El kell ítélni a sárdobálást, a vádaskodást

Kevés olyan mániákus újságolvasó lehet, aki hozzám hasonlóan képes volt végigolvasni az Élet és Irodalomban a minap közölt „iratismertetést”. Öt teljes újságoldalon olvasható egy normális ember számára érdektelen peres ügy jogi csűrés-csavarásokkal teli vitairata. Jónak tartom az átlagolvasó számára leegyszerűsítve bemutatni, hogy miről van szó, s az ÉS miként pocsékolja a papírt.
Hetekkel ezelőtt a hetilap elkezdett közölni általa hiteles jegyzőkönyveknek nevezett iratokat olyan magyarázatok kíséretében, miszerint egy szőlőtermesztéssel foglalkozó kft., amelyben Orbán Viktor feleségének csekély tulajdoni része volt, elősegítette a volt kormányfő gazdagodását, mégpedig azzal, hogy Orbán miniszterelnöksége idején „jó tanácsokkal” befolyásolta a vállalat ügymenetét.
A szenzációt keltő, Fiúk a szőlőben című cikkek próbálták bizonygatni, hogy a gazdasági társaság több ízben „taggyűlést” tartott Orbán Viktor részvételével, és a gyűlések jegyzőkönyveit valaki odaadta közlésre a hetilapnak, amelynek Rajnai Attila nevű munkatársa olvasmányos cikkek formájában ismertette. Már az írások elolvasásakor láttam, hogy valami itt nincs rendben, mert a jegyzőkönyvnek nevezett iratok egész egyszerűen nem felelnek meg a jegyzőkönyvre vonatkozó szabályoknak. Például: a tárgyalás megkezdésekor nincs meghatározva a jelenlévők neve, száma, a jkv. vezető megválasztása és a hitelesítő személyek kijelölése. Azon meg elcsodálkoztam, hogy egy lényegében baráti megbeszélést is taggyűlésként ismertettek, és azt közölték, hogy gyorsírással rögzítette az elhangzottakat a társaság jogász tagja. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy hetven évvel ezelőtt én is megtanultam a gyorsírást, de amióta hangrögzítő diktafon létezik, senki sem hagyatkozik laikus gyorsíróra.
A mindenféle áljegyzőkönyv hírlapi közlése kizárólag azt célozta, hogy a volt kormányfő jó hírnevét rontsák. Ez annyira nem sikerült, hogy a gazdasági társaság polgári peres úton bebizonyította, hogy a lapban közölt napokon közgyűlés nem volt, a bemutatott iratok jegyzőkönyvnek nem minősíthetők, a tanú, aki átadott iratokat, mondván, hogy azok hivatalos iratok, vagyis „taggyűlési jegyzőkönyvek”, benső családi okokból és anyagi érdekből elfogult.
Az ügy immár megjárta az első- és másodfokú bíróságot. Első fokon a bíró elfogadta volna a bemutatott iratokat taggyűlési jegyzőkönyveknek, de a másodfokú bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla nyilván alaposabban mérlegelte az ügyet, mert megváltoztatva a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét, megállapította, hogy az ÉS által ismertetett iratok nem „taggyűlési jegyzőkönyvek”.
Szeretném hozzátenni a magam véleményét. Sokat tapasztalt, idős ember vagyok. Nem fűz érdek a Fidesz megtámadott vezetőjéhez, a Magyar Újságírók Közösségének ma is tagja vagyok, csupán az újságírás tisztességének védelme a célom. Az írás eszmeiségét még Bajcsy-Zsilinszky Endrétől tanultam, az ő szellemiségének alapján vettem részt 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. A sárdobálást, a hamis gyanúsítgatást, amit ebben az ügyben az ÉS véghezvitt, csak elítélni lehet.
Domonkos István, Budapest