Nagy csöndben érkezett haza Argentínából, a világbajnokságról, s azóta sem nagyon lehetett hírt hallani önről. Örült a nyugalomnak vagy ellenkezőleg, bántotta, hogy a kudarc miatt egyből kikerült az érdeklődés homlokteréből?
– Szükségem volt a nyugalomra. Fel kellett dolgoznom a San Luíz-i eseményeket. Pályafutásom során most fordult velem elő először, hogy másfél hónapig rá se néztem a sakktáblára.
– Kerülte a nyilvánosságot vagy nem is keresték?
– Aki a hazaérkezésemkor kijött Ferihegyre, annak készségesen nyilatkoztam, mert tisztában vagyok vele, hogy egy világbajnokság után, még ha nem is úgy végződött, ahogy terveztem, nem háríthatom el az érdeklődést. Utána azonban nem vettem fel a telefonomat minden csöngetésre…
– Sikerült rájönnie, hogy miben hibázott?
– Elsősorban lélektanilag kellett feldolgoznom a történteket. Szakmailag tökéletesen felkészültem a versenyre, ötödiknél rosszabb akkor sem lettem volna, ha egy napot sem készülök külön a vb-re.
– Akkor tehát, ahogy többen mondták, lelkileg nem bírta a tehet?
– Ez így nagyon sommás vélemény. Többet nem mondhatok annál, mint hogy levontam a tanulságokat. Ennek az én titkomnak kell maradnia, nem adhatom ki magam, mert az ellenfeleim később felhasználhatnák velem szemben.
– Azt legalább megerősíti, hogy az első játszmája, a Topalov elleni győzelmi esélyt követő rontása és veresége meghatározta a torna kimenetelét?
– Rendben, maradjunk ebben, ez a legegyszerűbb, s nem is valótlan magyarázat.
– A különféle értékelésekről, bírálatokról értesült?
– Tudomásul vettem őket.
– Megbántották?
– Óriási különbség volt az itthoni és a külföldi kritikák között. Az itthoniak nem igazán voltak objektívek.
– S arról mi a véleménye, hogy a világbajnokság után az évekig hallgatásba burkolózott egykori edzője, sőt inkább nevelője, Máthé Gáspár is megszólalt? Mi több, egyenesen azt állította, hogy a sors igazságot szolgáltatott egykori hűtlenségéért oly módon, hogy a győzelem kulcsa nála maradt. Ön tudja értelmezni ezt az üzenetet?
– Hozzám is eljutott Máthé Gáspár eredetileg nem nekem címzett levele. Mit mondhatnék? Ilyen az élet. És a magyar sakkozás világa… Talán nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben azoknak – Portisch Lajosnak és nekem, sikerült eredményt elérniük –, akik ki akartak és ki tudtak maradni ebből.
– Távlatokban nézve az edzői, nevelői kérdést, fejlődése érdekében sohasem habozott új partnert keresni. Mostani edzőjével, egyben apósával, Arsak Petroszjannal változatlanul harmonikus az együttműködése?
– Arsak a fő edzőm. Ám ahogy korábban, jelenleg is vannak más munkatársaim. Akiknek a nevét azonban nem hozhatom nyilvánosságra.
– A másfél hónapos pihenés leteltével kényszerből vagy kedvvel látott munkához?
– Újult erővel és nagyon intenzíven. Nem teher, hanem öröm, hogy következnek az újabb versenyek, most először Wijk aan Zee. Örülök, hogy egy darabig nem minden a világbajnoki cím körül forog.
– Miért, nem kapcsolódik be az új vb-sorozatba az úgynevezett utolsó esély tornán?
– Nem lesz ilyen verseny, azóta új menetrend van érvényben. A decemberi FIDE Világkupán jogot szerzett tíz sakkozó mellett hatodmagammal kezdjük meg a sorozatot. Már az is ismert, hogy én először Gureviccsel játszom. Kiesés rendszerben vívunk páros mérkőzéseket, majd az első négy csatlakozik a világbajnokság első négy helyezettje mellé, s az a nyolc sakkozó újra megmérkőzik a világbajnoki címért.
– A jelenlegi király, Topalov sem élvez kedvezményt?
– Pontosan annyit, mint a San Luízban negyedik Morozevics.
– Nem tűnik kiforrottnak ez a rendszer.
– Nem is az. Egyetértek Kaszparovval: a világbajnoki címnek páros mérkőzésen kellene eldőlnie. Ezért is örülök, hogy a jelen állás szerint utolsó klasszikus vb-döntőnek résztvevője lehettem.
– Szó se róla, Vlagyimir Kramnyik azóta nem igazolja, hogy megilletné a korona.
– Megvan a magyarázata, hogy miért. Már egy éve gerincbántalmaktól szenved, most érett meg benne az elhatározás, hogy muszáj tökéletesen kikúráltatnia magát. Éppen ezért már Wijk aan Zee-ben sem indul.
– És ön milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Ebben a rendkívül erős mezőnyben már a dobogós helyezés is jó teljesítmény. Szeretném élvezni a játékot, s ha valóra válnak az elképzeléseim, akkor nagyon jó eredménnyel is előrukkolhatok.
– De Wijk aan Zee, ugye, legfeljebb kárpótlást nyújthat San Luízért?
– Természetesen továbbra is a világbajnoki cím a fő célom. Topalov harmincévesen ért fel a csúcsra, én három évvel fiatalabb vagyok nála, tehát még semmiről sem maradtam le.
origo.hu
Tragédia a Palatinuson: vízbe fulladt egy hatéves kislány
