Politikai adok-kapok a debreceni tévében

A Mozaik valamikor egy keletnémet képregényújság neveként vált ismertté, manapság viszont egy pártkirálycsináló szocialista klub: ennek oszlopos tagja Oláh Lajos, az MSZP új Hajdú-Bihar megyei elnöke, akit Debrecen egyik választókerületében is indítani terveznek. Csakhogy a cívisváros polgárai – politikai meggyőződéstől függetlenül – konok módon azokban bíznak, akiknek még a nagyapjuk is itt nevelkedett. Oláh viszont friss jövevény Debrecenben, nemigen ismerik a választók. Indokolt hát úgy gondolkodnia: ismertséget „ejtőernyős” politikusként jószerével csak a média révén szerezhet.
Szeptemberben például tévévitát követelt a város polgármesterével. A Debrecen Televízió (DTV) ezt azzal utasította vissza, hogy az önkormányzati finanszírozás témájában a szocialisták részéről önkormányzati politikus – Juhászné Lévai Katalin, Hajdú-Bihar megye önkormányzatának MSZP-s elnök asszonya –, ne pedig parlamenti szereplő legyen Kósa ellenfele. Oláh ekkor indította meg hadjáratát a DTV ellen.
Október 10-én országjáró körútján Kovács György, az ORTT elnöke Debrecenbe érkezett, és a DTV-hez is ellátogatott. A házigazdák a parlamenti pártok városi politikusait, országgyűlési képviselőit is invitálták, hogy a stúdióban találkozzanak a médiahatóság elnökével. Meghívást kapott Juhászné Lévai Katalin és Gadus István, az SZDSZ megyei elnöke is, aki a találkozó napján lemondta a részvételt. A találkozón Kovács György megállapította: mivel Hajdú-Biharból az utóbbi években alig érkezett panasz a médiahatósághoz, az itteni orgánumok vagy nagyon jól működnek, vagy a helyi ellenzék „lusta, és nem dolgozik” a panaszügyek kreálásán. Elmondta azt is, hogy aznap délután külön találkozik Oláhval és Gadussal, hogy meghallgassa panaszaikat a DTV-vel kapcsolatban. Elárulta, hogy Debrecenbe jövet az autójában felhívta őt Timár János, az ORTT-nek az SZDSZ által delegált tagja. Timár beszámolt neki arról a telefonhívásról, hogy Gadus tiltakozott a találkozó DTV-s helyszíne miatt, mondván, hogy a helyi SZDSZ „haragban áll” a DTV-vel.
Oláh Lajos két napra rá, október 12-én a panaszbizottsággal fenyegetőzve a DTV-hez fordult, mert úgy vélte: a televízió megsértette a médiatörvény kiegyensúlyozottságról és pártatlanságról szóló rendelkezéseit, mivel az Esti Közelkép című műsorban Kósa Lajos „hosszasan támadhatta a kormányt” az Európa kulturális fővárosa 2010-es pályázatával kapcsolatban. Széles Tamás ügyvezető igazgató válaszában kifejtette, hogy Kósa az egyik pályázó város vezetőjeként nyilatkozott, de felajánlotta a lehetőséget, hogy az MSZP meghívott képviselője is kifejtheti véleményét az Esti Közelképben. Hozzáfűzte: szívesen látják a műsorban a kormány képviseletében Bozóki András kultuszminisztert vagy megbízottját, aki első kézből számolhat be Debrecen pályázati esélyeiről – ennek megszervezésében Oláh segítségét kérte.
Oláh – nem várva be a DTV válaszát – még október 12-én az ORTT panaszbizottságához fordult. Erre reagálva Széles Tamás a Molnár Mária Katalinnak, a panaszbizottság soros elnökének írt levelében felhívta a figyelmet arra, hogy Kósa a kifogásolt műsorban nem ejtette ki az MSZP nevét, így a kormány nevében megsértődő megyei MSZP-elnök nem érintett az ügyben. Ugyanakkor az MSZP parlamenti képviselője, Csontos János (csak névrokona e cikk szerzőjének – a szerk.) a kifogásolt műsorban október 26-án kifejthette a szocialista álláspontot e témában, ezért a beadvány okafogyottá vált. (A Halász János fideszes politikussal folytatott vitára Csontos halaszthatatlan külföldi útja miatt, az ő kérésére egy héttel később, a lehető legkorábbi időpontban került sor.) Széles hivatkozott az országos médiumokban gyakorta emlegetett íratlan „egyharmados” arányra is, miszerint francia mintára a megszólalások egyharmada a kormánypártokat, egyharmada az ellenzéket, egyharmada a kormányzatot illeti meg. Ez esetben Kósa a helyi „kormányzat”, aki a város nevében, a város pályázatáról nyilatkozott.
