Kína, a nagy játékos

Reméljük, hogy minden halálos ítéletet a legszigorúbb vizsgálat lefolytatásával hoznak meg a legtapasztaltabb bírók, és minden egyes ilyen döntés helyességét az idő igazolni fogja – áll egyebek mellett a China Daily angol nyelvű kínai napilap jövő évi kívánságlistáján. A külföldieknek szóló lap emellett jólétet és boldogságot remél az új évtől, amelyet – természetesen – a pártvezetés fog meghozni a kínai népnek. Azaz minden marad a régiben, már ami a politikai berendezkedést illeti. Persze miért is változtatnának? Mint az kiderült, 2005-ben 9,8 százalékkal bővült az ország gazdasága, ám ezt az adatot valószínűleg alulbecsülték. Kína tehát gazdagodik és fejlődik.
Az azonban jobb lenne minden állampolgárnak, ha ez a mindennapi életben is megnyilvánulna. Emelkednének a fizetések, eltűnnének a koldusok a városokból, tisztább lenne a levegő, csökkenne a zsúfoltság, valamint felzárkózhatnának a belső-kínai területek a nyugati tengerpart irdatlan fejlődést mutató részeihez. Ezek azonban még nem valósultak meg, talán épp azért, hogy fenntartható legyen a mostani teljesítmény. Azt persze mindig tudtuk, hogy a GDP nem minden, azaz a kiváló makrogazdasági mutatóktól még nem lesz tele senkinek a hasa. Ennélfogva valószínűsíthető, hogy a kínai újságíró reményei nem vagy nem teljes mértékben fognak megvalósulni a 2006-os évben, sőt a mostani berendezkedés alatt semmikor. Peking urainak ugyanis sokkal fontosabbak az említett mutatók fenntartása, mint a lakosság százmilliónyi szegényének felemelése.
A fantasztikus fejlődés ellenére Kína lépten-nyomon leszögezi, ő egy fejlődő ország, annak minden problémájával együtt, amelyhez hozzáadódik a tervgazdaság átka vagy áldása. Most egy átlagos városi lakos 10 ezer jüant (250 ezer forint) keres évente, ám egy paraszt mindössze háromezer jüanra számíthat. Bár mindössze 4 százalékos a regisztrált munkanélküliség, ezt szinte senki nem hiszi el, csak a gazdasági minisztérium, így ők ezen adat alapján dolgoznak. A hivatalos adatok egyébként semmilyen téren nem megbízhatók, mert hiába a központi irányítás, az óriási terület és lakosság rendszerezése lehetetlen feladat, amelyet tovább nehezít az egyre komolyabb méreteket öltő korrupció. Ennek ellenére Európa és Amerika csak csodálkozni tud a kínaiak tudatos tervezésén, amellyel meg tudják oldani a legnagyobb problémáikat is. Ez a tervszerűség folytatódni fog, Peking már most évtizedekre előre tudja, mit is fog végrehajtani, a 2006 és 2011 közötti időszakot pedig számszerűleg is meghatározták.
A nyugati világ szólamai az emberi jogok megsértéséről, a túl sok halálbüntetésről, Tibet és Tajvan kezeléséről továbbra is napirenden lesznek, ám ez Kínát nem fogja túlzottan érdekelni. Bár az Egyesült Államokkal ellentétben csapatokat nem küld a Közel-Keletre, gazdasági gyarmatosítása már régóta folyik óriási sikerrel, a sivatagos térségtől a Wall Streetig. Ahogy Huntington mondta: Kína a világtörténelem legnagyobb játékosa.