Szinte egyszemélyes politikai show-nak tűnik mindaz, ami Izraelben manapság történik. Ariel Saron, aki 1973-ban a Likud megszületésénél bábáskodott, most úgy döntött, az ő céljainak nem felel meg a jobboldal zászlóshajója, és saját szervezetet alapít. Magával viszi persze a hozzá hűséges képviselőket és párttagokat, ami alapvető érvágás a Likudnak. A megmaradt, valószínűleg továbbra is komoly erőt képviselő párt vezetője pedig az utóbbi időben egyre jobbra sodródó Benjamin Netanjahu lehet, aki azonban meghatározott ideológia mentén irányítaná csapatát. Ennek folyományaként a Nemzeti Vallásos Párttal, az Egyesült Tóra Judaizmussal és a hozzájuk hasonló askenázi– nacionalista szervezetekkel a kapcsolat megerősödne, de a világi izraeliek, a szefárdok vagy az említett pártoktól idegenkedők valószínűleg csalódnának a Likudban. Nekik pedig egyértelmű választás lenne a legendás vezetővel és ismert politikusokkal megerősített Nemzeti Felelősség párt mint igazi centrista mozgalom kissé jobboldali beállítottsággal.
Az Ariel Saron lépéseit követő szakértők elégedetten csettinthetnek: a Buldózerként megismert héja-politikus egyre inkább a stabilitás letéteményese a térségben. Emellett Saron népszerű és határozott. Még arra a bravúrra is képes volt (saját alapítású pártjának elhagyása mellett), hogy az ő ösztönzésére felépített zsidó telepeket kiürítse. Ez a lépése – amelyet egy emberként üdvözölt szinte az egész világ – okozta végül a Likud további irányításának ellehetetlenülését. Hűségesnek hitt politikustársai, köztük miniszterek fordítottak hátat Saronnak, és ez jól jelezte, a kormány vezető erején belül milyen óriási viták vannak. Az a fonák helyzet alakult ki Izraelben, hogy a pártok nem egymással vetélkednek a szavazók szimpátiájáért, hanem a saját belső ellenzéküket próbálják elfogadható mértékűre csökkenteni. A Likudnak ez nem sikerült, ki is válik belőle a főnök, és követi őt a negyvenből akár tizenöt parlamenti képviselő.
Ha a kimutatásoknak hinni lehet, senki nem tudja majd legyőzni a választásokon a Nemzeti Felelősség pártot. Addig persze még nagyon sok idő van hátra, és az új párt programját sem ismeri senki, ám valószínűleg senki nem fog csalódni Saronban, bel- és külföldön egyaránt hozza majd a formáját. A többi politikus kritikája is, hogy a korrupcióval (valószínűleg jogosan) vádolt idős vezető ilyen könnyen zsebre teszi a teljes izraeli politikai életet.
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban