Tesztbe dőlve

Probléma van a tízéves kölyökkel: az iskolából rossz jegyekkel tér haza, tanárai szerint az órákon nem figyel. Írása olvashatatlan, gondja van a matematikával és nyelvtannal is, és a szünetekben magányosan elvonul társaitól. Mindennek a tetejébe még egy nagy titok, amelyről a francia család csak az orvosnak mer beszélni: éjjelente bepisil. A szülők elvitték a lurkót egy pszichológushoz, aki többek között intelligenciatesztnek vetette alá. Az apa és anya arra számított, hogy enyhe fokú mentális elmaradottság lehet a kiváltó oka mindennek.
Tévedtek. Az IQ-teszt ugyanis kimutatta, hogy gyermekük nagyon tehetséges, 130 pontnál jobban teljesített. Ám az eredmény hallatán a szülőknek nem volt idejük táncra perdülni, ugyanis a professzor azonnal sorolta a vizsgálat többi eredményét is: a fiú alkalmatlan az iskolai nevelésre, súlyos beilleszkedési és viselkedési problémákkal küszködik, amelyek szélsőséges esetben magukban hordják az öngyilkosság lehetőségét is.
Mit csináljon az okos, de nevelhetetlen fiával? – tette fel az anya a kérdést. A tesztek szerint gyermeke ahhoz a 2,5 százalékhoz tartozik – Franciaországban ez mintegy kétszázezer nebulót jelent –, akit a sors kivételes tehetséggel áldott meg.
Kezében a diagnózissal az édesanya felkereste az oktatási minisztériumot, majd miután onnan finoman elküldték, az Express magazint. Nem akarja, hogy valami zseniképzőbe dugják be a gyermekét, hogy mindenáron versenyszellemre oktassák, mint valami agarat, aki csak a nyulat látja maga előtt. Franciaországban amúgy is kevés a túlságosan tehetséges gyermekekkel foglalkozó intézmény, bár egyes helyeken vannak speciális osztályok. Hogy az édesanya kétségbeesése tovább nőjön, azóta megállapították másik két gyermekéről is, hogy a saját korosztálya átlagánál nagyságrendekkel jobban teljesít.
De végül is kit nevezhetünk koránál érettebb, tehetséges kisgyermeknek? A meghatározásoknak se szeri, se száma. A tudósok egyetértenek abban: ha valamely kisgyermek 130 és 140 közötti pontszámot ér el az öt–tíz éves korban elvégzett intelligenciateszteken, arról váltig állíthatjuk, hogy az értelmi körbe tartozó területeken kivételes teljesítményekre képes. Az átlagos pontszám 100 pont körüli. A rendkívül intelligensek 2,5 százalékos aránya minden társadalmi réteget érint, függetlenül attól, hogy a gyermek kitől – kétkezi munkás vagy sok milliárd dollárt forgató vállalkozó szülőktől – származik. A szakértők szerint a kivételes családi háttérrel rendelkező gyermekek esetében – többéves nevelés után – mintegy tíz ponttal lehet növelni az IQ-eredményt.

