Bár az izraeli pártokra vonatkozó törvények szerint 826 726 sékel (3 610 034 500 forint) használható fel kampánycélokra, az ifjabb Saron messze túllépte ezt a keretet. A gyanú szerint több mint hatmillió sékelt szerzett Amerikából és Izraelből, hogy apja pártelnökségért folytatott 1999-es hadjáratát, valamint a két évvel későbbi miniszterelnöki székért való küzdelmét finanszírozza. A vád képviselője szerint Omri bejegyeztetett egy Annex Research nevű céget, amely befogadta az ismeretlen támogatóktól származó pénzt, a tengerentúlon pedig három nonprofit szervezetet használt arra, hogy elkerülje az adóhatóság és az ügyészség figyelmét. Az Annex Research fizette a két választási hadjárat költségeit, ám a hivatalos könyvelésben ezeket a kiadásokat nem tüntették fel. Ha elítélik, Omri Saron ötéves börtönbüntetést is kaphat.
Egyelőre azonban még számos problémát kell a jogászoknak orvosolniuk. Az ifjú Saron parlamenti képviselő, így mentelmi joga van. Omri Saron erről a jogáról nem kíván lemondani, így a knesszet plénuma elé került az ügy. Közben persze folyik a vizsgálat, amelyben a lényeg nyilván nem a megtévedt Omri, hanem a nagy hatalmú apa, Ariel Saron felelőssége. Egyelőre a miniszterelnök neve nem szerepel sem a vádlottak, sem a tanúk listáján, ám ez a közeljövőben változhat. Megtörténhet, hogy Menáhem Mazúz izraeli főügyész a kormányfő ellen is elég bizonyítékot talál, így őt is perbe fogja. Ez az ügy pedig nagyon kínos lenne Ariel Saron számára, hiszen ő a kivonulás bejelentése óta folyamatosan védekezni kénytelen. Jelenleg pártja keményvonalasai számára Saron az áruló, aki a Gázai övezetet kiürítette, s átadta a palesztinoknak. Bár a közvélemény-kutatások szerint Saron egyelőre magabiztosan vezet mind a teljes népesség, mind a Likud tagjainak körében, ez nem nyugtathatja meg teljesen a kormányfőt. Tudni lehet ugyanis, hogy ez az előny elsősorban a kiválóan lezajlott kivonulásnak köszönhető, amelyet a lakosság nagy része támogatott. Saron most megpróbálja kihasználni az iránta való lelkesedés felfutását, mielőtt ellenfelei előszedhetnék múltjának sötétebb ügyeit.
Tudvalevő, hogy a korábbi miniszterelnök, Benjamin Netanjahu tizenkilencre lapot kért, amikor a kivonulás előestéjén elhagyta a kormányt. Azóta is jobbról előzi Ariel Saront, s megpróbál abba a politikai térbe belehelyezkedni, amelyet a jelenlegi kormányfő jó érzékkel elhagyott az útiterv néven ismeretes békeprogram elfogadásával. Mivel Izraelben igen komoly volt az kivonulás ellenzőinek a tábora, akik egyúttal a palesztinokkal való kiegyezést is elvetik, az ő szavazataikra épít Netanjahu. Ennek a csoportnak néhány tagja korábban jogi úton próbálta megakadályozni a kivonulást, s feljelentést tett Saron ellen. Beadványukban arra hivatkoztak, hogy mivel a miniszterelnök ellen eljárás folyik (utalva a pártfinanszírozási botrányra), ilyen rovott múltú és jelenű személyiség tervét nem szabad végrehajtani. Saron az ilyen gondok miatt tervezi azt, hogy a 2006 novemberében esedékes választásokat előre hozza, s a kivonulást meglovagolva meghosszabbítja kormányfői megbízatását.
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő