Simon Wiesenthal szerint a kommunizmus rémtettei éppúgy elítélendők, mint a nácizmus bűnei. Ennek ellenére következetesen ellenezte a holokausztrelativizálást, a zsidók második világháború alatti szenvedését mindenki másénál rosszabbnak érezte.
„A holokauszt szó értékének csökkenését éljük manapság. Ami a zsidókkal történt, azt nem lehet párhuzamba állítani egyetlen más bűntettel sem. Minden zsidót halálos ítélettel sújtottak, amelyre nem írtak dátumot” – nyilatkozta egy interjúban a nácivadász. Egyúttal tiltakozott a koszovói albánok elleni szerb tisztogatás ellen, leszögezve persze, hogy ezt a tragédiát sem lehet a zsidóság szenvedéseihez mérni.
Amikor 2003-ban, felesége halála után nem sokkal visszavonult a közélettől, kijelentette: „Minden náci bűnöst túléltem. Ha mégis élne bármelyikük, túl öreg és gyenge lehet ahhoz, hogy bíróság elé álljon. A munkámat elvégeztem.” A kijelentés ellenére még elkezdte a nevével fémjelzett Simon Wiesenthal Központ térségünkben az Utolsó esély nevű akciót, amelyben a még élő nácik után kutattak s kutatnak még a mai napig is. Az ukrajnai születésű férfi munkáját 1945 májusában kezdte, amikor az amerikaiak felszabadították a mauthauseni haláltábort, ahol raboskodott. Saját bevallása szerint úgy vélte akkor, hogy „nincs szabadság igazságszolgáltatás nélkül”, így néhány évet a bűnösök felkutatására kívánt fordítani. Az azonban a szenvedélyévé vált, így az egész életét betöltötte. Legnagyobb fegyvertényeként 1960-ban segített elfogni az Argentínában élő Adolf Eichmannt, akit Izraelbe csempésztek, ott halálra ítéltek, és felakasztottak. Wiesenthal azonban mindig bosszankodott azon, hogy Josef Mengelét nem találta meg.
origo.hu
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban
