesült Államok az angolai partokhoz irányítja repülőgép-hordozóit. A harcot végül az amerikai fegyverekkel meg tudják nyerni, igaz, óriási emberveszteséggel.
A végső konfliktus a tervezet szerint 2019-ben törhet ki. Az elmélet szerint a kolumbiai drogbárók kiterjesztik hatalmukat a főbb városokra, Bogotára, Calira és Medellínre. A hivatalos kormány amerikai segítséget kér és kap. A modern B–2-es bombázók kilenc óra alatt a helyszínre érkeznek, s azelőtt meghatározzák célpontjaikat, mielőtt a drogbárók léphetnének. Ekkor azonban egy kolumbiai televíziós műholdnak álcázott elektromagnetikus elven működő bomba felrobban az űrben, tönkretéve a kommunikációt a térségben. Ennélfogva az elektromos hálózat Észak-Amerikában megkárosodik, és a katonai műholdak tucatjai is megsemmisülnek. Ezt látva a drogbárók egy kínai gyártmányú nukleáris rakétát indítanak el Washington felé. Mivel az amerikaiak az űrben telepített lézerfegyvere, a Laser Orbital továbbra is működőképes, ám a kommunikáció szünetel, a célzást szinte vakon kell megkísérelni. A kérdés csak az, hogy ilyen esetben meg lehet-e állítani az atomrakétát, vagy egy egyszerű kommunikációs hiba Washington megsemmisülését eredményezheti?
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
