(kinek küld sms-t Tárnoki néni…)

Én nem tudom kifejezni, mit érzett a könnyű stroke-ból lábadozó kilencvenesztendős Tárnoki néni, amikor Gyurcsány Ferenc felhívta telefonon. – A hívás annyira váratlanul jött, hogy nem volt időm betenni a hallókészülékemet – mesélte később háziorvosának –, de nagyon füleltem, s így kellemes dialógus alakult ki közöttünk. Doktor úr tanúsíthatja, hogy nem vagyok önhitt ember – mondta, miközben doktor Ficzere megnyugtatóan alacsony, kétszázhúsz per száztízes vérnyomást regisztrált nála. – Egyből tudtam, hogy a hívás nem személyesen nekem szól, hanem az életkoromnak. A kilencven év mégiscsak kilencven év. A miniszterelnök bármiről szívesen beszélt, de amikor azt kérdeztem, hogy van a kedves felesége, a rá jellemző szerénységgel azt felelte, hogy a sztráda épp most hagyta el Kiskundorozsmát, s gondja lesz rá, hogy a szélmalmot is restaurálják.
Tárnoki néni nem is annyira telefonálni, mint sms-ezni szeretett. Erre a célra egy külön készüléket tartott a keze ügyében. Minden tévés szavazáson részt vett, a Nagy Könyvtől kezdve a Megasztárig, de szeretett élőben beesemesezni a stúdiókba, különböző politikai műsorok alá, pártsemlegesnek álcázva magát, mint a műsorvezetők, ekként: „Egyik hujebb, mint a masik.” Ékezetet azért nem használt, mert fárasztónak találta, a hülyét is takarékossági szempontból írta j-vel. Egyszer nyert egy kétszemélyes hétvégi wellnessprogramot az alsószatymazi bridzs- és lovasklubba, de maga helyett az egyik unokáját küldte el.
Tárnoki néni sms-eit T. néniként írta alá. Ezt különösen az ATV-nél szerették, mert szerintük az „egyszerű ember” képzetét keltette. Így gyakran találkozhatott a nevével és a véleményével a képernyő alatt futó sorokban. Politikai állásfoglalást csak ritkán engedett meg magának, inkább az általánosság szintjén maradt, emígy: „Ez a sok marha elhuzhatna mar a belet.” Havonta egyszer azonban megengedte magának, hogy szilárd világnézetének hangot adjon ekként: „O. V. szarhazi. T. néni.” Ennek az aláírásnak legalább akkora hitele volt, mint Buldog Jocóénak vagy annak, hogy „Egy Büszke Baloldali”.
Három mobilja közül az egyiknek a számát senki sem ismerte, így gyakran elgyönyörködhetett a hallgató készülékben, amellyel elvileg fényképezni is lehetett. Ezt a szuper modellt legkedvesebb unokájától kapta karácsonyra, aki úgy találta a Soroksári úton, és így sem a PIN-, sem a PUK-kódját, de még a számát sem tudta. Tárnoki néni, bár nem volt hívő a szó klasszikus értelmében, néha arról ábrándozott, hogy ezen a készüléken fogja magához szólítani az Úr. (Nem bánta volna, ha a Gyurcsány hívása is erre a mobilra érkezik.) A birtokában lévő két másik modell is second handből való volt. Az egyiken szünet nélkül Baltássy urat keresték, s ilyenkor T. néni kárörvendve azt sziszegte: „Hehe, ezt elbaltázta.” Egyébként jóindulatú asszony volt, s csöppet sem múltba révedő. Szerette az új dolgokat. Az MSZP-t is azért pártfogolta, mert folyton megújult. Több ezer lépést tett meg Rákositól Gyurcsányig. És mi minden jöhet még ezután! Tárnoki néninek volt egy kis Apple számítógépe. (Ezt is egyik unokája találta a szelektív szemétgyűjtőben, ő is installálta.) A kissé kopott és horpadt készülék kiválóan prosperált. Így aztán Tárnoki néni bármikor felmehetett szörfözni a netre, amikor makacskodó ízületei engedték. Remekül elboldogult. Egyszer tévedt csak el, amikor a Fiatal Baloldal weblapja helyett véletlenül egy pornóoldalra kattintott, s csak egyik négyéves dédunokája segítségével tudott onnan kikeveredni.
– A miniszterelnök úrnak megmondtam, hogy csak így tovább – tájékoztatta háziorvosát, aki a végbélkúpok mellé, szociálisan érzékeny ember lévén, időnként egy kis leveskét is szokott hozni neki. – Előbb-utóbb odaérünk. Hogy hová? Én nem tudom…