Mivel a négy kiürítendő ciszjordániai telep közül kettőt már korábban elhagytak lakói, a mai kilakoltatásokkal lezárult a meglepően könnyen megvalósult Saron-terv. A következő időben már a munkagépeknek adják át a terepet, amelyek elbontják a megmaradt épületeket a Gázai övezetben. A tervek szerint a palesztinok üres telkeket fognak átvenni az izraeliektől, ahol maguk fogják felépíteni házaikat. Igaz ez a ciszjordániai telepekre is, ám a kettő között óriási különbségek vannak.
Elsősorban azért, mert Izrael lakossága sohasem ragaszkodott a Gázai övezethez, ez sokkal inkább a nagypolitikai játszma része volt évtizedeken át. A hivatalos politika ugyan támogatta az elképesztően zsúfolt terület zsidókkal való benépesítését, ám a nyolcezer telepes lakhatását és védelmét nem támogatta túlzott lelkesedéssel az izraeli lakosság. Mi sem bizonyítja jobban ezt az álláspontot, hogy a könnyes szemmel búcsúzó telepesek kilakoltatását még a folyamat közben is túlnyomórészt támogatták az izraeliek – igaz, az ország vallásos része ideológiai okokból ellenezte, így a tiltakozók tábora is stabilnak mondható. Főként azért, mert a számukra gyakorlati értékkel nem bíró palesztin területekről költöztek el, s nem azokról a földekről, melyeken megvetették a lábukat a kolóniák. Ciszjordániában közel háromszázezer telepes él, akár város nagyságú mamuttelepeken, akár elszórt, katonailag megerősített falvakban. Az olyan óriások, mint Siló, Ariel vagy Máále Adumim, gyakorlatilag Izrael részeivé váltak az évek során, ezt pedig csak erősítette az elválasztó fal megépítése és fejlesztése. Az óriásokat – és a vonzáskörzetükben levő magányos falvakat – a fal elkeríti a körülötte levő palesztin területek lakosságától, egyúttal de facto Izrael földjévé is teszi az egyébként nemzetközi jogilag megszállt területet. Minthogy Izrael kivonult a védhetetlen és értéktelen gázai földekről, valamint négy elszigetelt ciszjordániai telepet is feláldozott a béke oltárán, egyértelműen bírja a nagyvilág szimpátiáját. Bár az Egyesült Államok szorgalmazta a ciszjordániai kivonulás folytatását, Ariel Saron miniszterelnök idejekorán leszögezte, hogy maradnak az óriástelepek. Elképzelhető ezáltal, hogy előbb-utóbb sor kerülhet a Jordán völgyéből való kivonulásra, ám a Máále Adumimmal gigászivá növesztett Jeruzsálem minden bizonnyal izraeli kézben marad. A palesztinok is ettől tartanak, hiszen a telepekkel óhatatlanul együtt járó fal szinte kettévágná az amúgy is csekély területű Ciszjordániát, két kis enklávéra osztva a majdani független Palesztinát.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
