Nem érdekel, kik lőnek, száz százalékban a Palesztin Hatóság felelőssége, hogy a Kasszám-rakéták tüzét megszüntesse. Amíg folytatódnak a támadások, Izrael vasököllel fog válaszolni – közölte Jiszráel Ziv a sajtó munkatársaival. A csapásokat irányító vezérezredes elképzelhetőnek tartotta, hogy végső esetben tüzérséggel támadják a palesztin lakóházakat. Gyakorlatilag semmit sem jelent, hogy már nem állomásoznak izraeli katonák a Gázai övezetben, és zsidó telepek sem ékelődnek a palesztin falvak közé. A támadások mindkét oldalról folynak. Palesztin fegyveres csoportok tovább lövik házilag készített Kasszám-rakétáikkal Szderót városát, amely szerencsétlenségére túl közel van az övezet határához, az „izraeli vasököl” pedig nem mulasztja el a büntetőakciók miatt a Palesztin Hatóságra hárítani a felelősséget.
A retorika azonban kicsit megváltozott. Izrael korábban egyértelműen a hatóságot nevezte meg mint a terrortámadások szervezőjét és sok esetben kivitelezőjét, most viszont úgy véli, a szervezet képtelen kézben tartani az eseményeket. A Fatahhoz kötődő Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai korábban számos esetben vállalta magára a robbantásos merényleteket, bizonyítva a Jasszer Arafat vezette csoport felelősségét. A népszerű vezető halála után Mahmúd Abbásznak kellett volna kézbe vennie a palesztinok vezetését, s ebben még véletlenül sem segíti őt Izrael. Jeruzsálemtől valójában csak annyi telik, hogy ismételgesse az útiterv unalomig ismert kitételét: a palesztinoknak minden csoportot le kell fegyverezniük ahhoz, hogy folytatódhasson a békefolyamat.
Minthogy Izrael saját véleménye szerint megtette a békülés gesztusát (azaz kiürítette a Gázai övezetet), most a palesztinok térfelén pattog a labda. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az útiterv egy másik kitétele szerint az 1967-es háborúban megszállt területeken épült összes zsidó telepet le kell bontani, ez pedig biztosan nem fog megtörténni. A négyek (Egyesült Államok, Európai Unió, ENSZ és Oroszország) által kidolgozott tervezet önkényes értelmezése pedig tovább rontja az amúgy is tragikus helyzetet.
Nehezen teljesíthetik a palesztinok az útiterv rendelkezéseit. A bizonyos szempontból szabaddá vált Gázai övezetben egyre jobban eluralkodik a káosz, Mahmúd Abbász pedig januárig időt kért a helyzet tisztázására. Akkorra tervezik ugyanis a palesztinok az általános választást, új politikusokkal, új szituációban. A két legerősebb politikai szervezet közül az egyiket, a Fatahot ugyan elismeri az egész világ, a Hamász viszont szitokszó az óceán mindkét partján, persze elsősorban Izraelben. „Ha a terrorszervezet is indul a választásokon, arra a voksolás megakadályozásával válaszolunk” – jelentette ki Ariel Saron izraeli kormányfő néhány hete, s egyúttal jelezte, messze még az az idő, amikor a palesztinok dönthetnek a saját életüket befolyásoló politikai kérdésekben. Az izraeli–palesztin viszály idején folyik egy belső palesztin hatalmi harc is az övezet feletti uralomért. A Hamász – amelyet az ott élők még véletlenül sem tartanak terrorszervezetnek – kihasználná népszerűségét, s kiragadná a kormányrudat a Fatah kezéből. Egyelőre nem lehet tudni, mi történne egy esetleges hatalomváltás után. Az Európai Unió – minthogy nem vette fel terrorlistájára a Hamászt, csak annak fegyveres szárnyát – valószínűleg folytatná a segélyek folyósítását a Palesztin Hatóságnak a helyzet stabilizálása érdekében, ám az Egyesült Államok hozzáállása minden bizonnyal megváltozna. Azt azonban nem tudni, a Hamász mennyiben változtatna beállítottságán, ha kormányra kerülne; mindenesetre biztató, hogy az utóbbi hetekben békülékeny nyilatkozatok láttak napvilágot. A Hamász egy vezetője azt is felvetette, bizonyos esetben még Izrael államot is elismernék, s befejeznék ellene a harcot. Persze kérdés, mi is az a bizonyos eset…
Egyelőre viszont nyilvánvalóan újra megakadt az a folyamat, amely akár ígéretesen is folytatódhatott volna. Jeruzsálem fel akarja újítani a célzott likvidálás annyiszor elátkozott gyakorlatát, azaz ismét harci helikopterek tűnhetnek fel a palesztin városok felett, hogy az Izrael által veszélyesnek tartott személyeket házastul, utcástul, autóstul kilőjék. Potenciális veszélyforrásnak ítélt emberből pedig épp elég akad, Izraelnek így soha nem kell magyarázkodnia. Most sem teszi, csak megjegyzi, minden támadás célpontja olyan ház volt, ahonnan Izrael elleni akciókat hajtottak végre. Valójában ha ezt az indokot komolyan lehet venni, akár az egész Gázai övezetet szőnyegbombázással tehetnék a földdel egyenlővé, hogy biztosak lehessenek a veszélyes elemek ártalmatlanításában. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a kivonulást követően a palesztin fegyveres csoportok valóban nem hagyták abba a harci cselekményeket Izrael ellen. A bizalom hiánya mindkét oldalon gyengíti a béke esélyeit: a palesztinok az életükre törő ellenségként gondolnak az izraeliekre, akikkel esélytelenek a tárgyalások, Izrael pedig úgy véli, vérszomjas csőcselékkel kellene megegyeznie, így kizárólag az egyoldalú lépések vezetnek eredményre. Való igaz, ha az érintettek még a tárgyalóasztalig sem jutnak el, soha nem lesz béke.
Elemzés az izraeli belpolitikai helyzetről a 27. oldalon
origo.hu
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban
