Néhány hete jelent meg Eva Irmanová történész A szlovákiai magyar kisebbség és helye Szlovákia és Magyarország 1989 utáni külpolitikájában című, több mint háromszáz oldalas tanulmánykötete. Az Albis International nevű Ústí nad Labem-i kiadó gondozásában napvilágot látott kötet, hasonlóképpen, mint Irmanová, 2002-ben megjelent Magyarország és a versailles-i békerendszer című könyve, túlzás nélkül tekinthető az egyoldalú szemléleteket, beidegződött torz tévhiteket eloszlató kísérletnek.
A szerző, miután részletesen ismerteti a rendszerváltozás utáni magyar kormányok külpolitikai prioritásait, jelesül a határon túli magyarság iránti viszony értelmezését, majd Szlovákia 1989 utáni politikai fejlődésének irányai és a magyar tényező közti összefüggéseket, a csehszlovák–magyar, illetve a szlovák–magyar viszony alakulásának sarkalatos eseményeit, sőt neuralgikus pontjait, összefoglalóan nagyító alá veszi a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség helyzetét és törekvéseit 1918-tól egészen a 2002. évi választásokig.
Egyebek mellett rámutat: Közép- és Délkelet-Európa térségében a nemzeti és az államhatárok sose fedték egymást, s ez mindmáig konfliktusok forrása, a közép-európai nemzetek kiegyezésének akadálya. Úgy véli, ezzel függ össze a határon túli magyarság fogalma, amelynek nemcsak kétoldali, hanem széles körű összeurópai összefüggései is vannak. A magyar, cseh és szlovák, de a szlovákiai magyar források alapos ismeretét is tükröző munka azt is példázza, hogy úgynevezett kényes kérdésekről lehet tárgyszerűen, empátiával, a másik fél érvrendszerének megértésével is értekezni. E megközelítésnek köszönhetően Irmanová könyvéből a nemzeti kisebbségek kérdéskörével foglalkozó cseh kutató és olvasó az előző évtizedek torzított történelemfelfogásával szemben alapvetően újszerű, árnyaltabb képet kaphat a szlovákiai magyar nemzetrész törekvéseinek indítékairól. A szerző ugyanakkor jól érzékelteti azokat a különbségeket is, amelyek a nemzetpolitikai kérdésekben tapasztalhatók mindmáig a magyarországi politikai küzdőtéren.
A rendszerváltást követő csehszlovákiai, illetve szlovákiai politikai viszonyok, s a térség államainak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozási törekvéseinek szerves részeként értelmezi Irmanová a magyar nemzeti kisebbség küzdelmeit is.
A cseh olvasó e kiadványból részleteiben megismerheti a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek 1994 januárjában tartott komáromi országos nagygyűlésének állásfoglalásait, valamint önálló fejezetben a Meciar-kabinet intézkedéseivel szembeni memorandumokat, nemzetközi megmozdulásokat. Szakavatottan és behatóan ismerteti a szerző a szlovákiai magyarság és a többségi nemzet közéleti szereplőinek kinyilatkoztatásait például a kollektív jogokról, a kisebbséghez tartozók egyéni és kollektív jogai alkotmányos garanciáinak szükségéről, a nyelvi, kulturális és oktatásügyi önigazgatás, valamint az autonómia kérdéseiről, de a szlovákiai magyarság számára hátrányos új területi elrendezés kapcsán kialakult helyzetről is. Mindezek ellenére a szerző szerint a szlovákiai magyarság az elszenvedett üldöztetések, s az etnikai arányok megváltoztatására irányuló kísérletek dacára megőrizte képességét politikai alanyisága újbóli kifejezésére, s eredeti szállásterületeinek megőrzésére. Ez a kisebbség nemzeti közösségként határozza meg önmagát, amely törekvéseinek előterében az egyéni jogok mellett a kollektív jogok elnyerése, s a közösségi státusnak az alkotmányban való rögzítése és az önigazgatási elv következetes érvényesítése áll. A történésznő példákkal bizonyítja, hogy a Magyar Koalíció Pártja Szlovákiában a demokratikus átalakulás és az integrációs törekvések legkövetkezetesebb harcosának bizonyult.
origo.hu
Döbbenetes fotók kerültek elő a simontornyai fürdőről
