Leminősített ország

Amennyiben a szökőnaphatással megtisztított gazdasági növekedést vesszük alapul, úgy a bruttó hazai termék (GDP) az első negyedévben 3,5 százalékkal nőtt, amennyiben viszont a szimpla számokkal is beérjük, úgy a bővülés mértéke pusztán 2,9 százalékos volt az említett időszakban – mindezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tette közzé tegnap. Vizsgálhatnánk még persze a hétvégékkel vagy a háromnapos ünnepekkel, továbbá a munkanaphatástól korrigált GDP alakulását is, a statisztika itt már aligha segít: a tendencia egyértelműen a nemzetgazdaság lassulását jelzi. Bár a Pénzügyminisztérium (PM) felettébb optimista – a szaktárca 3,5-4 százalékos bővülést vár, a kutatók és a külföldi finanszírozók maximum három százalékot –, kiigazításra mégiscsak szükség van. A PM államtitkára szerint ennek az az oka, hogy a szóban forgó mérés kapcsán ki kellett iktatni a zavaró tényezőket. Készséggel el is hinnénk a korrekció szükségességét, ám az utóbbi időszak gazdaságpolitikája másról sem szólt, mint a statisztikai trükkökről, a hiány eltüntetéséről, az újdonság pedig a költségvetési pénzek kiszervezése az állami elszámolásokból.
Mindez már a nagy külföldi befektetőházak szemét is csípi. Olyannyira, hogy a nemzetközi tekintéllyel bíró Merrill Lynch legutóbbi, hazánkról szóló jelentésében a KSH „furfangjaira” is ráirányította a figyelmet. A londoni cég szerint a gazdaság lendülete az idén tovább gyengül, a növekedés üteme három százalék közelébe lassul, és ez a teljesítmény is nagyban függ a költségvetési ösztönzőktől. A Merrill Lynch úgy tartja: a bizonytalanságot fokozza, hogy a statisztikai hivatal „állítólag ellentmondásos módszertani változtatásokat alkalmaz…, amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat”. A Merrill Lynch befektetőinek taktikai euróvásárlást ajánl – előrejelzésük szerint tudniillik a nyár végére a magyar valuta jelentősen gyengülhet, elérve a 265 forintos eurószintet.
Gyengül tehát a növekedés, nincsenek gigantikus beruházások, a kis- és a közepes vállalkozások egyik napról a másikra tengődnek, a kedvező inflációs adatok idényjellegűek, a költségvetés tarthatatlan – az éves hiány hetven százalékát már sikerült májusra produkálni –, az új sarcok (új adónemek, megemelt illetékek) kivetése pedig nem teremti meg az egyensúlyt. Magyarán, a kormány képtelen egy kiszámítható költségvetést beterjeszteni és végrehajtatni, ha ezt szökőnaphatással megtisztítottan számoljuk, immár három esztendeje. Nem okozhatott tehát senkinek túl nagy meglepetést a Standard & Poor’s (S&P) lépése. Mint ismeretes, a világ legnagyobb hitelminősítője az eddigi A-ról A mínuszra csökkentette Magyarország hosszú lejáratú, szuverén forint-hitelminősítését, míg hazánk rövid lejáratú minősítését az eddigi A–1-ről A–2-re módosította. A döntés hátterében az áll, hogy a hitelminősítő megítélése alapján változatlanul gyengék a magyar pénzügyi kilátások, továbbá kedvezőtlenül alakulnak a középtávú folyamatok. Amúgy az S&P leminősítése már régóta benne volt a levegőben, a figyelmeztetés ugyanakkor példátlanul kemény: gyakorlatilag azt jelzi, hogy a külföld szemében ismét hiteltelenné vált a kormányzat gazdaságpolitikája. A Standard & Poor’s mellett a Fitch Ratings tart érvényben leminősítést valószínűsítő negatív kilátást a magyar devizaadósságra. A cég a forintadósság besorolását már rontotta is a költségvetési folyamatokra hivatkozva.
