Egy évre Budapest a V4-ek soros elnöke

Magyarország vette át júliustól a visegrádi együttműködés (V4) soros elnökségét. A következő egy év nyitóeseményeként hétfőn Budapesten tartanak külügyminiszteri szintű megbeszélést a V4 országai, szerdán pedig a kormányfők tanácskoznak.

Három területet helyez előtérbe a visegrádi együttműködés magyar elnöksége, így nagyobb figyelmet szentelünk a polgárközeliség, a kohézió és a modernizáció kérdéseinek – mondta el tegnapi tájékoztatóján Tóth József. A Külügyminisztérium főosztályvezetője felhívta a figyelmet, hogy a hárommillió eurós éves költségvetéssel rendelkező visegrádi alaphoz Magyarországról érkezik a legkevesebb kérvény, ami az egyik bizonyítéka annak, hogy kevés az információ az együttműködésről.
Tóth kifejtette, szövetségesek nélkül nincs esély a hatékony érdekérvényesítésre, ezért is fontos, a „közép-európai blokk” megerősítésére. Az Európai Unió nehézségeiről szólva úgy vélte, pillanatnyilag minden résztvevő megfogalmazhatja saját elképzeléseit, ezek közül az egyik a rövidebb költségvetést felvető, úgynevezett budapesti kompromisszum ötlete.
A főosztályvezető külön kiemelte a szomszédságpolitikát érintő feladatokat, utalva az Ukrajnával való szorosabbá váló kapcsolatokra, a Nyugat-Balkán európai integrációjában való magyar segítségnyújtásra, valamint a schengeni problémakörre.
A magyar elnökség nyitórendezvényére hétfőn kerül sor, s a résztvevők találkoznak a V4-ek két legszorosabb partnerének, Ausztriának és Szlovéniának a küldöttségével, valamint az ukrán külügyminiszterrel. A cseh és a lengyel külügyi tárca nem képviselteti magát a legmagasabb szinten.
Megfigyelők szerint a magyar elnökség előtt komoly megoldásra váró feladatok, de nagy lehetőségek is állnak. Mások után Budapestnek is meg kellene próbálni életet lehelni az együttműködésbe, amire kivételes alkalmat ad, hogy az Európai Unió kibontakozó válsága idején felértékelődik az új tagállamok szerepe is, ráadásul a most keletkezett kisebb hatalmi vákuumban e térség jó lobbizással könnyebben érvényesítheti érdekeit. E lehetőséget azonban aligha tudják kihasználni a visegrádiak, ha a korábbiakhoz hasonlóan inkább csak a retorika szintjén képesek az összefogásra, és a nyugati államok továbbra is sikeresen osztják meg e csoportot, gyengítve ezzel is a lobbi erejét. A tapasztalatok alapján csökkenti az esélyeket az is, hogy most éppen Budapest áll a kormányrúdnál, a magyar elit pedig ez idáig legfeljebb csak szavakban tulajdonított igazi jelentőséget Visegrádnak, a szocialista kormány pedig egészen a legutóbbi időkig miniszterelnöki szinten nem is nagyon képviseltette magát a találkozókon. További probléma, hogy Magyarország és Szlovákia viszonya jelenleg finoman szólva is elhidegült, Varsó pedig ugyan szívesen lenne motorja a csoportnak, aktivitását azonban a többiek az ország nagysága miatt bizalmatlanul fogadják.