Ismeretes, hogy Klebelsberg Kunó irányítása alatt (1922–1931) zajlott le a magyar közoktatás-történet egyik legnagyobb reformja. A Testnevelési Főiskola (TF) létrehozásával a nemzet szellemi felemelése mellett a munkabíró erőnlét biztosítását is célul tűzték ki. A TF igazgatótanácsi jegyzőkönyvében egyebek mellett az áll, hogy: „mélységes hála mindazok iránt, akik az ország első ilynemű intézményének létrehozásában közreműködtek”.
Az intézmény első igazgatója Gyulai Ágost volt, tanulmányi igazgatója Szukováthy Imre. A tanári kar névsora választ ad arra is, milyen tárgyakat oktattak az első tanévben. Ezek szerint: Bernáth János (testnevelés-elmélet), Berty László (olimpiai bajnok; vívás), Buhn Ferenc (testnevelés-történet), Gyulai Ágost (magyar művelődéstörténet), Jellencz Margit (svéd és német torna, nők), Kiss Ferenc (anatómia és testfejlődéstan), Kmetykó János (svéd és német torna, férfiak; és ugyanazon tárgy elmélete), Malaky Mihály (sportszerű játékok), Misángyi Ottó (atlétika), Quint József (pedagógia), Schmidt József (úszás), Staub Cecília (ritmikus táncgyakorlatok). Szóba került, hogy az I. évfolyam második félévében az etikát is iktassák be a tantárgyak közé.
A kinevezett igazgatótanács és a tanári kar 1925 novemberében tartotta első összejövetelét, amelyen kidolgozták a felvételi vizsga követelményeit. Az orvosi vizsgálat után elméleti vizsgát és gyakorlati bemutatót (atlétika és gimnasztika) tartottak, s ezek alapján válogatták ki a hallgatókat. Az igazgatótanácsban az a vélemény alakult ki, hogy „nem annyira a teljesítőképesség maximumának bemutatását, mint inkább a torna és atlétika köréből oly egyszerű gyakorlatokat kell követelni, melyek mellett a testi ügyesség és rátermettség megállapítható”. Gyulai Ágost javasolta, hogy a „fogalmazási készség és helyesírási ismeret kipuhatolása céljából a gyakorlati vizsgálatot megelőzőleg egy rövid írásbeli vizsgálat tartassék, melynek tárgya ez alkalommal a folyamodó életrajza legyen”.
Az előkészítő munkálatok befejezése után, 1925. december közepén tartották a TF első tanévnyitóját. A Nemzeti Sport tudósításában azt írta: „Régi vágya ment teljesedésbe a magyar sport társadalmának szombaton délután, amikor a pedagógium aulájában a Testnevelési Főiskola ünnepélye ment végbe. (…) A megnyitó ünnepély nem volt igazán megnyitó, mert már három hét óta folyik a tanítás, a komoly munka, amely gárdát van hivatva nevelni a magyar testnevelés szolgálatára.”
Az oktatómunkára azonban nem várt nehézségek százai zúdultak. Az oktatással párhuzamosan kellett megoldani az internátusi elhelyezést, az atlétika és a szabadtéri sportok űzéséhez nélkülözhetetlen pálya, szükségöltözők és raktárhelyiségek kialakítását. Ráadásul a tornatermeket és a tornacsarnokokat meg kellett osztani a polgári iskola tanárképző hallgatóival. A különféle gyakorlati tárgyak művelését így csak más intézmények igénybevételével lehetett ellátni.
Erősítette az összetartozást, hogy december első napjaiban megalakult a főiskolai sportegyesület (TFSC). „Szukováthy Imre meleg szavakkal fordult a megválasztott tisztikarhoz – áll a jegyzőkönyvben –, munkásságához erőt, kitartást és Isten áldását kérte.”
Öt évvel a TF első tanévnyitója után, 1930-ban, a szegedi országos testnevelési kongresszuson Szent-Györgyi Albert emelkedett szólásra, és a mai napig követendően megfogalmazta, mi a különbség nevelés és tanítás között. „Az európai kontinensen a legtöbb egyetemnek az a felfogása – mondta –, hogy ő nem nevelő, hanem tisztán tanító intézmény, szakiskola. Ha ezt az álláspontot tesszük magunkévá, akkor nem sok mondanivalónk van a testnevelésről. Ezzel a felfogással szemben áll két nagy, ősi angol egyetem, Oxford és Cambridge. (A neves tudós az 1920-as évek végén a cambridge-i egyetem tanára volt – a szerk.) Ez a két egyetem, eltekintve tudományos kutatásaitól, elsősorban nem tanító, hanem nevelő intézet. Itt nem jogászokat, kémikusokat, vagy doktorokat, hanem elsősorban embereket nevelnek. (…)
A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással… A sport elsősorban szellemi fogalom.”
A Testnevelési Egyetem a 2005-ös esztendőt a nyolcvanéves jubileumnak szentelte. Egész évben rendezvények sora emlékeztetett az 1925-ös dátumra. Többek között emlékfalat állítottak az egyetem udvarában a neves pedagógusoknak (egyelőre csak 1945-ig), s a programokat Klebelsberg Kunó szellemében – Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina szervezésében – a napokban kulturális program zárta. Az eseményen megjelent az egykori kultuszminiszter unokahúga, Klebelsberg Éva.
origo.hu
Kiss Péter hegymászó már örökre a csúcsok közt maradt
