November 27-én elhunyt Szüle Zsolt költő, újságíró. Elkötelezett ember volt, aki nem tűrte a mesterséges kötelékeket. Független, öntörvényű személyisége tiltakozott a hatalmasok kicsinyessége állította korlátok ellen. Kevesen várták annyira a rendszerváltozást, mint ő, s várta élete utolsó napján is, mert képtelen volt megalkudni a szabadság puszta szuggesztiójával. A vesztesek közé tartozott, családi indíttatása, nemzeti, keresztyén értékrendje okán a pártállami időkben a partvonalon kívülre került, s nagyjából ugyanezen okokból a rendszerváltás után sem tudott mellőzött helyzetéből kitörni. Nem ez bántotta, hiszen adni akart, pazarlóan bánt pénzével, ötleteivel, energiáival, nem érdekelte, ha nagylelkűségével visszaélnek, tettkészségét kihasználják. De mint a jó szándékú, nyitott szívű emberek általában, az aljassággal, a jellemtelenséggel szemben védtelen volt. Hajdan még könnyeden ironikus, kedélyes írásai az utóbbi időkben mind keserűbbekké, indulatosabbakká váltak, a méltatlan támadások, a személyes tragédiák sorozata, a mindenéből kiforgató, jogaitól megfosztó törvénytelenségek ellenére is hajtotta a lelkeket felszabadító igazság kimondásának vágya. Esélytelen küzdelem volt?

Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!