Az ellenzék ellenzéke

Mármint Mi, a Magyar Nemzet, ahogy szokták mondani, a jobboldal zászlóshajója, és Ti, a Népszabadság, a baloldali vezérhajó, amelynek főszerkesztője a rendszerváltozás előtt rendszerint KB-tag vagy PB-tag, vagy a KISZ KB-ból jött, vagy megbízható káder volt. Mint mondjuk Berecz, Borbély vagy Eötvös elvtársak…
Nincs is ezzel semmi baj. Minden újság úgy evickélt át a rendszerváltozáson, ahogy tudott, úgy maradt meg vagy bukott el, ahogy tudott. Az Antall-kormány minden egyes napját keserűvé tévő Kurír például nem úgy égett be, mint Józsika a szembesítéskor. A Kurír százmilliós veszteségeket halmozott fel, amiről csak szűk körben tudhattak, és a Postabank döntött úgy, nem vállalja tovább ezt a koloncot. A Pesti Hírlap nem volt kibélelve banki pénzekkel. A Pesti Hírlapot egyszerűen szerették az olvasók, de mint tudjuk, ez nagyon kevés az üdvösséghez. A Pesti Hírlap hiánya ma kap igazi hangsúlyt. A rendszerváltozás éveiben a Magyar Hírlap, a Népszabadság – amelybe a szocialisták sok pénzt tettek –, a Kurír, a 168 Óra, a Magyar Narancs – amelybe a Postabank tett igen sok pénzt – igyekeztek a demokrácia őrkutyájaként a földbe taposni az Antall-kormány bármelyik és bármilyen intézkedését. Gyurcsány Ferenc beszél ellenséges hangról? Bele a levegőbe? Van fogalma arról, micsoda médiaháború folyt itt 1990 és 1994 között?
Majd kitalálták a médiamunkások világkuriózumát: az ellenzék ellenzékének szerepét. Most állítólag béke van. Ez azt jelentené, hogy a kormány kormányoz, a sajtó pedig teszi a dolgát, és ellenőriz. Mert a sajtó hivatalból mindig ellenzéki! Lenne! Ezt már a Nyilvánosság Klub is meghatározta, meg bármelyik baloldali vagy liberális tollforgató, akit az Antall- vagy az Orbán-kormány idején megkérdeztek: nem kéne abbahagyni a kormány lejáratását, csínján bánni a személyre szóló gyalázkodásokkal, és némiképpen objektívnek lenni? Nem! Kemények és elfogulatlanok vagyunk (!).
És mi van most? Kemények vagyunk és elfogulatlanok? Medgyessy Péterrel beszélget a Népszabadság két kiválósága a szombati számban. Ők az elején megtudakolják, miért adott a Magyar Nemzetnek interjút, amikor az mindig csak gyalázta őt. Sőt a D–209-es leleplezésében is jelentős szerepet játszott ez a lap. Medgyessy azt válaszolta, jobban zavarja, hogy a parlament baloldala a Népszabadságot, a jobb pedig a Magyar Nemzetet olvassa. Egyébként is tetszettek neki a feltett kérdések. Ez a Magyar Nemzetben megjelent beszélgetés tánciskolai kályha is lehetett volna. Hogy a többi, nem kormányszócső karanténja innentől megszűntnek tekinthető. De Magyarországon ma különös többpárti demokrácia uralkodik, amelynek pártos káderei csak mikrofonállványaiknak, hivatalos megmondóembereiknek adnak interjút. Velük könnyű szót érteni, akár a valóság kárára is. Náluk nem kell félni a kellemetlen kérdésektől. Friderikusz Sándor, az „etalon” sem kérdez másképp, mint: „Hogyan lehet ön ilyen okos és bátor, kedves miniszterelnök úr, a nap huszonnégy órájában?” A Nap-keltében Szekeres Imre a minap azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a stúdiót, mert a kérdező nem fogadta el sorozatosan kitérő válaszait. A Vasárnapi Újság, a Demokrata, a Magyar Nemzet és a Hír TV szívjanak csak. Nincs meghívó, nincs interjú, rájuk nem vonatkozik az információ szabad áramlásának minimuma sem. A jobboldal dolgozzon meg a hírmorzsákért, a baloldalnak készségesen mindent.
Tegyék csak be a fiókjaikba a sok interjút kérő faxot. Majd jó lesz gyújtósnak, amikor a kormány már akkorára emeli az energiaárakat, hogy a szerkesztőségekben is dobkályhákkal fűtenek majd.