A lízing drágább a banki hitelnél

Új növekedési lehetőséget teremt a lízingcégeknek idén a lakáspiac, amit úgy tűnik, a társaságok maximális mértékben ki akarnak használni. A lakásvásárlók szempontjából előnyt jelenthet, hogy nem kell önerővel rendelkezniük, s a hitelképességi bírálat ennél a konstrukciónál kevésbé szigorú. Mindazonáltal – éppen a lízingcégek által vállalt magasabb kockázatok miatt – a lakás lízingelése nyilvánvalóan költségesebb, mint a banki hitel.

A személyautó lízingpiacának visszaesése, illetve az utóbbi évekhez képest nagyobb devizapiaci árfolyammozgások egyaránt megnehezítették tavaly a lízingcégek életét, de a lízingtársaságok még így is növekedéssel zárták az évet – mondta lapunknak Zentai Csaba, a Magyar Lízingszövetség alelnöke. – Mindazonáltal – tette hozzá – az idei kitörési pont a lakáslízing lehet, ezért belátható időn belül a jelentősebb lízingcégek ezen a piaci szegmensen is megjelennek. A nagyobbak közül egyébként már többen is bejelentették lakáslízing-konstrukciójukat, melyeket január közepén-végén vehetnek igénybe az ügyfelek.
A lakáspiaci megjelenést a lízingcégek számára egy adótechnikai kérdés tavalyi megoldása tette lehetővé. Korábban ugyanis a lízingelt lakások esetében nem volt lehetséges a lakás áfájának levonása. Azzal, hogy az áfa immár levonható, a lízingcégek reálisabb, a banki kamatokat jobban megközelítő kamatlábbal tudják kínálni e szolgáltatást. Zentai Csaba elmondása szerint mivel a lakáspiacon igen kiterjedt lakásfinanszírozási megoldásokkal találkozhatunk, a lízingcégek jellemzően két ügyfélcsoportot céloznak meg: azokat, akik nem feleltek meg a banki hitelminősítésen, de a lízingcégeknek még elfogadhatók, s azokat, akik – bár megfeleltek – nem rendelkeznek kezdőtőkével, vagyis önrésszel. A lakás lízingelése tehát a kevés önerőt felmutatni tudó, ám stabil jövedelmű fiataloknak, illetve a tulajdonosi érdekeltségük miatt havi munkaviszonyból származó, rendszeres, de alacsony jövedelmet igazolni tudó vállalkozói rétegnek jelenthet megoldást. Az említettekből nyilvánvaló, hogy a megcélzott ügyfélkör magasabb kockázatot jelent a lízingcégeknek. Ezért e konstrukciók természetesen drágábbak lesznek, de legalább elérhetőek a banki szolgáltatásokból kiszorulóknak– mondta Zentai Csaba. A lízingszövetség alelnöke a lakásukat lízingelni kívánóknak elsősorban az tanácsolja, hogy lízingkonstrukció-választáskor főként a kért önerő mértékét, a futamidőt, illetve az úgynevezett maradványértéket figyeljék meg. A lízingcégek a hitelt általában svájci frankban adják, évi 7-8 százalékos kamattal. Számítani kell havi kezelési költségre is, amely leggyakrabban meghaladja a 10-20 ezer forintot. A futamidő lejártakor kalkulálni kell az úgynevezett maradványértékre is, hiszen csak ennek befizetése után kerülhet tulajdonunkba az ingatlan. A maradványérték általában a bruttó vételár 1-2 százaléka, vagyis egy 15 millió forintos lakás esetében egyszeri legalább plusz 150 ezer forintos kiadásra számíthatunk. Ezenkívül az ügyfeleknek az értékbecslési és bírálati díj mellett kalkulálniuk kell a szerződéskötési díjjal, az ügyintézéssel járó költségekkel – közjegyzői díj, földhivatali eljárások –, a lakásvásárlási illetékkel (amely négymillió forintig a vételár 2, efeletti részre 6 százalék) és a folyósítási jutalékkal is.
A lapunk álltak megkérdezett szakértők szerint érdemes megvárni, hogy több szolgáltató is beszálljon a lakáslízingbe, hiszen valószínűleg verseny alakul ki közöttük, ami a kamatok és a járulékos költségek csökkenését is eredményezheti.