Abdallah 1982 óta volt Fahd király mellett trónörökösként, ám a politikába – a Szaúd-ház sarjaként – már a hatvanas években belekóstolt, amikor Mekka elöljárója lett. Később a Nemzeti Gárda vezetői tisztségét bízta rá az államalapító Abdel-Aziz al-Szaúd utóda és legidősebb fia, Szaúd bin Abdel-Aziz király. Ezt a pozícióját azóta is megtartotta, és az évtizedek során a sivatagi csapatokból komoly erőt képviselő hadsereggé alakította. Abdallah a politikában eltöltött évei során nagy népszerűségre tett szert egyszerű életvitele és szigorú, puritán iszlám vallásossága miatt, valamint az a tulajdonsága is sokakat mellé állított, hogy soha nem lehetett megvesztegetni. Híres arról, hogy az év folyamán bizonyos időszakot a sivatagban tölt hagyományos beduin sátorban (Szaúd-Arábia lakosságának túlnyomó része beduin származású, s kétszázezer ember máig nomád életmódot folytat), ahol szent szövegeken elmélkedik.
Abdallah ennek ellenére számos reformot foganatosított a királyság életében. Támogatta, hogy országa minél szorosabb kapcsolatot alakítson ki az Egyesült Államokkal, s egyetértett, amikor 1990-ben behívták Szaúd-Arábiába az amerikai csapatokat. Ezzel szemben helytelenítette, hogy Amerika Izrael kritikátlan támogatója, mint ahogy a palesztin területek megszállása ellen is élesen kikelt. 2002-ben világszerte felfigyeltek arra a tervére, hogy Szaúd-Arábia elismerné Izraelt, és erre rábírná a többi arab államot is, ha az említett ország visszatérne az 1967-es háborút megelőző határokhoz. A tervet Tel-Aviv visszautasította. Belpolitikai téren Abdullah erősen kardoskodott az as-Súra Tanács, a tanácsadói jogkörrel rendelkező testület megerősítése mellett, és a munkanélküliség visszaszorítását is fontosnak tartja. Ezért új rendelkezéseket vezettek be, amely szerint minden tíz főnél kevesebb személyt foglalkoztató cégnél legalább egy szaúdit is fel kell venni, a húszfős vagy annál nagyobb vállalkozásoknál viszont a munkatársak 30 százalékát a helyiek közül kell kiválasztani.
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban