Simon Wiesenthal szerint a kommunizmus rémtettei éppúgy elítélendők, mint a nácizmus bűnei. Ennek ellenére következetesen ellenezte a holokausztrelativizálást, a zsidók második világháború alatti szenvedését mindenki másénál rosszabbnak érezte.
„A holokauszt szó értékének csökkenését éljük manapság. Ami a zsidókkal történt, azt nem lehet párhuzamba állítani egyetlen más bűntettel sem. Minden zsidót halálos ítélettel sújtottak, amelyre nem írtak dátumot” – nyilatkozta egy interjúban a nácivadász. Egyúttal tiltakozott a koszovói albánok elleni szerb tisztogatás ellen, leszögezve persze, hogy ezt a tragédiát sem lehet a zsidóság szenvedéseihez mérni.
Amikor 2003-ban, felesége halála után nem sokkal visszavonult a közélettől, kijelentette: „Minden náci bűnöst túléltem. Ha mégis élne bármelyikük, túl öreg és gyenge lehet ahhoz, hogy bíróság elé álljon. A munkámat elvégeztem.” A kijelentés ellenére még elkezdte a nevével fémjelzett Simon Wiesenthal Központ térségünkben az Utolsó esély nevű akciót, amelyben a még élő nácik után kutattak s kutatnak még a mai napig is. Az ukrajnai születésű férfi munkáját 1945 májusában kezdte, amikor az amerikaiak felszabadították a mauthauseni haláltábort, ahol raboskodott. Saját bevallása szerint úgy vélte akkor, hogy „nincs szabadság igazságszolgáltatás nélkül”, így néhány évet a bűnösök felkutatására kívánt fordítani. Az azonban a szenvedélyévé vált, így az egész életét betöltötte. Legnagyobb fegyvertényeként 1960-ban segített elfogni az Argentínában élő Adolf Eichmannt, akit Izraelbe csempésztek, ott halálra ítéltek, és felakasztottak. Wiesenthal azonban mindig bosszankodott azon, hogy Josef Mengelét nem találta meg.
origo.hu
Ámokfutó tartotta rettegésben Miskolcot, videón az autós üldözés
