Már több mint ezer regisztrált tagunk van, csaknem négyezer esetről tudunk, de becsléseink szerint tízezres nagyságrendű lehet a lakásmaffia áldozatainak száma – közölte a Magyar Nemzettel Török-Szabó Erzsébet, a lakásmaffia áldozatainak érdekvédelmére 2002-ben alakult Sors-Társak Egyesülete elnöke. A civil szervezet józsefvárosi irodájánál egyre több sértett jelentkezik, s naponta csaknem tucatnyian fordulnak hozzájuk segítségért. – Elkeseredett, kilátástalan körülmények között élő emberekkel találkozom nap nap után, s közismert, én is az első károsultak egyike vagyok. Mivel az ingatlancsalások áldozatainak jelentős része a rendőrségtől, az ügyészségtől és a bíróságoktól sem kapott megfelelő választ, hogy azokat, akik tönkre- tették az életüket, miért nem vonják felelősségre, nem csoda, hogy sokakban megrendült az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. A rendszerváltozás után, jellemzően a kilencvenes évek közepe óta száznál is több olyan maffiacsoport jött létre, akik – ügyvédek, közjegyzők, földhivatalokban dolgozók, végrehajtók segítségével – a hatályos törvényeket kijátszva emberek ezreit fosztották meg ingatlanjaiktól, vagyonuktól.
Bepanaszolt bírók
Legfrissebb adataink szerint az ingatlancsalások 31 százalékát a magánhitelezéses ügyek teszik ki, amikor bizonyos összeg fejében kölcsönszerződés helyett adásvételi okiratot írattak alá zömmel olyan kisvállalkozókkal, akik nem tudták vállalni a banki kölcsön elviselhetetlen mértékű kamatait. Jellemzően 5-6 százalék körüli azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyek elkövetői ingatlant vásároltak, átíratták, de nem fizettek, albérlőként, áleladóként értékesítették más ingatlanát, hamis iratokkal kötötték meg az ügyletet, lakáscserekor csak kaptak, de nem adtak, vagy hagyatéki eljárásokban jogalap nélkül szereztek tulajdont. A hírekben sokat emlegetett szamurájkardos lakásmaffiózók úgynevezett kényszerítéses ingatlanszerzései alig érik el a 4 százalékot.
A nyilvánosságra került bűnesetek jelentős részénél nevek is ismertté váltak, sok eljárás indult, azonban a sértettekre nézve kedvező ítélet eddig mindössze csak nyolc alkalommal született – hangsúlyozta Török-Szabó Erzsébet.
Mint arról a Magyar Nemzet is hírt adott, a Sors-Társak Egyesülete februárban a strasbourgi Európai Emberi Jogok Bíróságához, a hollandiai székhelyű Nemzetközi Bírósághoz és az ENSZ svájci emberi jogi bizottságához fordult. Az azóta már regisztrált keresetek szövegében a civil szervezet a következőket írta: „…peres eljárást kívánunk indítani a Magyar Köztársaság ellen, mert nem biztosítja az állampolgárok egyes csoportjainak az alkotmányban rögzített, s a törvények által védett jogait. Ez alatt azt értjük, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a saját lakásához, joga van a törvények előtti egyenlő bánásmódban való részesüléshez és joga van ahhoz, hogy a hatóságoknak benyújtott panaszát jogilag elfogadható időn belül kivizsgálják, s a hatályos törvények alapján ítéleteket hozzanak.” A civil szervezet hét pontban összegezte, hogy szerintük az állam többek között megsértette az alkotmányt, a polgári törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt. Azért folyamodtak nemzetközi fórumokhoz, mert Magyarországon minden hatósághoz, közjogi méltósághoz eredménytelenül fordultak, s felvetéseikre jogorvoslási lehetőséget nem találnak. Az áldozatok kárát ezermilliárd forintra becsülik, a keresetben kérik a kártalanítás mértékének megállapítását.
Török-Szabó Erzsébet mindehhez hozzátette: eddig csaknem 160 bíró, számos ügyvéd, közjegyző és bírósági végrehajtó ellen tettek panaszt. Levelet írtak Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz is, de csak egy főosztályvezetői jogszabály-ismertetést kaptak. Augusztus 5-i beiktatása után az új államfőt, Sólyom Lászlót is megkeresik majd.
Megtudtuk, a Sors-Társak Egyesülete feljelentést tesz a magyar kormány ellen is, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy a lakásmaffiaügyben hozott korábbi országgyűlési határozatot úgy helyeztették hatályon kívül, hogy abból szinte semmit nem hajtottak végre. Nyomatékul július 11. és augusztus 14. között éjjel-nappal tüntetnek a Parlament előtt. – Igaz, hogy az Országgyűlés ekkor nyári szünetet tart, de a képviselők jelentős része eddig sem volt kíváncsi ránk – jegyezte meg az egyesület elnöke. A civil szervezet júniusban egy konferenciát is tartott, ám a meghívott hatóságok képviselői és az érintett miniszterek kimentették magukat.
