„Rasszizmus? Ugyan már!”

Lakatos Menyhért 1926-ban született, a Horthy-rendszerben nőtt fel, megélte a náci világot, majd a szovjet megszállást, a kommunizmust, a Kádár-rendszer kimúlását és a rendszerváltozás reményteljes idejét. A Békés megyei Vésztőről indult el, a faluvégi putrik világából – ahogy az ott élők nevezték –, a Cigánypárizsból. Regényei, versei, a cigányság kulturális és politikai kibontakozásáért végzett közéleti munkája – egész életműve – népének és hazájának felelősségteljes szeretetében fogant. Élünk mindannyian, cigányok, magyarok, nyomorgunk, de nem figyel oda senki – mondja most csaknem nyolcvanévesen. Nem azzal kellene foglalkozni, hogy egy emberi ellentétből faji ügyet kreáljunk – figyelmeztet –, hanem azzal, hogy valóban ingyenes legyen az oktatás, mert csak így számolható fel a szegények, a cigányok kulturális hátránya és az indulatokat szülő nyomor.

A békásmegyeri panelrengeteg közepén, éppen a Füst Milán utcában lakik Lakatos Menyhért, akinek regényei, versei a 60–70-es évektől kezdve generációknak nyitottak ablakot a cigányság világára, megmutatva, hogy különbözőségeinkkel együtt is egyek vagyunk, mi, emberek. Otthonában arról beszélgettünk, hogyan érzékeli, valóban félnie kell-e ma Magyarországon a cigányoknak, ahogyan azt a Moszkva téren tüntetők állították, miután egy cigány fiút karddal leszúrtak a buszon. Időközben kiderült, a támadó is roma volt, de az indulatok nem csillapodtak. Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista például kijelentette: a támadó származásától függetlenül lehetett rasszista indítéka a merényletnek. Mikor az eset szóba kerül, az író bosszúsan legyint.
– Ez a Moszkva téri ügy? Azt se tudjuk, hogy pontosan mi történt ott… De egyébként meg semmi jelentősége sincs az egésznek. Rasszizmus, cigányok meg magyarok… Ugyan már. Ez mindenkivel megtörténik. Két magyarral vagy két cigánnyal, vagy magyarral cigánnyal is megtörténik, hogy egymásnak mennek. Csak ezt annyira felfújta a televízió, hogy nem emberi…
– Politikai ügy lett az egészből: Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke harci riadót fújt, rasszizmus ellenes tüntetést szerveztek, amin úgy beszéltek a szónokok, többek között Tamás Gáspár Miklós filozófus – aki utóbb bocsánatot kért elhamarkodott kijelentéseiért –, mintha a magyarság fajüldöző lenne… Ön hogyan látja, valóban ilyen fenyegető a légkör nálunk?
– Nem értem. Az emberek összekapnak, összevesznek. Alapos oka van, nyilván. Nem azért, mert egyik magyar vagy cigány, hanem azért, mert nem tetszenek egymásnak valamiért, és kinyílik a bicska, előkerül a kard. De ennek semmi köze a fajelmélethez: Aladár is azt mondhat amit akar, meg a Tamás Gáspár Miklós is. Ezt nem így fogják fel a cigányok sem, meg a magyarok sem. Én, ha megyek az utcán, még sosem állított meg senki, hogy te cigány, mit akarsz itt. Gyerekeim, unokáim vannak, jó barátaik vannak a cigányok meg a magyarok között is. Semmi ilyesmi nincs náluk, hogy ki cigány, ki meg magyar… Ilyen dolgokkal nem foglalkoznak. Ha összevesznek, nem faji dolog az, hanem emberi.
– De az ilyen ügyek feszültségeket kelthetnek, főleg, ha olyan militáns hangvételű demonstrációkat is szerveznek rá, mint Horváth Aladár a Moszkva térre.
– Aladárék ebből élnek, mindenütt őket kérdezik meg mindenért. A világon semmihez nem értenek, alig vannak a cigányok között, a cigányok meg nem foglalkoznak velük. Főleg Aladárral, vele aztán abszolút nem.
– Vannak más cigány érdekvédelmi szervezetek is, amelyek a közvetítés, a párbeszéd alapjairól próbálják megközelíteni a kérdést – a Moszkva téri eset kapcsán is több szervezet mondta azt, hogy a hisztériakeltésben nem hajlandó közreműködni. Ezek viszont nem kapnak médianyilvánosságot, sőt, megalkuvással, behódolással, „díszcigánysággal” bélyegzik meg őket.
– Aladár, meg a többiek, ők az igazi díszcigányok. Aladárt meg a többieket behívják, mert ők a megbízhatók, ők kapják a több száz milliós pályázati pénzeket. Ezek mindig megszólalhatnak, ők beszélhetnek, másokkal meg nem állnak szóba.
– Etnikai feszültség nincs, de problémák vannak.
– Igen, de emberi problémák ezek, nem fajiak. Magyarok között meg a cigányok között is vannak, akik kiprovokálják a verekedést. Megkapják, jól megverik őket, azzal vége is az egésznek. De ha valaki tisztességes, normális ember – mással szemben is, akkor nem csinál ilyet. Karddal járkálunk, és megyünk egymásnak? Ez lehetetlen helyzet… Ezek provokálják egymást, mi meg belemegyünk, és bevesszük a mesét…
– Hogy látja, a cigány közösség milyen helyzetben van ma Magyarországon?
