Az újraegyesített ország 1993 óta szeretné kideríteni annak a több mint százmillió márkának a sorsát, amelyet magyar bankokon keresztül mostak tisztára. Amikor tízévi sikertelen nyomozás után Gerhard Schröder 2003 novemberében a magyar fővárosba érkezett, abban egyezett meg Medgyessy Péter miniszterelnökkel, hogy az elhúzódó ügy kivizsgálására kétoldalú bizottságot hoznak létre a berlini parlament által felállított mellé. Az NDK-ból származó pártvagyon vándorútját nyomozó vegyes bizottság tavaly novemberben kezdte meg működését, és az azóta eltelt majd kilenc hónap során eredménytelenül tevékenykedett. A német szociáldemokraták és a magyar szocialisták együttműködésének sikertelenségét mi sem tükrözi jobban, mint a keletnémet SED (Németország Szocialista Egységpártja) és az örökébe lépett PDS (Demokratikus Szocializmus Pártja) ügyeivel foglalkozó Berliner Zeitung szalagcíme: „Az SED-milliók utáni nyomozás Magyarországon nem jut előre”.
*
A német újraegyesítés legátláthatatlanabb szövődményéről, a kommunista rendszer üzérkedéseiről a már 1990-ben megalakult UKPV (az NDK pártjainak és tömegszervezeteinek vagyonát vizsgáló bizottság) jelentése leginkább egy politikai fordulatokban gazdag bűnregényre emlékeztet. A szeptember 18-án esedékes választás alkalmával ugyanis egy kétarcú politikus jut kulcspozícióhoz: az a Gregor Gysi, aki a magát demokratikus erőként feltüntető Baloldali Párt–PDS-t vezényli, s korábban az NDK-vagyon átmentéséről lett hírhedt.
A keletnémet egységpárt utolsó elnöke 1990 áprilisában levélben közölte a párthoz fűződő svájci telephelyű, Orvag nevű vállalat vezetőivel, hogy „a PDS nem utódszervezete az SED-nek, hanem annak politikai örököse, amely csak a nevét változtatta meg és így az Orvag minden jogát is tovább birtokolja”. Ez az üzenet egyenes folytatása volt annak a felszólításnak, amellyel Gysi az 1989-es soron kívüli pártkongresszuson fordult a küldöttekhez: ne oszlassák fel az egységpártot, mert ez a határozat egyben a pártvagyon elvesztését jelentené. Az elvtársak eleget tettek a felszólításnak, és átkeresztelték a pártot, ám az ideológiai alapfilozófia megmaradt.
Az így megőrzött jogfolytonosságból eredt a pártvagyon megőrzésének stratégiája. A tíz körömmel védelmezett, feldarabolásra váró torta monumentális méretű volt: több mint hatmilliárd keletnémet márkát kellett villámsebességgel elosztani úgy, hogy azok tetemes része valamilyen úton-módon, előbb vagy utóbb visszakerüljön a magát immár demokratikusnak nyilvánító PDS kasszájába. A leghűbb párttagok cégalapítás ürügyén nagyvonalú kölcsönöket kaptak: az elnökség tagjainak szánt jutalmakat Oslóban, Utrechtben, Luxemburgban és Moszkvában vezetett bankszámlákra utalták át; a regionális szervezetek ugyancsak cégalapítási adománynak örvendezhettek. A párt állandó alkalmazottai fényes végkielégítésre számíthattak, tetemesen gyarapodott a kizárólag párttagokat támogató nyugdíjkassza is. A nagylelkű osztogatás leghajmeresztőbb változata pedig olyan személlyel függ össze, akit még a hírhedt állambiztonsági szerv, a Stasi is elmarasztalt mint „minden hájjal megkent, üzleti kérdésekben nem válogatós, átláthatatlan üzletembert, aki egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy pénzt szerezzen”.
Az így jellemzett Abdul Majid Younes az utolsó pillanatban, 1990. szeptemberében kapta meg a keletnémet állampolgárságot anélkül, hogy születési adatait tisztázták volna. Younes a papírok szerint hol a jordániai Duraban látott napvilágot, hol a szíriai Khalibban. Kelet-Berlinben üzemeltetett, Gulf-International nevű cége a Karl Marx Pártfőiskola épületében székelt, azaz olyan szervezetek társaságában, amelyek a PDS pénzügyleteit bonyolították le. Younes az „Iszlám vallási közösség” nevű, kétes hírű szervezet érdekében fordult a PDS-hez támogatásért. Kívánságának a Gregor Gysi vezette elnökség eleget tett, és hetvenötmillió (!) márkáról kiállított csekket nyújtott át neki. Ezt az elégedett tulajdonos a Deutsche Handelsbanknál váltotta be és íratta át az 1333-50-011-023-as számú számlájára. Az újraegyesítés különfeladataival megbízott szövetségi intézet (BvS) szerint az ügyletre csak azért kerülhetett sor, mert azt az NDK befolyásos erői támogatták. Az ilyen és hasonló strómanokkal lebonyolított üzletek elsősorban szokatlan feltételeikkel tűntek fel: száz évre szóltak, fedezet és kamatok nélkül.
