A remény szikrája a Jordán partján

Az esély a közel-keleti békére továbbra is csak ábránd, ennek ellenére valódi előrelépés történt az elmúlt évben Izraelben. Korábban ugyanis senki nem tudta elképzelni, hogy az izraeli kormány saját harcos belső szélsősége, a telepesmozgalom ellen fordul, és elhagyja az egyik „ősi zsidó földet”, a Gázai övezetet.

Egy évvel ezelőtt még folyamatos vérontásról, a Palesztin Nemzeti Hatóságon belüli viszályokról, hatalmi harcról szóltak a hírek, mára azonban ez kissé megszelídült, és a két nép belső viszonyai adják a lapok külpolitikai oldalainak témáit. Régóta nem kerül ki azonban Izrael a címlapokra, ez pedig örvendetes, hiszen egy ideje a palesztin városok zárlata megszűnt (egy-két kivételtől eltekintve), s a terrortámadások is ritkábbak (bár teljesen nem állították le az akciókat). A felek azonban továbbra is elbeszélnek egymás mellett, bár érdekes módon a „héják királya”, Ariel Saron ki tudja használni saját politikai harcában a palesztinokkal való kiegyezést. A megélhetési galambbá szelídült kormányfő indította el azt a lavinát, amely akár korábbi pártjának szétzilálódásával is végződhet, amely így néhány hónap múlva egyszerű telepespárttá alakulhat át. Saron ezt azzal érheti el, hogy sikerre vezeti újonnan alapított Kadima (Előre) nevű pártját, amelyre a közvélemény-kutatások alapján komoly esélye van. Ha ez sikerül is neki, hozzáláthat a helyzet végső rendezéséhez, amely persze még számos buktatót rejt.
Palesztin oldalon azonban kissé más a helyzet. Mahmúd Abbász palesztin elnök ugyan bebizonyította, hogy rátermett vezető, ám hiányzik belőle a Jasszer Arafatot jellemző karizma, helyzete is teljesen más régi harcostársáénál. Könnyen elképzelhető, hogy az elsősorban korrupcióellenességét latba vető Hamász komoly ellenfélnek bizonyul a január 25-i palesztin választásokon – ha egyáltalán meg lehet tartani a vitathatatlanul széles körű demokráciát biztosító eseményt. A nyugati világ demokráciafelfogása ugyanis alkalmas lehet az európai ügyek rendezéséhez, ám kudarcot vallott a Közel-Keleten. Sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem támogatja a Hamász részvételét a választásokon. Úgy vélik, hogy az Ezzedin al-Kasszám Brigádok nevű csoportja révén erőszakos cselekményeket is elkövető szervezet sikere azt jelentené, hogy szabad választásokon juttatják kormányzati pozícióba a terrorcsoportot.
Akárhogyan is történik, az bizonyos, hogy a Hamász kinőtte korábbi önmagát, amely a palesztinok öklének kétes népszerűségű imázsát jelentette. Jelenleg a világ nagyhatalmainak kezében van a lehetőség, hogy integrálják a csoportot a politikai körforgásba, mint azt tették a Fatahhal vagy az izraeli politikai mozgalmak többségével. A Hamászra is ez a jövő várhat, ha kellőképpen előtérbe tudják helyezni egyébként nagyon komoly jószolgálati tevékenységüket.
Ha mindkét oldalon kikristályosodnak az álláspontok, talán elkezdődhet a kompromisszumok keresése, amely nem falépítésben és katonai zárlatban nyilvánul meg, hanem a megegyezésre vezethet.