– Rosszban. De mindenki rossz helyzetben van. Nem csak a cigányok. Nézze, aki dolgozna, annak sincs munkalehetőség. Főleg a cigányoknak, akiknek a képzettségük semmi. Segédmunkás nem kell sehova, hogy is kellene, mikor nincs már termelés, nincsenek üzemek. Az emberek azt sem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal. De ez társadalmi probléma. Semmi köze nincs ahhoz, hogy cigány-e valaki vagy nem. Persze mindez bizonyos mértékig kihat ezekre a dolgokra is, mert az emberek idegesek, türelmetlenek, és keresik a fogódzót, kötözködnek. De ettől még annak, hogy egyik a másikat elpasszírozza, semmi köze a faji kérdéshez.
– Békásmegyeren lakik. Ez volt annak idején – amíg voltak üzemek, gyárak – a Kádár-paradicsom. Milyen az élet itt most?
– Ugyanolyan, mint máshol. Köszönünk egymásnak, és megyünk tovább. Szomszédolni nem nagyon járunk egymáshoz, nem hívjuk meg egymást ebédre. Mint máshol. Akinek van munkája, dolgozik, az még megvan valahogy. A többi meg, hát él ahogy tud… De a belvárosban is van szegénység, ahhoz, hogy azt lásson az ember, nem kell elmenni Békásmegyerre.
– Változásra van esély?
– Milyen változásra? Hogy jobb lesz? A végtelenségig így fog ez menni. Az emberek inkább félrehúzódnak, és nem törődnek a dolgokkal. Úgy gondolják, hogy semmi sem fog történni, akkor se, ha kormányváltás lenne. Akármi jön, nem változik semmi.
– Sokan azt mondják, a Moszkva téri ügy felfújásának hátterében az van, hogy a hisztériakeltéssel próbálnak szavazatokat gyűjteni a cigányság körében. Hogy ami most történt, már a kampány része.
– A cigány emberek is egy szavazattal rendelkeznek, és persze ilyenkor mindenki törtet, meg akarja nyerni a másikat.
– Az elmúlt kampányokban jó néhány példa volt arra, hogy megpróbálták felhasználni, félrevezetni a cigányságot.
– A cigányok elmennek szavazni, mert úgy illik, de sokan azt sem tudják, hogy kire szavaznak. Csak addig kellenek, amíg bedobják a szavazatukat, aztán nem törődnek velük. A cigányság a maga módján él, úgy, ahogy él. Sokszor nem válogatják meg, hogy mi a törvényes, mi a törvénytelen, mert meg kell élni. A gyerekek iskolába járnak, fizetni kell érte. Mindenki az ingyenes oktatásról beszél, de a két unokám többet elhord az iskolákba, mint amennyit megeszünk. Nem győzi az ember. Minden nap van valami, amit fizetni kell. Az oktatással kellene foglalkozni, de ezeken az embereken a világon senki sem segít. Pedig az oktatásra állítólag van pénz, és mégse foglalkoznak vele. Lehetne taníttatni az embereket, és akkor a tanulással foglalkoznának, nem a dorbézolással. Ha volna valahova eljárni, örömmel eljárnának, de nem törődnek ezzel. A kormány sem tesz semmit, arra hivatkozik, hogy nincs pénz. De ha neki sincs, akkor kérdem én, kinek van?
– Magyarországon a többséget rendszeresen megvádolják, hogy rasszista, azonban ez nem mindig egyirányú folyamat. Volt már példa arra is, hogy egy cigányprímás nem engedte be a családjába a magyar leányt.
– Hát, megeshet ilyesmi. Nagyon közel kell kerülnie a cigánynak a magyarhoz, és viszont, hogy ez megszűnjön.
– Ön több rendszert is megtapasztalt…
– Az egyik kutya volt, a másik eb, egyformák voltak. Mindegyik meg akarta választatni magát, aztán nem történt semmi. Kommunisták vagy nem kommunisták, fasiszták, ezeknek a dolgoknak semmi jelentősége nincs. A fasiszták ütötték a cigányokat, de hát a kommunisták se csináltak mást. Ha nem is ütötték, de sorsukkal verték meg őket. Semmi jó nem származott nekünk a rendszerváltásból sem. Minket sose vettek semmibe.
– Mit vár, merre fordulnak a dolgok a cigányok ügyében?
– Ez így van ezer éve, így is marad, és mi már nem éljük meg a változást. Arra kellene törekednie a társadalomnak, a kormánynak, hogy tényleg ingyenoktatás legyen, és ne ingyenosztás. Akkor a cigány is megteremtené a magáét. Mert a legfőbb gond az, hogy a cigányság átlagosan jóval alacsonyabb képzettségű, mint a többiek. Két gyerek mellett, ha mindenki dolgozik, alig jut valamire. Mindennap, amennyi pénzt kérnek tőlünk az iskolák, hát az borzasztó. Az ingyen tankönyv meg a többi, csak mind mesék. Ez a baj. És nem a rasszizmus.
– Óriásplakátokkal rakták tele az országot, amelyek felirata szerint minden második roma eltitkolná a származását.
– Bolond volt, aki ezt kitalálta, és biztos nem cigány. A cigányok mindig cigányok voltak és mindig azok is maradnak. Hát akkor mit szégyelljenek rajta? Ha szégyelli, akkor nem lesz cigány? Ennek semmi értelme sincsen.
– Azt mondják, hogy származásuk miatt nem veszik fel a munkahelyekre a romákat.
– Miért, a magyaroknak van munkahelyük? Tessék már megmondani, hogy milyen munkahelyekről beszélünk? Mindkét lányom dolgozik, meg van hozzá a műveltségük, elvégzik a munkájukat, mint akárki más. Ha ért valamihez valaki, és ügyes abban, akkor nem azt nézik, hogy cigány-e, felveszik, és örülnek neki. De ha nem ért semmihez? Csak azért, mert cigány, miért vennék fel? Ez nevetséges. Élünk mindannyian, cigányok, magyarok, nyomorgunk, és ha elmondanánk, hogy mennyi gondunk van, azért is hiába, nem figyel oda senki…