Walesi bárdok Argentínában

Hol van az a nép, amelynek tagjai egykor a máglyahalált is vállalták, csak ne kelljen Edward király nevét dicsérni? Az Angliával 1301 óta együtt élő walesiek szinte teljesen elangolosodtak. Volt azonban egy kisebb csoport, akik ebbe nem nyugodtak bele, s új hazát kerestek maguknak.

2005. 07. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Száznegyven évvel ezelőtt érte el a walesi kivándorlók hajója Patagónia keleti partját. 1865. július 28. nemzeti ünnep az Argentína déli részén élő walesiek körében. Akik feje fölött a kék-fehér, nappal díszített argentin zászló lobog, bár minden egyéb tekintetben walesiek. Száznegyven évvel ezelőtt a dél-amerikai államnak irdatlan benépesítetlen területei voltak, ahová örömmel várta a telepeseket. A walesiek nem a meggazdagodás reményében érkeztek a túliparosodott és az ősök hagyományaitól messze elrugaszkodott hazájukból Argentínába, hanem azért, mert walesiként akartak élni. Ez pedig kismértékben sikerült is, bár a walesi nyelv bizony eltűnőben van Argentínában.
A Mimosa nevű 450 tonnás hajó július 28-án érkezett meg a Gulf Nuevo öblébe, 153 telepessel a fedélzetén. Felépítettek néhány házat, ám mivel nem találtak ivóvizet, gyorsan továbbálltak. A kontinens belső részén rátaláltak a Chubut folyóra – ezt azonnal átnevezték Camwyra –, amelynek partján végül letelepedtek, s felállították végleges házaikat és a szívüknek oly kedves templomaikat. A patagóniai walesi kolóniában máig a mindennapi élet központja a vallási-kulturális centrumként szolgáló templom. Az első idők – mint ahogy az minden ilyen letelepedés során lenni szokott – nagyon kemények voltak. Gondot okozott, hogy a telepesek nagyon kis része volt földműves, sokan inkább bányászok, útépítők voltak, így szakértelmüket nem tudták a közösség szolgálatába állítani. A telepesek egy része meghalt, mások kiábrándultak a szokatlan tájból és visszariadtak az emberfeletti munkától. A telepesek egy része hazatért, hogy újra embereket csábítson a területre. Sikerrel is jártak, így 1874-ben és két évvel később kétszer léptek letelepedők Új Wales földjére. Az újonnan érkezőkkel ráköszöntött a bőség a csoportra: megépítették Argentína első öntözőművét, és vasutat is létesítettek Trelew és az első partot éréskor létesített Puerto Madryn városa között.
Az első időkben minden walesi volt a területen. Az iskolák, a templomi szertartások, a közhivatalok nyelve egyaránt az ősi dialektus volt. Nagyot léptek előre a demokráciában is: az argentínai walesi közösség volt a világon az első, ahol a nők is a férfiakkal egyenlő jogokat élvezve még szavazhattak is. A kezdetben engedékeny argentin kormányzat egy idő után azonban megvonta az autonóm jogokat a walesi telepesektől. A XX. század fordulóján bevezette a virágzó közösségekben a kizárólag spanyol nyelvű oktatást, s az oly sikeresen induló hazakeresés egy nemzedék alatt szinte teljesen megsemmisült. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a walesi nyelvű oktatást akkor szüntették be Patagóniában, amikor a gyűlölt Brit Birodalom elkezdte visszaadni az anyanyelv tanulásának lehetőségét Walesben. Buenos Aires a walesiek által felfejlesztett területre újabb telepeseket hívott, akik hatalmas számban érkeztek, ennélfogva néhány év alatt a walesiek kisebbségbe kerültek Chubutban.
Napjainkban Chubut tartomány már sokkal jobban benépesült. A walesi tartományban a telepek kisvárosokká alakultak, s bár különállásukat máig őrzik, a walesi nyelvet csak kismértékben tudták megtartani. A lakók közül a legtöbben spanyolul beszélnek, ám számtalan Jones vagy Evans vezetéknevű van közöttük. Trevelin településen – amely a külsőségek alapján akár Cardiff, Wales fővárosa mellett is lehetne – pedig könnyebben lehet megebédelni a Te Cymreig Yng Nghwm Hyfryd étteremben, mint a nevét kiejteni. Jelenleg mintegy húszezren élnek Chubutban, akik fenntartják a walesi identitást, s közülük körülbelül ezernek máig a walesi az anyanyelve. Walesnek jelenleg működik saját parlamentje, amely a nyelv felélesztésének tervével programot indított. Ennek keretében minden évben számos nyelvtanárt küldenek a tizenháromezer kilométerre lévő Patagóniába, hogy feltámasszák
a kis közösségben a nemzeti érzéseket.



A walesi nyelv. A világon mintegy 580 ezren beszélik a kelta nyelvcsaládhoz tartozó dialektust. Walesben a lakosság 20,5 százaléka beszél ősei nyelvén, ám valószínűleg nincs olyan közöttük, aki angolul ne tudna. Számosan beszélnek walesi (cymri) nyelven az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában, Angliában és Argentínában. A nyelv az angollal nem áll rokonságban, csak annyiban, hogy mindkettő az indoeurópai családhoz tartozik. Közelebb áll hozzá a skót és ír gael, a man-szigeteki (mára kihalt) manx, a szintén eltűnt, korábban Cornwallben beszélt korni és a bretagne-i breton. A különbség azonban e nyelvek között is igen nagy, így egy cymrit beszélő nem érti meg az ír gaelül szólókat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.