Nem tudni, a Magyar Kupa négyes döntőjének három résztvevője miért egyezett bele abba, hogy a finálét Balatonfüreden, az amúgy is favorit Fotex félig-meddig hazai pályáján rendezzék, de az esélyek további deformálásán túl a választás amúgy telitalálat volt. A Balaton északi partjának fővárosa, illetve annak újjávarázsolt szabadidő- és konferenciaközpontja ugyanis, ahogy „első bálozóhoz” illik, tökéletes felkészültséggel várta a csapatokat.
A pénteki előjáték a várt végkifejletet hozta, így szombaton reggel a szegedi szurkolótábor is felkerekedett, ezáltal a lelátón is kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ami fontosabb, a Pick a pályán is teljesen egyenrangú ellenfél volt, még úgy is, hogy nem játszhatott a vállsérülést szenvedett klasszis irányító Andjelkovics, akinek a „végzete”, Lusnyikov az elődöntőben letöltötte egymeccses eltiltását. Veszprémi oldalról hiányzott viszont az edzésen a bokaszalagját meghúzó jobbszélső, Gulyás.
Az első félidő az egy héttel korábbi bajnoki aranycsatát másolta. A Szeged olykor már három góllal is vezetett ekkor még kissé kényelmes vetélytársa ellen, és a szünetig egygólos előnyt meg is őrzött. A nyilvánvalóan gyengébb állományú alföldieknél sikerült mindenkinek pontosan „belőni” a helyét és szerepét, ezt jól mutatja, hogy a mai atomkézilabdához sem dinamizmusában, sem átütő erejében nem illeszkedő Bajusz és Kotormán volt támadásban a két legeredményesebb. A veszprémi Perez, Lazarov átlövőpár viszont a világ bármely klubjában megállná a helyét, ennek szombaton különösen akkor nőtt meg a jelentősége, amikor a második félidő elején harmadik kiállítása miatt kidőlt az egyetlen „főállású” beállós, Gál Gyula. Innentől világossá vált, hogy a meccset kilenc méterről vagy még távolabbról kell megnyerni, és a két klasszis összesen 16 gólt vágva meg is oldotta a feladatot.
Az 50. percig döntetlenközelben ingadozott az állás, ám a Fotex innentől négy góllal megugrott, és vita nélkül kerekedett felül 28-24-re. (A 3. helyért: Dunaferr–Csömör 37-30.) Részben talán azért, mert a két csapat közül az egyik még mindig nem hiszi el igazán, hogy győzhet, a másik ellenben, a pillanatnyi szituációtól függetlenül, szinte biztos benne. A mérkőzés utáni reakciókban is ez a két érzésvilág tükröződött, mi azonban ekkor már inkább a nézőtér első sorát fürkésztük, ahol feltűnt Csányi Sándor. Az OTP elnök-vezérigazgatója ritka vendég kézilabdás eseményeken, ezért információinkat is tesztelendő, rövid beszélgetést kértünk tőle.
– Látogatásának bizonyára konkrét oka van. Elárulja, mi az?
– Más elfoglaltságom is akadt
a környéken, ezt kötöttem össze a Magyar Kupa döntőjével. Egyébként pedig részvényes vagyok a Pickben.
– Mi mégis úgy hallottuk, a közeljövőben a másik félnél vállal szerepet…
– Én is úgy tudom, hogy változások várhatók a Fotexnél, de nem az én feladatom, hogy bejelentsem ezeket.
A sokatmondó választ Hunyadfalvy Ákos, a veszprémiek klubelnöke e mondattal tette még beszédesebbé: „Megszerettettük Csányi úrral a kézilabdát.”
Hogy e vonzalom milyen frigyhez és hozományhoz vezet, a közeljövőben az is kiderül.
*****
Döntés szerdán. A női rájátszásban a Győr 30-18-ra verte a Cornexit, így szerdán a Dunaferr-rel az aranyéremért játszik.
origo.hu
Aranyáron adják a napszemüvegeket – megnéztük, mi van a borsos ár mögött