Edison, a deviáns

A nagyon tehetséges gyermekek közül is kimagaslók (140–180 pontot elérők) lehetnek a zsenik, akik valóban újat adhatnak majd az emberiségnek. Érdekesség, hogy a géniuszok közül nem egynek olyan magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási problémái voltak, mint az előbb említett kisfiúnak. Csupán két ismert példát hozzunk fel: Edisont és Einsteint. A csodagyermekek pedig többségükben egyetlen dologhoz értenek kivételesen, például a fejszámoláshoz, magas szintű sportteljesítmény eléréséhez vagy a zenéhez. Ugyanakkor a koraérett gyermekek nem feltétlenül tehetségesek is.
Vajon gyermekünk meg van-e áldva különös értelmi tehetséggel? – teszik fel maguknak a kérdést gyakran a szülők. Kutatják a lehetőséget, hogy meggyőződjenek a válaszról. Pénzt, időt nem sajnálnak arra, hogy megtudják: netán itt totyog-e mellettük a jövő zsenije? Egy-két fogódzó azért létezik. Ha a gyermek képes megérteni összetett fogalmakat és végrehajtani olyan tevékenységeket, amilyenekre kortársai nagy többsége képtelen, akkor reménykedhetünk. A meghatározásokban gyakran említik, hogy a szülő nem kifejezett erőltetésére a négy–hat éves gyermek magától megtanult olvasni. Az is árulkodó jel, ha kivételes kíváncsiságot tanúsít olyan összetett témák megértése iránt, mint a világegyetem keletkezése, a történelem előtti idők vagy az űrkutatás. A metafizikai kérdések – mint a halál – különös aggodalommal tölthetik el. Mindemellett akadhatnak olyan manuális tevékenységek, amelyekben ügyetlen a gyermek; ilyen lehet az írás elsajátítása, az ollóval vágás vagy például a csapatjátékok.
Jean-Charles Terrassier, a nizzai klinika pszichológusa, aki több mint három évtizede foglalkozik a tehetséges gyermekekkel, ilyen esetekben egyértelmű diszszinkronómiáról beszél. E szerint az értelmi koraérés nincs összhangban az érzelmi és társadalmi éréssel. A professzor belső és társadalmi diszszinkronómiát állapított meg. A belső összefügg a gyermek intellektuális és érzelmi fejlődésével. A társadalmi jellegű pedig azt fedi, hogy mekkorák az eltérések a gyermek és hasonló korú társai között, amelyek iskolai vagy családi tevékenységek közepette mutatkoznak meg. A túl tehetséges gyermeknél ezek a rendellenességek gyakran szorongást, depressziót váltanak ki, találkozhatunk viselkedési zavarokkal, idegességgel, amelyek elvezethetnek az iskolával szembeni teljes érdektelenségig, bukásig, társadalomellenességig is. Sőt ha nem kerül idejében szakavatott kezekbe, könnyen lehet belőle deviáns, bűnöző vagy pedig önmagát és a családját pusztító ember.
A francia kutatók szerint azonban nem kell minden túlságosan okos gyerekkel ilyen megpróbáltatásokra számítani. Számos magas intelligenciájú gyermek éli a maga csendes és békés diákéveit. Könnyen veszik az akadályokat, kitűnő osztályzatokkal végzik el az egyetemet is anélkül, hogy jártak volna bármilyen speciális osztályba vagy „zseniképzőbe”. Lehet, hogy ezek a tanulók nem is tudnak kivételes adottságaikról, egyszerűen minden megy nekik.
Korántsem biztos, hogy egy tehetséges gyermek egyszerre nyújtja a meghatározó tulajdonságok egész sorát. Meg kell különböztetnünk a jártasság különböző formáit, így az intellektuális, a kreatív, a társadalmi-érzelmi és az érző-mozgató tulajdonságokat. Minden ilyen gyerekről elmondható, hogy ragyogó a memóriája. A felsoroltak közül az első csoportba tartoznak a tényeket gyorsan felismerők. Ehhez kapcsolódik a kérdések pontos feltevése és a meghatározások hatékony használata. Az ilyen gyermekek szókincse messze felülmúlja a hasonló korúakét. Eddig megszerzett tudásukat bonyolult dolgok megértésére használják, olykor saját gondolatmenetet alkalmaznak ezek feldolgozására. A különböző események hatásait előre próbálják megjósolni. Gondolataikat könnyen közlik, képesek önállóan dolgozni. A rejtvényeket gyorsan és örömmel oldják meg, legyen szó akár keresztrejtvényről, szójátékról, matematikai problémáról vagy épp sakkfeladványról. Könnyen boldogulnak az idegen nyelvvel, pillanatok alatt elsajátítják a technikai újdonságok kezelését.

Vita felnőttekkel

A kreatív jártasság jellemzője, hogy a gyermek mindig kérdéseket tesz fel a legkülönbözőbb tárgyakról, azok működéséről. Számtalan ötletet eszel ki a kérdés megoldására, amelyeket meg is oszt hallgatóságával. Szabad folyást enged képzeletének, hogy aztán később kijavítsa, módosítsa elgondolását. Szeret kockázatot vállalni, jó humorérzéke van. Individualista, nem fél attól, hogy különbözzön a többiektől. A dolgok apró összetevői nem érdeklik. Különösképpen szereti a változatosságot, akár ruhákról, akár ételről, akár színekről, akár eljárásokról van szó. Mindenfélét gyűjt, szétszerel és összerak játékokat, kis gépeket. Gyakran szórakozott, és nem szeret idézeteket megtanulni, ehelyett inkább a szabad vitát választja.
Ha valaki jó kapcsolatokat ápol társaival, arról elmondható, hogy társadalmilag intelligens. Ám mi kell ahhoz, hogy valaki kivételesen tehetséges legyen e téren? Először is barátságosnak, szolgálatkésznek és együttműködőnek kell lennie. Az sem baj, ha a gyermeket jó szervezőkészséggel áldotta meg a sors. Képes kidolgozni terveket a maga és mások számára. Elfogadtatja ötleteit csoportjával, és azonnal képes döntést hozni. Gyorsan felismeri az idegen ember természetét, és ezt később kamatoztatja a kettejük kapcsolatában. Nemcsak szeret emberek között lenni, de gyakran ő a középpont. A felnőttek társaságát is kedveli, szívesen elbeszélget, vitázik velük. Nagy az ellenálló képessége a stresszel és a levertséggel szemben. Nem kell erőt kifejtenie ahhoz, hogy befolyásolja és meggyőzze egy csoport tagjait, akiknek az együttes erejét mozgósítani tudja.
Az érző-mozgató tulajdonságokban tehetséges gyermekek olyan eszközöket használnak nagy biztonsággal, amelyek nagyobbaknak készültek, ráadásul kivételes erővel, egyensúllyal, koordinációval kezelik ezeket a tárgyakat. Könnyen utánozzák a hangokat, egyes gesztusokat, mozgásrészleteket. Szinte azonnal képesek pontosan megismételni a ritmust, amelyet hallottak, és azonnal megkülönböztetik a hangokat.

