Szabó magyarázkodik

Szabó István filmrendező büszke titkos ügynöki múltjára, és azt állítja, munkásságával megmentette egyik évfolyamtársa életét. Ezzel szemben történészek kétségbe vonták Szabó állításait. Ungváry Krisztián szerint ha Szabó annyira büszke a múltjára, akkor miért nem beszélt az ügyről a rendszerváltás óta, Eörsi László pedig úgy vélte, gyakorlatilag kizárt, hogy egy 19 éves fiú jelentései mentsenek meg valakit az akasztástól.

Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól – magyarázkodott Szabó István filmrendező a Népszabadságnak. Az Élet és Irodalom tegnap háromoldalas tényfeltáró írásban számolt be arról, hogy Szabó 1957 és 1963 között „Képesi Endre” fedőnéven titkos ügynökként dolgozott, és a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járó társairól írt jelentéseket.
Szabó István azt közölte, két évfolyamtársa kérésére vállalta a feladatot. „Hitelesnek kellett lenni, hogy az illető – aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában – alibije is hiteles legyen. Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti ’56-os híradófelvételeken” – fogalmazott a rendező. Gervai András, a cikk szerzője az Origónak azt nyilatkozta, ha igaz, amit Szabó állít, miért nem jött elő a történettel 1990-ben, amikor még voltak élő tanúk. Gervai úgy vélte, ha meg is mentett egy életet, jelentéseivel sokaknak árthatott. Gábor Pálról például azt jelentette, hogy lehazaárulózta Kádárt, ami akkor rendkívül súlyos kijelentésnek számított, más társairól pedig azt írta, hogy plakátokat szaggattak; ez utóbbiért abban az időszakban egy jogászlányt hat évre ítéltek, aki belehalt a börtönben szerzett betegségébe. Gervai szerint valamivel ki kellett „érdemelni”, hogy a rendező „a népi demokráciához lojális” minősítést kapta a III/III-as jogelődjének számító II/5-ös ügynökségtől.
Szabó István magyarázkodásának hitelességét történészek is kétségbe vonják. Eörsi László, az ’56-os Intézet munkatársa szerint a Köztársaság téri eseményekben részt vevőket aligha lehetett holmi jelentgetéssel megkímélni. A hatóságok kíméletlenül jártak el a pártház ostromlóival szemben: ha egy lincselő vagy akár „csak” egy harcoló bekerült a hatóságok látókörébe, élete veszélyben forgott. Ha valaki megmenekült a retorziótól, annak csakis az lehetett az oka, hogy nem tudtak az illető ellen elégséges bizonyítékot gyűjteni – nyilatkozta a hírszerzőnek a történész. Eörsi László szerint gyakorlatilag kizárt, hogy egy 19 éves fiú jelentései mentsenek meg valakit az akasztástól, ahogy azt Szabó állítja.
Ungváry Krisztián történész szerint ha egy ügynök valakiről valamit állít, azt az állambiztonság ellenőrzi: hiába védett Szabó valakit a jelentésével, a szerv sem volt „hülye”. Rámutatott, a jelentések tele vannak másokra terhelő adatokkal, önként, kényszer nélkül rengeteg tippet adott a hatóságoknak, hogy kivel, mivel kapcsolatban és mi alapján lehet eljárni. Ungváry úgy vélte, megmagyarázhatatlan, hogy ha Szabó hálás a sorsnak, és büszke a történtekre, akkor miért hallgatott az ügyről a rendszerváltás óta.
Érdekesség, hogy a Rokonok című Szabó István-film sajtófőnöke, Gréczy Zsolt csütörtökön azt mondta az Origónak, hogy a rendező még nem döntötte el, mikor és hogyan fog reagálni az ügyre. Ehhez képest tegnap a Gréczy Zsoltot foglalkoztató Népszabadságban már nyilatkozott Szabó.