Kosztolányi Dénes (Fidesz) parlamenti képviselő, az egykori lakásmaffia-albizottság alelnöke lapunk kérdésére megerősítette: még a nyáron az Alkotmánybírósághoz fordul az ügyben tavaly elsöprő többséggel, a pártok konszenzusával elfogadott országgyűlési határozat hatályon kívül helyezése miatt. – Megteheti-e a parlament, hogy úgy vonja vissza egy – akár az alkotmány módosítására is alkalmas többséggel megszavazott – határozatát, hogy azt nem hajtották végre? – tette föl a kérdést Kosztolányi, aki szerint a lakásmaffia áldozatainak arcul csapása, hogy a kormány nem adott pénzt az előírt feladatok végrehajtására, s a jövő évi keretre sem vállalt garanciát. A fideszes politikus kijelentette: tavaly 800 millió forintra becsülte azt az összeget, amelyből akár egy év alatt visszaszorítható lenne a lakásmaffia-jelenség.
Kosztolányi Dénes szerint még az Országgyűlés házszabályát is sértette az új parlamenti határozat, ezért Szili Katalin házelnökhöz fordult. – A házszabály értelmében egy határozatot csak úgy lehet hatálytalanítani, ha azt az új dokumentum címében is jelzik. Márpedig ez nem történt meg, a kormányzat félrevezette a képviselőket – állítja a politikus.
Elszabotált kártérítés
Ismeretes, az eredeti, az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló határozat határidőket, felelősöket is megnevezett. – A Gyurcsány-kormány parlamenti többsége által elfogadtatott szöveg – amelynek címét csupán a további szóval egészítették ki – semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, így a lakásmaffia-jelenség erősödése várható – hangsúlyozta Kosztolányi Dénes.
– Még az ősszel el kell készülnie a lakásmaffia áldozatainak újbóli életkezdési támogatásához szükséges kormányjavaslatnak, mert az állami felelősség akár évekre visszamenőleg is fennáll – jelentette ki lapunknak Devánszkiné Molnár Katalin (MSZP) országgyűlési képviselő, volt albizottsági elnök, aki ellenkező esetben kész arra is, hogy önálló módosító javaslatokat készítsen a 2006-os költségvetéshez.
Úgy véli, a Sors-Társak Egyesülete működéséhez jövőre is minimálisan 50 millió forint állami pénz kell, s az áldozatok támogatását 100-200 millió forintos keretből meg lehetne kezdeni, hiszen a legrégebbi ügyek már több mint egy évtizede történtek. – Az egyesület követeléseiben sok igazság van, hiszen amikor az első lakásmaffiás bűncselekményekre fény derült, az állam, illetve szervei nem léptek föl kellő erővel, s azokban az esetekben a felelősségre vonás – elévülés miatt – már nem is lehetséges. Ami az igazságszolgáltatás bírálatát illeti: magánemberként megvan a véleményem, országgyűlési képviselőként azonban erről nem szólhatok – fogalmazott a politikus asszony, aki szerint az viszont kimondható, hogy az ingatlancsalásokat nem lehet elkövetni ügyvédek, jogászok részvétele nélkül. Mint mondta, minden egyes ügyet egyedileg kellene vizsgálni, s ahol indokolt, illetve megalapozott, valóban célszerű nemzetközi bíróságokhoz fordulni.
– Nem értek egyet azzal, hogy az új országgyűlési határozat segítené a lakásmaffia jellegű, ingatlanokkal kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit. Ez pánikkeltés. A földhivatalok mára feldolgozták az ügyirathátralékokat, így egyre kisebb a visszaélés lehetősége. A sokat bírált határozat – a károsultak anyagi támogatásának kivételével – tartalmazza mindazokat a lépéseket, amelyek nélkül nem lehet sikeres a lakásmaffia elleni küzdelem. Azt, hogy az ilyen típusú bűnözés egy év alatt visszaszorítható lenne, politikai nyilatkozatnak tartom, ugyanis a társadalmat, az egész országot érintő probléma megoldása kormányciklusokon átívelő feladat – szögezte le Devánszkiné Molnár Katalin.
