Szolgálatban a Magyar Cenzori Hivatal

Létezik egy Magyar Vizsla című kiadvány. Erre a lapra úgy kívánják egyesek ráhúzni a vizes lepedőt, hogy szerintük az „Fidesz közeli”. Először is, azt nem értem, miért baj az, ha egy szabad országban, demokráciában bárki is, bármi is tágan-szorosan kötődik egy párthoz vagy egy ellenzéki politikához. Jogállamban bármi lehet a fejlécen. Különben is: ahol van szólásszabadság, sajtószabadság, ott mindenki azt és annyiszor ad ki, ahányszor akar, mert ebben a vállalkozót védi a törvény és az alkotmány, a saját jogai.
Másodszor, nem értem, mi köze a Magyar Postának az általa szolgáltatóként szállított és kézbesített küldemények tartalmához. A posta magyarázkodása szerint felelősséggel tartoznak az általuk kézbesített újságok, küldemények tartalmáért, és ezért megjelenés előtt be kell nekik mutatni. Hogy ezt szerződésben rögzítették, és ezt a civil szervezet tudomásul vette, az egyáltalán nem számít egy jogállamban. Egy szerződés olyan pontja önmagától semmisé válik, ami jogszabályba, törvénybe ütközik, hiába fejezik ki egyetértésüket az aláírók. Ha egy hivatalnak, szervezetnek be kell mutatni megjelenése előtt a szerkesztett, tördelt újságot, az bizony cenzúra. De akkor nem Magyar Posta Rt.-nek kellene hívni, hanem cenzori hivatalnak.
Az, hogy a Magyar Posta Rt. összetéveszti magát a cenzori hivatallal, az egyértelműen kiderül közleményéből, miszerint az „újságban nem talált sajtótörvénybe ütköző kitételeket”. Na már most, mi alapján határozza meg a posta, hogy valami a törvényen innen van vagy túl? Ki határozza meg? És milyen képzettsége van ehhez? Postamesteri főiskola vagy jogi egyetem? Szeretném tudni, hogy egy személy vagy talán egy egész főosztály? És mi van akkor, ha találnak a posta elképzelése szerint törvénybe ütköző kitételeket? Nem szállítják ki a lapot? Bezúzatják? És ha bezúzzák, lehet-e jogorvoslattal élni ellene? Ha kiderül, hogy nem volt jogsértő, akkor jár-e a kiadónak kártérítés?
Szóval valami nem stimmel, de nagyon. Nekem például az sem tetszik, hogy a kormány minisztere utasította a postát a vizsgálatra. Az meg szolga módra engedelmeskedett. Mi van akkor, ha netalán a miniszter adta ki az utasítást, hogy vizsgálni kell egy a saját kormánya hatalmi érdekeit sértő, magánszemély által kiadott újság tartalmát? A Vizsla-ügyet a végletekig kiélező, minden mértéket és jó ízlést felrúgó Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap és az összes kormányszolgálati médium talán minden éjszaka elküldi a másnap reggel megjelenő lap kefelevonatát, és a posta ismeretlen titokzatos osztályának szakembere tüzetesen elolvassa azt? És besorolja, súlyozza? És adott esetben közli, hogy a Népszabadságot (vagy más napilapot) nem szállítja ki az előfizetőknek vagy talán megtiltja a terjesztést, a megjelenést?
Most megnéztem a naptárt. Jól emlékeztem, nem 1950, 1960 vagy 1970 van. 2006-ot írunk, ami azért megnyugtató.
A postának rengeteg munkája lehet, hiszen sok napilap van. És mind hajnalban jelenik meg. Szörnyű, hogy éjszaka kell nekik, a „törvény őrzőinek” dolgozniuk. Ilyen éjszaka még azt is álmodja az állampolgár, hogy vigyáznia kell mit ír a levelében (öncenzúra!), hiszen annak tartalmáért is felel a posta, elvégre azt is szerződéssel szállítja. Annyit tudni kell, hogy amikor én ráragasztom a bélyeget, és a postához továbbítom, azzal szerződés jött létre köztem és a posta között, mert elfogadta a kézbesítésért a fizetséget, a kifizetett bélyeg árát. Ha a postai dolgozó úgy találja, hogy én megsértem pártunk és kormányunk tagjának személyiségi jogait, mert a barátommal levélben politizálok, akkor mit tenne? Egyszerűen visszaküldené a feladónak? Vagy kötelességből megtenné a feljelentést?
Havrilla István
Pula

Sokszor felmerülő probléma a kettős elbírálás gyakorlata. Miért hagyjuk ezt? A kettős mérce nem tolerálható. Miért konzerválja ezt az állapotot az ország polgári értékrendhez tartozó része, az internacionalista oldalt támogatva? Miért viselkedünk úgy, mintha most is börtön járna véleményünk egyértelmű, hangos szóval történő nyilvánítása miatt? Véleményünket igenis nyíltan, a világ legtermészetesebb módján nyilvánítsuk az ellenvéleményekkel szemben. Nem erőszakosan, de határozottan.
Alkotmányunk szólás- és véleményszabadságot biztosít polgárainak, amelyhez természetesen járul a vélemény szabad nyilvánítása is. Tessék ennek érvényt szerezni! Vessünk véget a Rákosi-rendszerben kialakult suttogásnak! Szoktassuk hozzá az internacionalista oldalt ahhoz, hogy az általunk képviselt vélemény legalább olyan erős, éppoly jogosultsága van, mint az övéknek! Ahhoz is, hogy a mi oldalunknak – tetszik, nem tetszik – olyan történelmi hagyományai vannak, amelyeket mi tiszteletben tartunk és azokat képviseljük.
Volant Anna
ny. könyvtáros, Budapest