Az almágyi templom

Rejtőzködő Magyarország

Gömör egyike a legcsúfabbul szétszabdalt régi vármegyéinknek. Kilenctized részét Csehszlovákiának juttatta a trianoni döntés, déli járásait Borsod, Abaúj és Nógrád megyék közt osztották fel. Egyes magyarlakta szlovákiai vidékeire csak jókora kerülővel juthatunk el, ezen egyelőre az újabb „uniónk” sem változtatott. A tíz éve megnyitására váró cered–tajti határátkelőtől mindössze ötperces autóútra lévő Almágyot most is Somoskőújfalu vagy Bánréve felől lehet megközelíteni busszal-vonattal, félnapos zötykölődéssel.
A Gortva-patak völgyében fekvő hétszáz lelkes, kilenctized részt magyar település neve írásban először 1275-ben bukkan fel Almag alakban (szlovák megfelelője Gemersky Jablonec). A környék ismeretlenségéről árulkodik, hogy a falu elsőrangú építészeti műemléke – Árpád-kori katolikus temploma – tévedésből többnyire a szomszédos Gömörpéterfalva neve alatt szerepel a művészettörténeti irodalomban. A XIX. század végi, Borovszky Samu szerkesztette megyemonográfiában ennyi olvasható róla: „A falu kath. templomának építési ideje meg nem állapítható”; 1937-ben a prágai Václav Mencl, egy évvel később Gerevich Tibor professzor ismerteti a román stílusú magyarországi építészet emlékeinek körében.
A XII. századi alapítású község öreg temetőjében álló plébániai egyházat az 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzék említi. Az egyhajós, keletelt tengelyű épület téglából készült bizonyára a tatárjárás után, az 1200-as évek közepén. Két félköríves keretezésű kapuja közül a déli oldalon lévőt befalazták, a nyugati homlokzaton nyílót használják bejáratként. Ez utóbbi fölé emelték a karzatpilléreken nyugvó alacsony harangtornyot, amelynek nyugatra néző egymás fölötti ikerablakai szintén a XIII. század második felére jellemzőek. Ugyancsak a középkorból származik az északi oldalon lévő sekrestye.
A román stílusú falusi templom alaprajzának különlegessége, hogy a diadalív után a szentély előbb egy négyszögletű, boltozott teret alkot, majd második lépésben szűkül a félkörívvel záródó apszisra. A hajó eredeti ablakai keskeny tölcsér formájúak, a szentélyé lőrésszerűen rézsűsek, az újkori ablaknyílások jóval tágasabbak.
1554-ben a török megszállta a környéket, a füleki bégnek adózó falvak elszegényedtek. Almágy a hódoltság idején sem néptelenedett el, lakói azonban csak az 1600-as esztendők végén renoválták a templomukat. 1703-ban különlegesen szép, festett kazettás famennyezetet készítettek neki. 1815-ben ácsolt karzattal látták el az épületet, amelynek kisebb-nagyobb felújítására 1933-ban és az 1990-es évek végén került sor.