Negyvenévnyi egérút a Ku Klux Klannak

Negyvenegy évet kellett várni ahhoz, hogy Amerika elkezdjen foglalkozni egy olyan súlyos bűnével, amelyet máig emlegetnek világszerte. Az 1964-es hármas gyilkosság egyike volt azoknak az eseteknek, amelyek megalapozták a közkeletű „rasszista Dél” elképzelést. A „szabadság nyarán” a fekete bőrű amerikaiak Martin Luther King vezetésével polgári mozgalmat indítottak, hogy elfogadtassák alkotmányos jogaikat a többségi társadalommal. A mozgalomban részt vett számos önkéntes, többek között Michael Schwerner, Andrew Goodman és James Chaney is. A három fiatalembert (akik közül csak Chaney volt fekete) Mississippi államban Cecil Price, Neshoba megye serifhelyettese gyorshajtásért letartóztatta.
A Klan-tag rendőr felismerte Schwernert (a Klan kódja szerint Kecskeszakáll), aki fenn volt a szervezet halállistáján egy fehérek tulajdonában levő áruház bojkottja miatt. Fel is hívta Edgar Ray Killent azzal a hírrel, hogy megvan a Kecskeszakáll. Míg a három aktivista rács mögött volt, a baptista lelkész Killen összegyűjtött tizennyolc embert, akik a szabadon engedett fiatalokat meggyilkolták. Három év múlva szövetségi szinten bíróság elé állt a 19 gyanúsított az áldozatok személyiségi jogainak megsértése vádjával, ebben elítélték mind Price serifhelyettest, mind Sam Bowent, aki a Ku Klux Klan Fehér Lovagjai nevű csoport „birodalmi varázslója” volt. A 12 fehér emberből álló esküdtszék tizenegy tagja úgy vélte, Killen is bűnös, ám az amerikai jogrendszer szerint a testület egyhangúlag hozza ítéleteit, így az egyetlen ellenző segítségével megmenekült a felelősségre vonástól. A tiltakozó esküdt közölte, soha nem ítélne el egy lelkészt.