Már hozzászíjazták a kerekes hordágyhoz Clarence Hillt, aki 1982 októberében megölt egy rendőrt, és ezért halálra ítélték. A detektívtükörrel elválasztott szomszédos szobában huszonkilenc szemtanú – köztük a rendőr hozzátartozói – feszengett a kényelmetlen székeken. A törvényszéki orvos hosszasan ütögette a rettegő férfi alkarját, míg végre vénát talált. Beültette a kanült: minden készen állt a kivégzéshez. Az afroamerikai származású, negyvennyolc éves elítélt homlokán végigszaladt egy izzadságcsepp, majd hirtelen az egyik segítő hangja törte meg a halálos csendet: Anthony M. Kennedy törvényszéki bíró telefonált az Egyesült Államok Szövetségi Legfelső Bírósága nevében, és leállította az ítélet végrehajtását – közölte a férfi rezignáltan. Mindenki hazament, Clarence Hillt pedig visszatolták a siralomházba. Pár perccel korábban a döbbent csendben felolvasták Kennedy bíró indoklását: az ítélet végrehajtása előtt meg kell vizsgálni, hogy a méreginjekció okoz-e fájdalmat a halálraítéltnek, mert ha igen, az sérti a kegyetlen és embertelen bánásmód alkotmányos tilalmát. Ismeretes: a halálraítélteket három injekcióval végzik ki. Az első eszméletvesztést okoz, a második a légzést bénítja meg, a harmadik pedig a szívet.
Clarence Hill több hónap haladékot kapott a bejelentéssel: a múlt héten leállított kivégzés ügyében a Szövetségi Legfelső Bíróság április 26-ra tűzte ki a meghallgatást. A bírák nyár előtt aligha hoznak határozatot. Ha kedvező ítélet születik az ügyben, akkor betilthatják a méreginjekció alkalmazását Florida államban. Hill ügyvédei nemcsak arra hivatkozva adták be a fellebbezést, hogy a méreginjekció okozta fájdalom sérti az alkotmányt, hanem azt is hangsúlyozták, hogy védencük szellemi fogyatékos, ezért nem vonható felelősségre.
Clarence Hill 1982. október 19-én lőtte le az akkor huszonhat éves rendőrt, Stephen Taylort, a társát, Larry Baillyt pedig megsebesítette. A járőrök az őrsre befutó automatikus riasztásra mentek a bankhoz, amelyet Hill kirabolt.
Florida államban hatvan embert végeztek ki 1976 óta, amikor a Szövetségi Legfelső Bíróság négyéves szünet után ismét lehetővé tette a halálbüntetés alkalmazását egyes államokban.
Clarence Hilléhez hasonló ügyben döntött tavaly augusztusban Missouri állam egyik bírósága, amikor úgy határozott, hogy a méreginjekciós kivégzés nem alkotmánysértő. Az ítéletet Timothy Johnston beadványa nyomán hozták meg, aki arra hivatkozott, hogy az így végrehajtott kivégzés kegyetlen, ezért alkotmánysértő. A negyvennégy éves férfi ügyvédeinek érvelése szerint nincs biztosíték arra, hogy az első injekció valóban eszméletvesztést idéz elő. Így nem kizárt, hogy az elítélt még magánál van, amikor megbénul a légzése. Ez lehetséges ugyan, fejtette ki az illetékes bíró, de nem valószínű, és egy baleset lehetősége nem elegendő, hogy alkotmánysértőnek minősítsék a méreginjekció használatát.
Indiana államban múlt szombaton végezték ki ugyanilyen módszerrel Marvin Bieghlert, aki 1981 decemberében egy húszéves férfit és annak terhes feleségét ölte meg. Bieghler hasonló okokra hivatkozva kérvényezte az ítélet végrehajtásának mellőzését. A bírák sommásan reagáltak: azt mondták, a beadvány egyszerű időhúzás, a méreginjekció viszont alkotmányos.
n
Drágább, mint az életfogytiglan? Meghökkentő lehet, de a legszigorúbb büntetés alkalmazásánál a gazdasági szempontok is számottevők. „A halálbüntetés vagy szabadságvesztés dilemmáját sok szempontból lehet vizsgálni, mégpedig sok államban, köztük például az USA-ban és Japánban egyáltalán nem pusztán elméleti, hanem nagyon is gyakorlati jelleggel. E kérdések egyike az, hogy a kettő közül melyik a gazdaságosabb. A kérdés nem a legfontosabb, sőt bizonyosan a legkevésbé az, a szakirodalomban mégis annyi vita folyik még ekörül is, hogy vizsgálatától nem lehet eltekinteni – emlékeztet Halálbüntetés vs. szabadságvesztés – gazdasági szempontból című tanulmányában Tóth J. Zoltán, a téma szakértője. A Los Angeles Times tavaly márciusi összefoglalója szerint egyetlen állam, Kalifornia adófizetőinek pénzéből évente 114 millió dollárt költenek a halálbüntetés intézményének fenntartására, azon összegeken felül, amelyeket az életfogytig börtönben tartott elítéltek ellátási költségeire fizetnek ki. Túl ezeken, minden egyes kivégzés 250 millió dollárt von le a közösségi számlákról. A halálbüntetésről máig éles vita folyik: helyes-e az alkalmazása vagy sem, szükséges-e a bevezetése vagy a fenntartása, van-e elrettentő hatása, humánusabb vagy antihumánusabb az életfogytiglani szabadságvesztésnél, valós veszélynek tekinthető-e a justizmord (tévedésből vagy igazságtalan ítélet következtében ártatlanon végrehajtott halálos ítélet – a szerk.) és így tovább. Mindkét tábor megpróbálja a másikat a saját igazáról meggyőzni, valójában azonban, miként általában a legtöbb kérdésben, nincs egy megfellebbezhetetlen és cáfolhatatlan igazság; az abolicionisták és a halálbüntetés-pártiak érvei is figyelemre méltók – írja Tóth J. Zoltán A halálbüntetés és a nemzetközi egyezmények című tanulmányában. Az Amnesty International minden évben kiadja a halálbüntetést alkalmazó államok listáját. A hatvanhárom ország közül, ahol alkalmazzák a kivégzéseket, huszonnyolcban hajtottak végre halálos ítéletet 2005-ben.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra a lomtalanításról: Olyan megoldás született, ami a budapestiek érdekeit is figyelembe veszi
