Elveszett tanulmány

Olvasom, hogy az egészségügyi reformért felelős kormánybiztos és annak irodája nemrégiben ötszázhúszmillió magyar forintot költött különféle tanulmányokra. Ez így önmagában csak elgondolkodtató, az viszont már több ennél, hogy az egészségügy átalakítását (állítólag evégett kellettek az említett tanulmányok) eközben elfelejtették megvalósítani. Apró öröm, hogy azóta mind a kormánybiztost, mind az irodáját megszüntették, ám az rossz hír, hogy a közpénzből készített iratok egy része úgy eltűnt, mint az aranyóra. Ezt nem én mondom – az Állami Számvevőszék emberei keresték a minap nagy erőkkel, csak nem találták. Egyelőre nem tudni, hogy titkosították-e nyolcvan évre az anyagot, esetleg Tóth (Bezúzós) András titokügyi államtitkár áll a dolog mögött. Persze mint minden rossz hírnek, ennek is van jó oldala. Ebben az esetben például az, hogy a lelkes tanulmányíróknak talán jól jött az a kis ötszázhúszmillió, ki lehet fizetni végre az elmaradt gázszámlát, az asszony elmehet a fodrászhoz, meg az embernek is marad még két nagyfröccsre.
A piszok ellenzék persze ebből is tőkét kovácsol, mindjárt elkezdik molesztálni hányatott sorsú Rácz Jenő szakminisztert, mondaná meg, hol a fészkes fenében vannak az elkészített tanulmányok? Kipotyogtak az iratok a kormány üvegzsebéből, vagy talán nem is voltak?
Rácz excellenciás uram nem volt boldog a kérdéstől, olyasmit mondott, hogy a reformirodát ők szüntették meg, merthogy időközben megváltozott a koncepció. Erről ugyan senki nem kérdezte meg, viszont nagyon jól hangzott, kormányoldalról jött is a menetrend szerinti taps. Az elkallódott ötszázhúszmilliós tanulmány sorsáról nem érkezett válasz.