Nyílt levelében, amelyet Condoleezza Rice amerikai külügyminiszternek írt, leszögezi, hogy amikor George Bush Kanadában járt, „diktátumát a rakétavédelmi rendszerről egy erősen szelektált hallgatóság előtt adta elő”, amely egy olyan egypártrendszerben működhet, mint amilyen Washingtonban uralkodik. Erre halad Amerika?
– A kínzások utáni nyomozás, a guantánamói foglyok helyzete vagy az Irak elleni háború valódi okai után való kutatás mind azt mutatják, hogy az amerikai vezetőség élt az információk ellenőrzésének lehetőségével. A média bizonyos időszakokban nem rendelkezett az újságírás teljes eszköztárával, igaz, manapság ez épp megváltozóban van, és szerintem az egész világ boldog, hogy láthatja ezt a változást.
– Ön erősen ellenezte az Egyesült Államok és Kanada szabadkereskedelmi megállapodását. Egyesek úgy tartották, a szerződés Kanada függetlenségének elveszítését jelentheti. Huntington is azt írja, az angol nyelvű tartományok csatlakozni fognak az Egyesült Államokhoz.
– Szerintem Huntington nagyjából annyira pontos, mint az elmélete, amely egyben azt is jelenti, hogy nem vagyok túl nagy rajongója. A gazdaságunk nagymértékben beágyazódott az észak-amerikai struktúrába, s mind a kanadaiak, mind az amerikaiak, mind a mexikóiak nyernek ezzel a helyzettel. Amikor a megállapodást elleneztem, az nem azért volt, mert szerintem a szabadkereskedelmi elmélet nem jó, hanem mert az a döntés számunkra nem lett volna előnyös.
– Miben látja a különbséget egy kanadai és egy amerikai között?
– Más a történelmünk, mások a gyökereink. Az amerikaiak harcoltak a brit gyarmatosítás ellen, mi tárgyalásos úton rendeztünk a problémákat. Különbözik az alkotmányunk is, mint ahogy a parlamentáris rendszerünk sem hasonlít az övékéhez. Azt hiszem, a fiatal kanadaiak büszkék a hazájukra, ezt is jelzi, hogy minden hátizsákos turista felteszi a juharleveles zászlót a csomagjára. Ez az ország képvisel bizonyos értékeket, amelyeket ők is magukénak éreznek.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
