Egy világ, egy álom – hangzik a pekingi olimpia kissé sablonos jelmondata, amelynek azonban van igazságtartalma. Ahogy Szun Vej-de, az olimpiai szervezőbizottság helyettes vezetője magyar újságírók előtt kifejtette, a megkérdezett pekingiek 96 százaléka támogatja a világ talán legnagyobb sporteseményének Kínába csábítását, 95 százalékuk pedig önkéntes segítőként is részt venne a szervezésben. A tervek grandiózusak. Megépülne a körutas rendszerű város hatodik gyűrűje, s a jelenlegi kettő mellé újabb két metróvonalat készítenének. Az egyébként igen vidékies pekingi repülőtér harmadik terminálja már most épül, s kiköltöztetik a városból a levegőt rontó acélművet is. Ez egyébként az egyik legnagyobb problémája a szervezőbizottságnak. Saját bevallásuk szerint az év 365 napjából 224-en már az egészségügyi határérték alatt van a légszennyezettség – ez pedig hatalmas dolog. Ám ezt az adatot semmi sem bizonyítja, s tény, hogy ottjártunkkor is igen kellemetlen volt levegőt venni a főváros belső részén.
A szervezők szerint Kínának fantasztikus esélyt nyújt az olimpia megrendezése, amely így sportcsarnokokat tudna átadni a lakosságnak, az olimpiai falut lakóövezetté alakítaná át, s az infrastrukturális fejlesztések javítanák a közlekedést. Az egész olimpiára egyébként 1,65 milliárd dollárt költenének, amely így olcsóbb lenne, mint az athéni rendezvény, s még nyereséges is. Persze nagy előny ilyen szempontból, hogy a kínai kormányt az egypártrendszer miatt nem lehet leváltani, így semmiféle új kabinet nem kívánja megkurtítani a kiadásokat, az ellenzéki pártok sem hangoztatják ellenérveiket a költséges játékok miatt… Az olimpia odaítélésekor több NOB-tag úgy tartotta, egy ilyen gyászos emberi jogi bizonyítvánnyal rendelkező állam, mint Kína, nem tudna őszinte házigazdája lenni a béke ünnepének. Szun Vej-de szerint hazája óriási előrelépést tett az emberi jogok terén, ám ezt kissé máshogy értelmezi, mint Európa. „Nagyot nőttek a jövedelmek az országban az elmúlt években, 200 millió embert emeltünk ki a szegénységből” – mondta a szervezőbizottság helyettes vezetője, hangsúlyozva, a 2008-as játékok kifejezetten kínai jellegű rendezvény lesz, visszautalva a kínai történelemre és hagyományokra. Ezzel együtt a gazdasági oldal is jórészt kínai, hiszen a tíz partneri szintű támogatóból heten kínaiak, a négy szponzor közül pedig hárman az anyaország cégei közül kerülnek ki. A NOB nagyon elégedett a kínai előrehaladással, bár az általunk meglátogatott helyszínek építése még kezdeti fázisban van. Két év múlva fogják átadni a kosárlabdacsarnokot, amelyen jelenleg munkások dolgoznak, ám a vele szemben levő baseballpálya helyén még egy kapavágás sem történt. Az azonban már most biztos, hogy nem lesznek olyan gondok Pekingben, mint Athénban voltak, ígérik, hogy a létesítmények legkésőbb 2007-re állni fognak. S ha a kínaiak ezt mondják, jobb elhinni.
Hasonlóan csak nagyra törő terveket, ám kissé szegényes jelenlegi állapotot tudnak bemutatni Ázsia legnagyobb magaslati edzőtáborában. A Csinghaj–Tibeti-fennsíkon, 2366 méter magasan épült Toba sportközpont elsősorban az atlétákat várja, ám a helyi focipályán is edzés folyt ottjártunkkor. A nemzetnek 4 olimpiai aranyat, 13 világbajnoki címet és 47 Ázsia-bajnokságot adó központ jövő júniusban lesz kész, s ide várnak a kínai olimpiai csapat mellett francia és brit sportolókat is. Kína az olimpia lendületét kihasználva tervezi fejleszteni más irányú sportéletét, amely az ország elmaradottabb vidékeit is bekapcsolná a nemzetközi sportéletbe, és még a turizmust is fejlesztené. A 3300 méter magasan fekvő Csinghaj-tó körül például 2HC kategóriájú kerékpárversenyt terveznek, amelyet már szépen ki is plakátoltak az egyébként szinte üres környező utakon. A gyönyörű környezet jelentős infrastrukturális hiányokkal küzd, így rendszeresen áthaladnak az úton a környéken legelésző jakcsordák, amelyeket nomád pásztorok terelnek a gyér füvű legelők között. Húsz csapatot hívtak meg az eseményre, amelyek valószínűleg a legkeményebb versenyzőiket küldik el a Tour de Chinghai-ra. Ilyen magasban ugyanis még sportolás nélkül is furcsán érzi magát az ember, nemhogy felfelé tekerve a kaptatókon.
Ennek ellenére bizonyosan meg fogják szervezni a körversenyt, annál nehezebb dolga van azonban Kínának a játékok játékával. A futball ugyanis túlságosan nagy falatnak tűnik egyelőre ahhoz, hogy szárnyra kapjon az országban. Nem a lakosság lelkesedésével van probléma, ők már most képesek rajongani a tőlük 12-15 ezer kilométerre játszókért. A kínai bajnokság ugyan létezik, ám minden kínai sportrajongó harsogó nevetésben tört ki, amikor a helyi kedvencek iránt érdeklődtem. A bajnokság mérkőzésein rendszeresek a vesztegetési botrányok, s nemrégiben a profi bajnokságban részt vevő csapatok zöme csődöt jelentett. A válogatottnál ugyan jobb a helyzet, a sikerkapitány Bora Milutinovics kivezette a kínaiakat a 2002-es vb-re, ám onnan három vereséggel, rúgott gól nélkül tértek haza. A németországi versengésről lemaradtak, ám mivel Kínáról van szó, bizonyára nem hagyják annyiban a jelenkori gyalázatot. A televízió mindenesetre a rajongók ízlését követve a nyugati meccseket közvetíti, s a lapok is ezekről tudósítanak. Kínai vezetőnk boldogan emel felém egy hazai újságot. A képen focisták ölelkeznek vörösben és feketében. Győztünk! – kiáltja, s mutatja az eredményt. Milan–Juventus: 3-1.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
