Milyen érzés egy süllyedő hajóval vitorlázni? Arra gondolok, hogy politológusok szerint a honvédelmi miniszter nem tudta érvényesíteni a honvédség érdekeit a Gyurcsány-kormány megszorító gazdaságpolitikájával szemben.
– A Magyar Honvédség nem hasonlítható süllyedő hajóhoz. Az a baj, hogy sem a politikai életben, sem a társadalmi nyilvánosság előtt nem rajzolódott ki, hogy jelenleg milyen a feladatrendszere a Magyar Honvédségnek úgy, ahogyan azt világosan meghatároztuk a tárcánál.
– Azért az sem mindegy, mekkora a tárca költségvetése. Ön úgy vállalta el a vezérkari főnökséget Szenes Zoltán lemondása után, hogy több mint százmilliárd forinttal kevesebb volt a kasszában, mint korábban.
– Ha tudjuk, hogy mi a követelmény velünk szemben, és ehhez képest ebből a költségvetésből mire futja, akkor mindenki látja, hogy a korábbi tervek illúziók. Azzal is tisztában kell lennünk azonban, hogy ma nem az ország ellen irányuló reguláris támadásra kell felkészülni. Azt vállaltuk, hogy a NATO és az Európai Unió szövetségi rendszerén belül kölcsönösen biztosítjuk egymás szuverenitását. Ha valamelyik tagországot veszély fenyegeti, akkor segítjük egymást. A védelmünkért cserébe vállaljuk, hogy a szövetség védelmi igényeinek megfelelő készültségű csapatokat tartunk fenn, és békeidőben missziós feladatokat hajtunk végre. Ezenkívül a költségvetési lehetőségeket figyelembe véve ki kell dolgozni egy olyan háttérrendszert, amellyel garantálni tudjuk az ország védelmét. Az valóban nagy kérdés, hogy ennyi pénzből miként lehet mindezt megoldani. Ennek tükrében egyes szakértők ugyan kijelenthetik, hogy a Magyar Honvédség alkalmatlan az ország védelmére, azt viszont senki sem meri megfogalmazni, hogy ki ellen. Az országot ugyanis nem fenyegeti külső támadás közvetlen veszélye. A NATO ráadásul támadás esetén már az információs rendszerén keresztül idejekorán felkészül, és a magyar haderő képességeinek tudatában hozhat erőket hazánkba.
– Engedje meg mégis, hogy szembesítsem az Állami Számvevőszék jelentésével. Ebben ugyanis az szerepel, hogy a forráscsökkentések miatt az elkövetkezendő tíz évre tervezett haderő-fejlesztési feladatok elvesztették a realitásukat. Sőt a már lekötött programokon kívül korszerűsítésre csak az alapműködés veszélyeztetésével lesz lehetőség.
– A költségvetési megvonások miatt ma kétségtelenül más a helyzet. Már a védelmi felülvizsgálat vége felé kiderült ugyanis, hogy nem minden finanszírozható az elképzelésekből. Szó volt például új harcjárművek beszerzéséről, könnyű gyalogzászlóaljakról, helikopterrel szállítható aknavetőkről, új páncéltörő rendszerekről. A folyamat elindult, létrejött egy új kiképzési rendszer. Az első költségvetési megvonás után azonban kiderült, hogy a korábban tervezett haderőstruktúrát nem lehet működtetni: nem lehet annyi dandárunk, illetve zászlóaljunk, mint akartuk, és nincs pénz bizonyos haditechnikai fejlesztésekre sem, csak később. Ezért több területen más megoldásokra kényszerültünk, elkezdtük például korszerűsíteni a BTR 80A típusú páncélozott harcjárműveket.
– Az átmeneti megoldások egyike az is, hogy a Magyar Honvédség fenntart egy harckocsizó zászlóaljat, az ott szolgáló katonákat viszont átképezték, és kiküldték Boszniába?
– A harckocsizók azért maradtak meg, mert a Magyar Honvédség páncéltörő rendszere 2006 után nem felel meg a követelményeknek. Ezeknek a rakétáknak a szavatossági ideje lejárt, és újakat nem tudunk venni. A páncéltörő tüzérség kikerült a rendszerből, ahhoz pedig, hogy a harci helikopterek páncéltörő feladatokat is végrehajtsanak, nagyon nagy beruházásra lenne szükség. A harckocsizászlóalj fenntartásával viszont van egy olyan rendszerünk, amelyre tíz évig nem kell pénzt fordítani. A zászlóalj katonáinak alapfeladata, hogy a löveget kezeljék háborúban. Békeidőben igazságtalan lenne, hogy emiatt ne mehessenek külszolgálatra, ahol az alapképzettségükkel tapasztalatokhoz és nem kevés többletjövedelemhez juthatnak.
– A külföldi szolgálat bizonyára motiváló erő lehet katonáink számára, az viszont sokak szerint kérdéses, hogy szükség van-e ennyi missziós katonára? Tudjuk-e tartani a miszsziós létszámot, miközben a források több mint negyven százalékát a személyi kiadások viszik el a költségvetésből?
– Ezerfős missziós létszámot vállalt a kormány, ezt szeretnénk megtartani. A gond elsősorban nem a pénzhiány. Az iraki őrszázadra például egyelőre nincs szüksége a szövetségeseknek. Jövő nyáron viszont egy új típusú, többrendeltetésű (Force Protection) századot tudunk majd kialakítani a Magyar Honvédségnél, amely akár több misszióban is bevethető.
– Ez a többrendeltetésű egység eléggé gyerekcipőben járhat. Tudomásom szerint jelenleg olyan a helyzet a hadseregnél, hogy egy norvégiai hadgyakorlatra még három pilótát sem tudtunk kiküldeni. A hivatalos indokolás az volt, hogy nem rendelkeznek tengeri mentőfelszereléssel.
– Ebben azért van némi csúsztatás. Az Északi-tenger feletti repülés a magyar légierőnek nem alapfeladata, de a NATO-ban mindenki igyekszik több tapasztalatot szerezni. A légierő parancsnoka ezért gondolta úgy, hogy erre a gyakorlatra elmegyünk. Amikor a jelentkezésünket elfogadták, egy másik nemzet felajánlotta, hogy biztosítják azokat a speciális felszereléseket, amelyekkel a Magyar Honvédség nem rendelkezik. A védőruhákat azonban nem kaptuk meg.
– A missziók ellátási gondjaival kapcsolatban nemrég kisebb botrány tört ki, amikor Farkas Roland százados levelet intézett az afganisztáni külszolgálaton tapasztalt, vélt vagy valós problémákról a honvédelmi miniszterhez. A tiszt által felvetett gondok szóba kerülnek még a hadvezetésnél?
– A gondok felvetésének módja irritálta a hadvezetést, hiszen azt, hogy logisztikai problémák adódtak a misszióknál, mindenki tudta. Meggyőződésem viszont, hogy botrány nélkül is tisztázhatók lettek volna ezek a kérdések. A főkérdés az, hogy a parancsnokoknál kialakul-e az a fajta rutin, mellyel ezeket a gondokat orvosolni tudja. Az sajnos igaz, hogy nem szerelhetjük fel olyan ütemben a katonáinkat korszerű felszerelésekkel, mint ahogy szeretnénk, de az eszközök fejlesztése folyamatos. A tapasztalatokat továbbra is elemezni kell.
– A Magyar Honvédség állapotával kapcsolatban nem csak belső kritikák fogalmazódtak meg az elmúlt években. A NATO többször is elmarasztalta Magyarországot, mert felajánlásainkat sorozatosan elhalasztottuk. Ön szerint nem rontott ez az ország nemzetközi megítélésén?
– Nem lehet összekeverni a NATO jelenlegi igényeit, és a hosszú távú elképzeléseit a magyar haderővel kapcsolatban. Az, hogy tíz év múlva milyen képességet alakítunk ki, nagyon sok dologtól függ. A NATO-nak természetesen nem tetszik, hogy tíz év múlva a magyar hadseregnek a korábbi felajánlásokkal ellentétben például csak egy dandárja lesz, de számára elsősorban az a fontos, hogy jelenleg hogyan teljesítjük a vállalt feladatainkat. Ezzel viszont elégedett a szövetség.
– Úgy tűnik, hogy az elbocsátások sem oldották meg a Magyar Honvédség gondjait. Az elmúlt években nemhogy csökkentek volna a személyi kiadások, hanem nőttek. A laktanyák bezárásából sem profitálhatott sokat eddig a hadsereg.
– Az átalakítások rövid távon sajnos valóban nem csökkentik a költségeket, de nekünk tíz évre kell terveznünk. Ha ugyanis csökkentjük a létszámot, akkor csökkenteni kell a laktanyák számát is. A laktanyák felszámolásának, a haderőből kivont anyagok elszállításának költségei miatt valóban nőttek a kiadások, de tíz év alatt tízmilliárdos megtakarítás lehet belőle. A leépítések kihatottak a folyamatban lévő beszerzésekre is, például kevesebb hordozható rádióra van szükség, ezért háromszor-négyszer kellett felülvizsgálni a rádiótendert. Ezek miatt nem tudtuk határidőre teljesíteni a tervezett feladatokat. A legnagyobb kihívás ezért egy kiszámítható tervezőrendszer kialakítása volt, amely év elejétől működik. A védelmi felülvizsgálat célja az volt, hogy minden évben egy zászlóalj érje el a teljes készenlétet, de az említett gondok miatt ezt nem tudjuk megvalósítani. Három év alatt csak két zászlóaljat fogunk felkészíteni, egy zászlóalj viszont csak 2007 végére éri el a készültséget. A személyi kiadásokkal kapcsolatos költségnövekedés pedig az önkéntes haderőre történő áttérésből adódik, hiszen a szerződésesek illetményét különböző járulékok terhelik.
– Az Orbán-kormány idején született egy kormányhatározat, amely azt tűzte ki célul, hogy 2004 végéig rendezni kell a katonák élet- és munkakörülményeit. Ehhez képest jelenleg csaknem ezer tisztnek nincs önálló lakása a szolgálati helyén. Történt fejlődés ezen a területen ebben a választási ciklusban?
– A kormányhatározat valóban megszületett, sajnos azonban forrást ehhez nem teremtettek. Az tény, hogy az átalakítások miatt nagyon sok tisztnek nincs lakása a szolgálati helyén, és erre megoldást kell találni. De pozitívum, és az élet- és munkakörülményekhez hozzátartozik, hogy a laktanyákban a szerződéses katonák elhelyezési körülményei jelentősen javultak.
– Ezt megérezték a katonák is? Úgy tudom, hogy nemrég a honvédelmi tárca személyügyi főosztályvezetője egy konferencián bejelentette, ha így mennek tovább a dolgok, akkor »parasztlázadás lesz« a katonák körében. Azóta a főosztályvezetőnek távoznia kellett.
– Nem hallottam, nem tudom elképzelni, hogy a tábornok úr ilyet mondott volna. Kovács Zoltán más beosztásba történő kinevezésére a minisztérium közigazgatási államtitkárával együtt tettünk javaslatot, melyet a honvédelmi miniszter úr is jóváhagyott. Szó sincs tehát menesztésről. Azért döntöttünk így, mert úgy ítéltük meg, hogy más ember kell az önkéntes haderőből adódó új katonai kultúra kialakítására. Teljes felelősséggel ki tudom jelenteni, hogy nincs »lázadó« hangulat a katonák körében, a belső kommunikációnkon azonban változtatni kell. Azok viszont, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek és látják a munkájuk lényegét, stabilak és kiegyensúlyozottak.
– A rendszerváltozás óta átlagosan két és fél év volt a vezérkari főnökök szolgálati ideje. Ön szerint miért alakult ez így, hiszen a hadsereg vezetése elvileg nem politikai, hanem szakmai kérdés?
– A rendszerváltás óta a hadsereggel kapcsolatos állandó változások miatt egyetlen vezérkari főnök sem tudott odáig eljutni, hogy stabilizációról beszélhetett volna. Az új politikai vezetés ezért mindig elégedetlen volt a fennálló helyzettel. A vezérkari főnöknek viszont a Magyar Honvédséget úgy kell képviselnie, hogy széles körű együttműködésre legyen képes a mindenkori kormánnyal. Állandó harcról és együttműködésről is szól a haderő vezetése. Van, amikor be kell látni, hogy valamire nincs lehetőség, de van, amikor határozottan kell a hadsereg érdekeit képviselni.
– Elődje, Szenes Zoltán állítólag az ilyen viták elharapódzása miatt mondott le a posztjáról. Önnek felhőtlen a viszonya a mostani minisztériumi vezetéssel?
– A viszony felhőtlen, de nem tagadhatom, hogy az együttműködés egy-két dologban akadozik. Nemrég egy új, integrált vezetés állt fel. Elkezdtünk egy folyamatot, aminek már vannak biztató jelei, de sok még a javítani való. Erről azonban egyelőre nem kívánok beszélni, mert még ősszel közösen átgondoljuk, hogy milyen korrekciókra van lehetőség.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
