Kesernyés Mokka

Maga Havas Henrik, kedves vitapartnerem vezette a Mokka című tévéadást, éppen Csintalan Sándoron keresett fogást, szűk sikerrel. Havast biztosan nem kell bemutatnom, régi sajtószereplő, egykor Forró Tamás Kulcsár-ügy gyanúsított partnereként szerepelt, mostani viszonyukról kevés a hír. Csintalanról pedig azt kell tudni, hogy az eltelt évek során rájött, rossz lóra tett, szirének között evezett – az hőzöngjön, aki sohasem tévedett. (Én például kilencvenben a „markánsan” antikommunista SZDSZ-re voksoltam, hogy tört volna le a kezem.) A néhai miniszterelnök Nagy Imre is belátta a kommunista zsákutcát, ahogyan Pozsgay Imre is kimondta a szót: népfelkelés, meg Szűrös Mátyás is eljutott odáig, hogy felállt a bigott kommunisták asztalától.
Havas médiamogult idézem a műsorból: „Az MSZP-ben köpnek egyet, ha Csintalan neve szóba jön…” Én azt gondolom, legnyálasabban azok köpnek, akik a dagonyás időkben a Varsói Szerződés ülésein örvendeztek egymást túlharsogva, meg a KGST-értekezleteken adták egymásnak a nyelves drúzsbát, az Internacionálét dalolták, meg a Hej, te bunkócskát. Most ugyanők nyomják tovább, csak már a túloldalon, bár ezt a túloldalt már NATO-nak hívják, meg EU-nak (ők voltak az ősellenség). Lényeg, Kovács bácsi jól érzi magát Brüsszelben, nincs huzat a tárgyalóteremben, a szállás komfortos, a fizetés meg négy és fél millió magyar forint, hó végéig elvan vele az ember.
Amúgy figyelemre méltó Havas Henrik zárómondata: „Önök a sokszínű Csintalan Sándort látták”. Vajon Henrik hány színű?