Schmitt Pál–Aján Tamás 54-52. Ez a felirat díszelgett 1989. június 17-én a kongresszusi központban felállított „eredményjelző táblán” a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tizenhat évvel ezelőtti elnökválasztási procedúrája után. A tisztújító közgyűlés ezelőtt már meghozott egy „rendszerbomlasztó” döntést, 52:45 arányban úgy látta jónak, hogy a mindenkori állami sportvezető csak alelnök legyen a MOB-ban. Az elnökségre négyen (Schmitt és Aján mellett Pongrácz Antal és Török Ferenc) kandidáltak, előbb az öttusázó olimpiai bajnok, majd a „szerencsejátékos” üzletember esett ki, a végeredményt pedig tudjuk. No meg azt is, hogy Aján Tamás a főtitkári posztot kapta meg, s az elnökkel alkotott „tandemje” – a nyílt titoknak számító ellentétek dacára – minden akadály nélkül működött mind a MOB-ban, mind a NOB-ban (utóbbinak ők ketten a magyar tagjai).
Ám a MOB mai tisztújító közgyűlésén Aján Tamásnak riválisa akad Kamuti Jenő személyében. Pedig sokan inkább Schmitt Pállal szemben láttak volna erős ellenfelet, hiszen amikor a MOB első embere 2003. május 17-én pártpolitikus, a Fidesz alelnöke lett, azonnal támadások kereszttüzében találta magát. Amely az olimpiai doppingbotrány kapcsán újból fellángolt, de kevésnek bizonyult ahhoz, hogy befolyásolja a magyar sportot értékítéletében: Schmitt Pál a legalkalmasabb a MOB vezetésére. Ellenjelölti nevek merültek fel és szálltak alá, mígnem kiderült, nem lesz riválisa a mai voksoláson. Az Athénban történtek neki tehát nem, Aján Tamásnak viszont megmozdították a pozícióját, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) elnöke saját sportágában egy gyors szabálymódosít(tat)ással meg tudta őrizi a helyét, de most erre nem lesz lehetősége.
Riválisa, Kamuti Jenő erkölcsileg és szakmailag kikezdhetetlen, sportolói (olimpiai ezüstérmes, világbajnok tőrvívó) és sportvezetői (jelenleg az Európai Vívószövetség és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke) múltja-jelene foltoktól mentes, mégsem biztos, hogy ő lesz a főtitkár. A 157 szavazásra jogosult MOB-tag ugyanis a mai magyar valóságot leképezve politikailag megosztott, ezenkívül többen nem látnák túl erősnek a „vívólobbit”, más egyéb folyamatokról nem is beszélve, amelyek a négy alelnöki posztra törő hat, illetve a 11 elnökségi helyre kandidáló 27 ember sorsát befolyásolják majd (lásd keretes írásunkat).
Egy biztos: Schmitt Pál marad.
Jelöltek.
