A repülő szívsebésznek miután leszállás nélkül megtette a 910 kilométert, Gyomaendrődön egy benzinkút mellett kellett landolnia, ugyanis elfogyott az üzemanyaga. Az egyfolytában levegőben töltött több mint nyolc órával azonban mégiscsak rekordot döntött, és sikerült elvégeznie azokat a műszeres méréseket is, amikkel a hosszú távú mozdulatlanság okozta vérkeringésben tapasztalható elváltozásokat lehet tanulmányozni.
– Valahogy éreztem, hogy az EKG-készülék mellett pénzt is kell magammal vinnem – emlékezik vissza tréfásan a kényszerleszállásra. – Sajnos, jóval nagyobb szél volt, mint amire számítottam, így lassabban tudtam repülni, és megnőtt a gép fogyasztása is. Pedig a Deleff István vezette debreceni klubbeli barátaim mindent elkövettek, hogy elegendő üzemanyagot tudjak vinni. Kétszemélyes géppel repültem, a hátsó ülésen utazott a többletbenzint szállító tartály, összesen 130 liter volt nálam. Ám kevésnek bizonyult a tervezett ezer kilométerhez.
Galajda Zoltán azt mondja, még nem döntötte el, vállalkozik-e hasonló kísérletre a közeljövőben. A hosszú távú repüléshez szükséges előkészületek helyett inkább a mért eredmények elemzésére koncentrál. Az elsődleges feldolgozáson már túl van, s ennek ismeretében állítja, az alsó test mozdulatlansága miatt kimutathatóan elindulnak az emberi testben olyan folyamatok, amelyek trombózis kialakulásához vezethetnek. Ilyen veszély nemcsak a sárkányrepülőt veszélyezteti – bár e sport kedvelői, ha több órát töltenek a levegőben, a felső test intenzív mozgása és az alsó kényszerpihenője mellett a folyadékhiány következményeit is kénytelenek elviselni –, hanem azokat is, akik a repülők turistaosztályán sokáig utaznak mozdulatlanul. A mozdulatlanságra kényszerített repülő utasok keringési elváltozásait egyébként a világ több pontján is vizsgálják. Az már kiderült, hogy az ilyen típusú kényszerpihenő a férfiakat jobban megviseli, mint a nőket. A gyengébbik nem nagyobb tűrőképessége az orvostudomány mai állása szerint azzal van öszszefüggésben, hogy a női szervezetet a természet olyan hatalmas stressz elviselésére is felkészítette, mint amilyen a szülés. Mint a repülő szívsebész elmondta, a debreceni klinikákon folynak olyan kísérletek, amelyek az ilyen helyzetek megelőzésében, kezelésében használható gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethetnek. Önmagán végzett vizsgálataival ezek sikerét is szeretné előmozdítani.
Az orvostudományban manapság már kissé szokatlan önmegfigyelésnek Galajda Zoltán esetében előtörténete van. Ahogyan meséli, nem volt egészen hatéves, amikor az erdélyi Steierlak-Aninán lévő emeletes családi ház manzárdszobájának ablakából egy esernyő segítségével kipróbálta az ejtőernyőzést. A zuhanásból ujjtörés lett, amit eltitkolt, s ami kezelés híján meglehetősen furcsa alakzatban forrt öszsze. Olyannyira, hogy e törött hüvelykujj sajátos formája ma a szívsebész egyik legjobb munkaeszköze műtét közben. – Bár az első szerelem a repülés volt, a sebészet iránti érdeklődésem is igen korán jelentkezett, és szerencsémre, mind a kettőt viszonylag korán ki is próbálhattam – mondja. – Kémiatanárnőm protezsálására kisegíthettem a kolozsvári egyetem anatómia tanszékén. A repülésre 15 évesen nyílt módom, igaz csak néhányszor. Apám ugyanis, ismerve érzéseimet, attól tartott, hogy átvitorlázunk Aradról Magyarországra. Magával a szívsebészettel 1983-ban Marosvásárhelyen Péterffy Pál professzor által kerültem kapcsolatba, ám csak jóval később, amikor a román forradalomból kiábrándulva úgy döntöttem, hogy elhagyom Erdélyt, Debrecenben nyílt módom. Péterffy Árpád – marosvásárhelyi professzorom fia – akkoriban kezdte kiépíteni a szívsebészetet az orvostudományi egyetem klinikáin. 1990 után rövidesen évi kétszázról ezer fölé emelkedett a műtétek száma, így lehetőség adódott gyakorlatot szerezni 1993-ban általános sebészetből, 1997-ben pedig, kétéves párizsi gyakorlatom után mellkas-szívsebész szakvizsgát tettem. Azóta azzal foglalkozhatom amit igazán szeretek, a szívsebészettel.
A repüléshez a kilencvenes évek közepén tért vissza Galajda Zoltán. Először vitorlázott, majd két éve áttért a motoros sárkányra, és azt mondja, nem bánta meg. Annak ellenére szép és biztonságos sportnak tartja, hogy a hírek általában nem a sárkányrepülés szépségeiről szólnak, hanem a többnyire felelőtlenség miatt bekövetkező balesetekről. Deleff István „csapatkapitánnyal”, Smidróczki Zoltán sportrepülővel, Torkos Sándorral, Juhos Istvánnal és a többiekkel együtt maga is azt vallja: aki betartja a szabályokat, nem kerül bajba a sárkánnyal.
– Mi sosem voltunk felelőtlenek, de meg kell érteni nekünk is itt, Debrecenben, hogy a nemzetközi repülés beindulása miatt még óvatosabbnak kell lennünk, mint korábban. Tudomásul kell venni, hogy amikor a torony visszarendeli az embert, azonnal el kell hagyni az utasszállító gépek kényszerleszálló helyéül kijelölt zónákat.
origo.hu
A német média beszivárgott a magyar balos médiába