Az SED külföldi tranzakcióinak egy része a Stasi-ügynök Günter Forgberen keresztül futott, aki vállalkozásai közül egyet Budapesten üzemeltetett. Az ellenőrök meglátása szerint ő helyezett el milliókat a magyar bankoknál, ahonnan a pénzek Svájcba, Ausztriába, Luxemburgba és Liechtensteinbe vándoroltak tovább. Az UKPV alkalmazottait a német titkosszolgálat is támogatta, amikor a bizottság figyelme a budapesti pénzintézetekre összpontosult. Magas politikai szinten született megegyezés szerint a magyar Pénzügyminisztérium betekintést engedélyezett volna a hajdani NDK-számlákról vezetett aktákba. Röviddel később viszont közölték a csalódott berlini ellenőrökkel, hogy ezeket a papírokat időközben megsemmisítették. A közös erőfeszítésekbe vetett hit ismét megfeneklett, amikor az UKPV arról értesítette a szövetségi kormányt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a kért támogatásnak mindössze „kielégítőnek nem nevezhető mértékben” tesz eleget, sőt a helyszínen „jelentős szembeszegülés nyilvánul meg az előzetes ígéretek konkrét teljesítése ellen”. A szociáldemokrata frakció egyik tagja a Leipziger Volkszeitungnak adott nyilatkozatában a magyarok EU-ambícióira célozva kijelentette: „Nem okos dolog tőlük, hogy az elsikkasztott SED-milliók piszkos terhével lépjenek be jövőre az EU-ba.”
A Magyar Külkereskedelmi Bank kooperációs hajlandósága sem alakult meggyőzően. E jelenség azért lepte meg a német ellenőröket, mert az MKB az 1990-es évek közepe óta a bajor tartományi bankhoz (Bayerische Landesbank) tartozik.
Ilyen előzmények után jött létre a magyar–német vegyes bizottság, azzal a határozott célkitűzéssel, hogy 2004 során minden, az NDK-számlákkal összefüggő iratot átvizsgál, és az év végén összefoglaló jelentést nyújt át a kormányfőknek. Ebből a reményből sem lett semmi. A kettős kormánybizottság sokkal nehezebben haladt előre, mint azt előzőleg elképzelték. Az NDK-pártadományok sorsát kutató kezdeményezéseket állandó figyelemmel kísérő Berliner Zeitung – bizalmas értesülésekre támaszkodva – már tavaly arról adott hírt, hogy a közös grémium legfeljebb 2006 februárjában tudja majd befejezni a munkáját. Az elhúzódó terminus magyarázata, a keletnémet vállatok és üzletemberek nyitotta bankszámlák átvizsgálandó aktái több száz méteres anyagot tesznek ki. A közös bizottság mandátumát ennek megfelelően meg kellett hosszabbítani.
Amíg a Berlin–Budapest-tengely csak lassan döcög, addig a különböző német bizottságok sikeres bírósági eljárásokat zártak le. A szövetségi pénzügyminisztérium milliós vagyont szerzett vissza az NDK-tőkével működő Novum cég elleni perben. Ennek során első alkalommal lépett színre olyan személy, aki hasznos háttér-infomációkkal segítette a bírák munkáját, és ennek megfelelően prémiumban részesült a nyomravezetők számára kilátásba helyezett jutalomból. A „transzfer- rubellel” – a szocialista tömb belső valutájával – elkövetett visszaélések kapcsán egy magyar és egy nyugatnémet üzletember ellen indult eljárás. Ők Ausztriában, illetve Mallorca és Guernsey szigetén tetemes vagyonnal rendelkeznek, a vád szerint NDK-s forrásból.
A magyar–német vegyes bizottság egyik berlini munkatársa abban bízik, hogy a napokban talán a kancellári hivatal hajlandó lesz felvilágosítással szolgálni Franz-Walter Steinmeier budapesti vizitjének idevágó részletéről. Feltehetően csak akkor, ha pozitív fejleményről tud beszámolni. Olyan hír, hogy nem sikerült elmozdulni a holtpontról, ha nem is döntő, de további negatívummal gazdagítaná az öt hét múlva tartandó választáson a bukástól fenyegetett SPD–Zöldek-koalíció sikertelenségi listáját.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
