Ahlan va szahlan! – köszöntötte arabul a nézőket 2001 végén Richard Quest, az amerikai CNN jellegzetes orgánumú műsorvezetője. A hirdetés a cég új, arab nyelvű internetes oldalát ajánlotta a nézők figyelmébe. Utána gombamód szaporodtak az arab lakosságnak a világot „megmagyarázó” nyugati és keleti hírtelevíziók – ám a franciák hiányoztak. Ők talán kissé későn ébredtek saját hírcsatornájukkal, hiszen megelőzte őket a CNN, a BBC, az Euronews, az al-Dzsazíra, az al-Arabíja és egyéb adók is, ám eltökéltnek tűnnek. Jacques Chirac francia elnök, aki 2002 óta szorgalmazza a nemzeti hírcsatorna létrehozását, büszkén nyilatkozta, hogy az új adó a francia álláspontot fogja képviselni a világban. Ezt a törekvést jelzi, hogy a francia állami televízió és a TF1, a legnagyobb kereskedelmi csatorna közösen hozza létre a hangzatosnak nem nevezhető Chaine Francaise d’Information Internationale (Francia Nemzetközi Információs Csatorna, CFII) néven működő hírtévét. Bár már jelenleg is működőképes az adó, a képernyőkre először a jövő év végén kerülhetnek az első adások.
Franciaország korábban az RFI rádióadóval és a világon mindenhol szinte ingyen fogható TV5-tel nagy népszerűségre tett szert, de mára megkopott az említett csatornák fénye (persze a Radio Monte Carlo még vitézkedik a Közel-Keleten, és meglehetősen népszerű is, de egy fecske a hírháborúban sem csinál nyarat). Párizs szerint a francia álláspontot jelenleg senki nem képviseli, s példaként említik az iraki invázió idején tapasztalható angolszász sajtóhegemóniát, amelyből a nagyvilág csak torzítva tudta meg, miért is küzd Franciaország. Az utolsó csepp a pohárban valószínűleg a nemrégiben kitört „bevándorlóháború” volt, amikor az amerikaiak Párizs lángokban áll című összeállításokat sugároztak nézőiknek.
A CFII-nél 240 újságírót fognak foglalkoztatni, akik az első időkben kizárólag franciául fogják készíteni a műsorokat. Később négyórás angol betéteket fognak gyártani, s a távlati tervekben szerepel a spanyol és az arab nyelvű szolgáltatás. A francia kormány szóvivője szerint az erre szánt pénz „arányban áll az ambíciókkal”, így a tévé összesen 188 millió dollárral gazdálkodhat jövőre. Csak összehasonlításképp: a BBC World 2006-ban előreláthatólag 955 millió dollárt, a CNN pedig 1,3 milliárd dollárt költ.
Brit csendrendelet. Egyöntetű felhördüléssel fogadta a brit média Lord Goldsmith főügyész intését. Nem csoda, hiszen a kormány sokszor adatott már ki tiltó bírói végzést egy-egy értesülés közlésének leállítására, de még sohasem indított bűnvádi eljárást szerkesztők ellen. Lord Goldsmith azonban most azzal fenyegette a médiát, hogy a hivatali titok megsértéséről szóló törvény ötödik szakasza értelmében bűncselekményt követ el az a szerkesztő, aki lapjában „állami köztisztviselő részéről jogtalanul kiszolgáltatott értesülést” közöl. A kijelentés előzménye, hogy a Daily Mirror első oldalán részleteket közölt Bush és Blair titkos telefonbeszélgetéséből, amelyben a jegyzőkönyv szerint az amerikai elnök az al-Dzsazíra arab hírtelevízió felrobbantásának szükségességéről beszélt, míg Blair ellenezte az indítványt. A média szószólói a sajtószabadság megsértését látják Lord Goldsmith intésében, a közvélemény jó része pedig alighanem azon tűnődik, mi értelme befogni egy olyan szájat, amely már kifecsegte, amit nem lett volna szabad. (J. L.)