Bárki áldozat lehet
Kizárólag ügyvédek és földhivatali döntéshozók közreműködésével tevékenykedhetnek szabadon az ingatlancsalók, a jelenlegi helyzetben illúzió azt gondolni, hogy az ilyen esetek száma egy csapásra visszaszorítható – mondta el lapunk kérdésére Szentmiklósi Péter ügyvéd. Kifejtette: ugyan nemrég szigorították az ingatlan-nyilvántartást, így a tulajdonosok korlátozhatják ingatlanjuk tulajdoni lapjának kiadási feltételeit, azonban az úgynevezett szemle eddig is csak a nevet, a címet, helyrajzi számot tartalmazta, a személyes adatokat, így a személyi igazolvány számát, az adószámot nem. Bármilyen – a tulajdonos tudtán kívüli – ingatlanjogi változtatásra csak akkor kerülhet sor, ha az adatokat valaki kiszolgáltatja. Nem kell félni azonban, ha az ingatlanon jelzálog van, ugyanis ilyenkor csak a bank hozzájárulásával lehet nyélbe ütni bármilyen ügyletet.
– A mai technikai feltételek mellett akár két perc alatt hamisítható a szárazbélyegző, sőt még a hologramos papír is, így elvileg semmilyen visszaélést nem lehet kizárni, bárki áldozat lehet. Az ügyeknek van büntetőjogi és polgárjogi vetülete. A bűncselekmények elkövetése ellen egyetlen hatékony módszer a rendőrségi, ügyészségi, igazságszolgáltatási fellépés. Amennyiben egy-egy csalót, hamisítót, lakásmaffiózót szigorúan elítélnének, mindjárt csökkenne az esetek száma – húzta alá Szentmiklósi Péter, akinek számos ingatlancsalásos ügye volt a praxisában. Az ilyen esetek polgárjogi vonatkozásban nem olyan egyszerűek, mint azt az emberek többsége gondolná. Így történhetett meg például, hogy egy komoly úriember eladta a lakását, mint később kiderült, egy hamis papírokkal rendelkező, készpénzzel fizető vevőnek, aki azonmód gyorsan túladott ingatlanán, kétszer is. Mindkét vevő teljesen ártatlan ügyfél volt, hiszen a papírok rendben voltak az első, majd az azt követő ügyletnél is. Felvetődött: kié az ingatlan? Erre a jog azt mondja, azé, aki először lép a birtokba. De akkor ki felel a második vevőt ért kárért? Az eredeti ingatlantulajdonos hibáztatható-e, amikor a gyakorlat szerint leginkább az eladó adatainak valódiságát szokták nézni, nem pedig a vevőét? Az ügyvéd szerint ezek a kérdések csak megerősítik azokat a véleményeket, amelyek rendet követelnek a szakmában, a törvényhozásban és a jogalkalmazásban egyaránt.
Egy másik esetről egy elvált asszony számolt be lapunknak. Az ő története házasságkötésével kezdődött, amikor egy telekingatlant vitt a „közösbe”, s az otthonteremtéshez ezen az ingatlanon fogtak hozzá. Házukat együttes erővel fölépítették, s amíg boldogan éltek, nem is volt semmi baj. Később a házasság megromlott, a feleség válókeresetet adott be. A tárgyaláson először nem is volt gond a vagyonmegosztással, a fele-fele arányt mindketten elfogadták, azzal, hogy az asszonynak ki kell fizetnie volt párját. Csakhogy a férj és ügyvédje kitalálta, a férfi nem mond le az ingatlanról, fizessen a nő. Ekkor azonban fizetés helyett huzakodás kezdődött: a bíróság bemondásra elfogadta, hogy megvan a pénz, ám azt nem ellenőrizték, hogy a szabályoknak megfelelően letétbe helyezték-e vagy sem. Ezt az aszszony kifogásolta, a vita évekig húzódott, mígnem bírósági végzéssel a férfi kilakoltatta. A pénz ugyan nem veszett el, de a kamatokért ma is pereskednek.
A nő ezt is egyfajta lakásmaffia-bűncselekménynek tartja, mert úgy véli: férje és ügyvédje összejátszott a bíróval és a végrehajtóval. A fenti két történet rávilágít arra, hogy az ingatlanokkal elkövetett visszaéléseknek számtalan fajtája lehet, s ezt az érdekvédők által feldolgozott esetek százalékos arányú táblázata is alátámasztja. A már említett adatok szerint a lakásmaffiás bűncselekmények 18 százalékát a felsorolt tizenöt kategória mellett az egyéb esetek között említik.
Újság a károsultaknak. Sors-Társak Lapja címmel június elején megjelent az ingatlanbűnözés károsultjainak fórumot teremtő újság, amelyet az azonos nevű egyesület ad ki. Szeretnék, ha országszerte hírüket vennék, mert tapasztalataik szerint nagyon sok az olyan sértett, aki nem mer beszélni az ellene elkövetett bűncselekményekről. Az újság rendszeresen szemlézi majd a sajtót, egyesületi híreket, adatokat közöl, s a szerkesztők okulásképpen várják sorstársaik történeteit. A közhasznú egyesület székhelye Budapesten, a VIII. kerületi Dobozi utca 7–9. szám alatt található.