De hát miért is okoz problémát a leminősítés a nemzetközi hitelminősítők részéről? Azért, mert a lerontás természetesen kihat Magyarország értékelésére is a nemzetközi piacokon. A hitelminősítés tudniillik a gyakorlatban az az index, amely azt mutatja, hogy az ország – vagyis az állam, a magyarországi vállalatok és az itt működő pénzintézetek – kölcsöneinek kockázata a külföld, azon belül is a finanszírozók szemében hogy alakul. Sajnos folyamatosan nő. Ennek nyomán a folyósított hitelekért magasabb kamatokat is kérnek a nemzetközi piacokon. A folyamat természetesen tükröződik a magyar költségvetésben is: tudniillik forintban átszámolva nő az államháztartás hiánya. Ugyanakkor a befektetők nyugalmát borzolja, hogy nincs valódi deficitcsökkentés, továbbá a kormány ad hoc módon intézkedik. Lásd a tőkejárulék tervét, amely két nap alatt megbukott; a kormány előkészületlenül kidolgozott javaslatát nemcsak az ellenzék, hanem koalíciós partnere is elutasította. Eközben a magyar kormány még mindig nem mer szembenézni a tényekkel az államháztartás állapotát illetően. Ezt erősíti, hogy amióta Veres János a múlt héten meghívta a nemzetközi és hazai piaci elemzőket, és közölte, hogy „megnyugtató helyzetben” van a költségvetés, azóta mindenki megnyugodott: gyengül a forint, a szakértők további piaci ingásoktól tartanak. S a kabinet hozzáállását látva a hangulat a magyar deviza- és állampapírpiacon a következő időkben még rosszabb lesz, ebben a környezetben nehezen elképzelhető, hogy a jegybank további kamatcsökkentéshez folyamodna az idén. A folyamatos fiskális elcsúszás, mint láthatjuk, változtat az ország besorolásán.
Nemzetközi jó hírünket fokozandó, a Dresdner-csoport londoni befektetési részlege, a Dresdner Kleinwort Wasserstein összefoglalójában azt írta: az ikerdeficit tartóssága és mértéke a befektetőket arra ösztönzi, hogy megfelelő felárat követeljenek kockázatvállalási prémium gyanánt. Különösen káros lehet a befektetői hangulat romlása és az ehhez járuló tőkekiáramlás annak ismeretében, hogy a magyar folyómérleg-hiánynak továbbra is igen magas hányadát finanszírozza a portfóliótőke. Tavaly az ilyen befektetések a hiány csaknem ötven százalékát fedezték. Hasonlóan vélekedik a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is, amely térségi elemzésében arra figyelmeztetett: további költségvetési elcsúszások erősödő árfolyamkilengésekhez vezethetnek, ez pedig a gazdasági kilátásokat teheti instabillá. S nem szóltunk még arról, hogy Brüsszelben tart még az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás hazánk ellen; a kormánynak egy hónapja van még, hogy gyakorlati lépéseit az EU fővárosában ismertesse – büntetlenül.
Ha tehát Magyarország nem hajt végre költségvetési reformot, és ha – főleg a 2006-os választások előtt – fél vállról veszi a jelentős deficitcél-túllépéseket, az negatív adósminősítési lépésekhez vezet. Különösen aggasztó, hogy a Pénzügyminisztérium s maga Veres János semmilyen jelentős kiadáscsökkentő javaslatot nem vázol fel. Ráadásul Veres a nemzetközi pénzpiacokon kevésbé, szinte alig-alig ismert személy. Az általa és a kormányfő által meghirdetett intézkedésekről pedig a nagyvonalúbb elemzések is csak azt írták: azok a napi rendteremtést, nem pedig a nemzetgazdasági szinten szükségessé vált kiigazítást célozzák meg. Nem győzzük hangsúlyozni: a félretervezett gazdasági bővülést és államháztartási hiányt, továbbá a központi kiadások fedezetéül kreált újabbnál új adókat, megemelt illetékeket nem lehet kiszámítható pályának minősíteni. A nemzetközi befektetőházak és kutatók ezt folyamatosan jelzik.
Hiába tehát a szökőnaphatással megtisztított statisztikai „magyarázatok”, a „szükségszerű kiigazítások”, a magyar kormány szavahihetősége igen alacsony szintre jutott belföldön és külföldön egyaránt. Jelzi ezt a leminősítési hullám is. Egy leminősített országnak pedig csak leminősített kormány jár.