Lelketlen lélekgyógyászok

Paradox helyzet, de a túl okosak közül sokan nem bírják el az iskola fegyelmezettségét, gyakran megbuknak, képtelenek elviselni az iskola egyhangúságát. Francia kutatók felmérésekkel igazolták, hogy épp a legmagasabb intelligenciaszintű diákok viselik el a legkevésbé az oktatási intézményeket. Az igazi nehézségek akkor következnek be, ha már nem elég egyszerűen meghallgatni az órákon a tananyagot, hanem tanulni kell. Ekkor sorozatosak a bukások, holott azt az oktatási rendszert kellene megbuktatni, amelyik nem tanít meg tanulni. Felmérésekkel bizonyították Franciaországban, hogy három túl okos gyermekből egy nem tudja letenni még az érettségit sem, mert elutasítja az egész iskolarendszert.
A lélekgyógyászok egyértelműen felhívják a figyelmet, hogy nem szabad felnőttszámba venni a túl tehetséges gyermekeket. Ők gyakran sokkal sérülékenyebbek, mint ahogy azt a koraérettségükből gondolnánk. Előfordulhat, hogy egy túl okos gyermek érzelmi lemaradással küszködik.
Egyes pszichológusok veszélyesnek tartják magának az IQ-tesztnek az elterjedését is. Franciaországban tizenöt éve csak klinikákon lehetett alkalmazni a WISC III-ra keresztelt tesztet az értelmi képesség felmérésére. Ma száz euróért bárhol, bármely pszichológus magánrendelőjében elvégzik, ha az egész család kitölti a tesztet, még kedvezményben is részesülnek. Az orvosok – tisztelet a kivételnek – nem törődnek azzal, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy gyermeknek a tudomására jutnak az értelmi állapotát jelző adatok. Gondoljuk el, milyen hatást válthat ki egy gyermekből, ha tudatában lesz annak, hogy túl buta vagy túl okos. Egy társadalomban, ahol a teljesítmény önmagában érték, milyen könnyen a fejükbe szállhat a dicsőség a jó kategóriába tartozóknak, és a kudarc mennyire visszahúzhatja a nem jól teljesítőket! A tesztek ilyen félreértelmezése életeket tehet boldogtalanná.
A szülők lelketlen „lélekgyógyászról” is beszámoltak a francia Le Point hírmagazinnak: amikor a rendelőben csupán az asszisztens adta oda a gyermeknek a tesztet, majd felvilágosította a kísérőket, hogy a feladványsor kitöltésére másfél óra áll rendelkezésre, és később postán megkapják az IQ-ról szóló értesítést. Orvos egy pillanatra sem látta a gyermeket. „Ez felháborító – mondta a magazin megkeresésére Béatrice Copper-Royer párizsi klinikai pszichológus. – Egy IQ-szám önmagában nem mond semmit! Éppen az az érdekes, hogy követem a gyermek viselkedését, miközben kitölti a tesztet. Van-e önbizalma? Gátlásos-e, visszahúzódó-e? Esetleg nyeglén vagy épp ellenkezőleg, kitartóan, elszántan áll-e neki a tesztlap kitöltésének. Épp ez az, amit a pszichológusnak ki kell derítenie.”
Minden társadalomnak szüksége van tehetséges emberekre. Ezért kellene idejében rábukkannunk, felismernünk a sorstól kapott többletet, amelyet gondoznunk, követnünk kellene. Elvégre, legalábbis a jelszavak szintjén, tudásalapú társadalmat építünk, amelyhez nem árt, ha van ragyogó nyersanyagunk: az emberi értelem.