A gázvita nyertese a türkmenbasi

Az elmúlt napok kelet-európai történéseinek talán legfőbb nyertese Szaparmurad Nijazov Türkmenisztánja. A közép-ázsiai ország egyértelműen felértékelődött az orosz–ukrán gázárvita kapcsán, s Asgabatban egymásnak adták a kilincset a moszkvai és a kijevi energetikai szektor magas rangú képviselői. A türkmenbasi el is adta lényegében ugyanazt a gázmennyiséget a pozícióit így erősítő Gazpromnak, majd a kiszolgáltatott Naftogaznak is, s az csak természetes, hogy a korábbinál magasabb áron. Nijazov már be is jelentette, hogy a 44-ről indult, majd 50-60-on megállapodott árat a közeljövőben 85 dollárra emelje. Ezt meg is teheti, hiszen a kazahokkal együtt ugyan Moszkva és Kijev most közösen húzta bele ebbe az alkuba, ám kilépése Ukrajna számára ugyancsak kínos lenne, ami Oroszországot sem hagyná teljesen érintetlenül. Türkmenisztánt a most megkötött megállapodáskor az sem zavarta, hogy Kijev a szerződések alapján több gázt vár, mint amenynyi a csövek áteresztőképessége miatt lehetséges. S ez még csak a kezdet. Asgabat ebben a helyzetben feltehetőleg nemcsak tovább emelheti majd egyébként nem a legjobb minőségű gázának az árát, de a korábbi viták ellenére a türkmenbasit megbecsült vendégként várják e hónapban Moszkvába, s nem lennénk meglepődve, ha más ajtók is megnyílnának előtte.
Talán országa e váratlan felértékelődése vezette a magát türkmenbasinak neveztető Nijazovot arra az elhatározásra, hogy minisztereinek ukázba adta, fél éven belül tárgyalóképes szinten meg kell tanulniuk angolul. Aki e faladattal nem birkózik meg, arra menesztés vár. Az utasítás teljesítését a hírek szerint az elnök személyesen ellenőrzi. A kérdés csak az, hogy miként, hiszen Nijazov nem beszél angolul.
Ilyen apróságok azonban nem szokták zavarni a türkmenbasit, aki magáról neveztette el a január hónapot, édesanyjáról pedig az áprilist. Nevét városok, sugárutak, vodka- és konyakmárkák őrzik, s az már csak hab a tortán, hogy olyan szobrot is állíttatott magának, amelyik együtt forog a nappal. Birodalmában minden a Nagy Elnökről szól, életét napi televíziós szappanopera méltatja, s még a helyi pénz összes címletéről is ő mosolyog alattvalóira.
Jellemző adalék a türkmenbasi portréjához, hogy nemrégiben új szöveggel váltották fel az orvosok hippokratészi esküjét. A végzős hallgatók a jövőben hozzá, Szaparmurad Nijazovhoz és a verseit és különböző írásait tartalmazó, az ország minden iskolájában kötelező tananyagként oktatott, Ruhmana című könyvének elveihez fogadnak hűséget. Az eskü szövegén kívül újítás az egészségügyben, hogy az elnök megszüntette a vidéki kórházakat. Nijazov azzal indokolta e döntést, hogy gazdaságosabb mindenkit a fővárosi kórházakba küldeni. Asgabat központja egyébként látványosan kiépített, a rend és a tisztaság jó benyomást kelt az oda látogatóban. Új épületek, korszerű utak, dús növényzet jellemzi a közelmúltban felépült, modern várost. Nem vigasztalja azonban mindez azokat, akik száz kilométerekről kénytelenek ide kórházba menni. Hiába adja el tehát kétszer is a gázt a türkménbasi, alattvalóinak kevés jut a gázexport komoly bevételeiből.