Az ORTT panaszbizottságának 3. sz. eljáró tanácsa Oláh panaszát a panaszos érintettségét kétségbe vonva, egyhangúlag elutasította. Oláh Lajos fellebbezett a döntés ellen, s az ügy a testület elé került. Az ORTT irodája az általános jogi osztály által készített, Boros Márta jogi igazgató által láttamozott, Weiszenbergerné Dobos Márta főigazgató által benyújtott előterjesztésében a következő döntési javaslatot tette: „Az Iroda indítványozza, hogy a Testület a Panaszbizottság állásfoglalását hagyja helyben, és Dr. Oláh Lajos panaszos jogorvoslati kérelmét utasítsa el.” A testület azonban végül határozatában a következő végzést hozta: „A Testület a panaszos jogorvoslati kérelmének helyt ad, a Panaszbizottság állásfoglalását megváltoztatja, és a műsorszolgáltatót közlemény közzétételére kötelezi.”
A pálfordulás Timár Jánosnak, az SZDSZ által delegált ORTT-tagnak a módosító indítványán alapszik. Ennek indokolása szerint: „Anélkül, hogy a panaszügy kapcsán teljes mélységében feltárnánk a választott tisztségviselők, illetve a köztisztviselők függetlenségének vagy politikai elkötelezettségének problematikáját, azt biztosan állíthatjuk, hogy a köztársasági elnököt kivéve a magyar közjogi rendszerben ezek a szereplők pártpolitikai szereplőnek is minősíthetők, és közléseik értékelése a médiatörvény 4. paragrafusa szempontjából csak azok kontextuális elemzése alapján végezhető el. Jelen esetben a polgármester úr a kormányról mint politikai szervezetről nyilatkozott, így nem kétséges, hogy mondandója politikai kontextusban helyezhető csak el.”
A testületi határozat e timári indoklásról már megfeledkezni látszik: elsősorban azzal érvel, hogy Kósa Budapestet jósolta befutónak, s lám, nem így lett. A panaszbizottság elnök asszonya a testületi határozat értelmében értesítette a DTV-t: tegyen közzé közleményt, hogy kiegyensúlyozatlanul tájékoztatott. A DTV karácsony előtti válaszlevelében értetlenségének adott hangot a jogszerű döntés felülbírálása miatt, s bejelentette, hogy felülvizsgálati kérelemmel él. Oláh Lajos győzelmi jelentésében már odáig ment, hogy Kósa Lajos az önkormányzati írott (!) sajtóban is vizsgálja felül az MSZP-s szereplések arányát, sőt kétségbe vonta, lehet-e újság vagy médium egyáltalán önkormányzati tulajdonban.
Itt tartunk most. Ám Timár János határozattá emelt gondolatmenetének messzemenő következményei vannak. Egyrészt hatályon kívül helyezték az egyharmad-kétharmados érvelést: ezen álláspont szerint az országos médiában az ellenzéknek is jár az ötvenszázalékos szereplési lehetőség (mínusz köztársasági elnöki szereplések fele), különben az adott médium kiegyensúlyozatlan. Ám még ekkor is érdekes kérdések vetődnek fel. Miként lehet bárkinek a kormányzatról mint nem politikai szervezetről nyilatkozni? Ha a miniszterelnök mondjuk Katus mamáról nyilatkozgat a képernyőn, vajon milyen kontextuális elemzés révén képes Timár vagy Kovács úr megállapítani, hogy voksszaporító megnyilatkozása politikai vagy sem? A probléma azért közérdekű, mert a médiatörvény értelmében az ORTT nem vehet át alkotmánybírósági szerepköröket…