Végleg leszámolnak a múlttal a lengyel külügyben. Szélesebb körű átvilágítás nyomán az új varsói kormány visszahív egyelőre tíz, egykor a kommunista államhatalmi szervekkel együttműködő nagykövetet, miután a hatóságok megkezdték az állami pozíciók betöltéséhez szükséges feltételek ellenőrzését. A szóban forgó képviseletvezetők a rendszerváltás előtt kapcsolatban álltak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal (LEMP) vagy a titkosszolgálattal, közölte Pawel Dobrowolski szóvivő. Mint fogalmazott, ezek az emberek a jelenlegi külügyi szervek szempontjából elvesztették hitelességüket mint a lengyel állam képviselői. A lengyel sajtó szerint az érintettek között van a berlini, a londoni, a koppenhágai, a prágai, az athéni és a Buenos Aires-i nagykövet. A németországi követ, Andrzej Byrt nyilvánosságra is hozta, hogy megbízatásának közelgő végéről értesítették.
A baloldali ellenzék hevesen bírálta, tisztogatásnak és személyes indíttatású bosszúnak minősítette a készülő lépéseket. A posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) az eddigi külpolitikai konszenzus felrúgásának tartja a konzervatív-katolikus Jog és Igazságosság pártja (PiS) által meghirdetett káderforradalmat, míg a szintén jobboldali Polgári Platform visszafogott reagálásában arra mutat rá, a követek visszahívásának oka, hogy együttműködtek a volt rendszer titkosszolgálataival.
Lech Kaczynski államfő várhatóan jóváhagyja a döntést, miután a szeptemberi választásokat megnyert PiS kampányának egyik ígérete a kommunizmus maradványainak felszámolása volt. Mint Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnök a nyugat-európai újkonzervatív filozófia alapján kialakított konzervatív-liberális kormányprogramot ismertető expozéjában is hangsúlyozta, az új hatalom az állampolgárok érdekében tevékenykedő erős állam megteremtésén fáradozik nemcsak intézményi, hanem erkölcsi tekintetben is. A program kiemelt célja, hogy felszámolja a kialakult összefonódásokat, korrupt kapcsolatrendszereket a volt kommunista titkosszolgálati struktúrák egyes szereplői, a szervezett bűnözés, valamint az üzleti világ és a politikusok között.
A feladat másfél évtizeddel a rendszerváltás után is időszerű. Megfigyelők emlékeztetnek arra, mindez nem véletlen, hiszen a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének archívumában lévő anyagok alapján 45 éven át több mint egymillió embert regisztráltak besúgóként. Ez a szám is jelzi, hogy ez a kor mélyen érintette szinte az egész társadalmat a maga bűneivel együtt. Az a tény, hogy az új kormánynak még mindig foglalkoznia kell a múlttal, jelzi a lengyel átvilágítási törvény hiányosságait is. E szabályozás lényege nem az, hogy megbüntesse a múlt rendszer „munkatársait” – ehelyett az átvilágítási hazugságokra koncentrál.
*
A lengyel közéletben máig sok olyan ember működik, akik beismerték, hogy a szolgálatok munkatársai voltak vagy más bűnt követtek el. A képviselők között is vannak ilyenek. Az átvilágítási törvény másik célja a megelőzés. A jogalkotók szándékai szerint a kétes múlttal rendelkezők eleve nem közeledhetnek a közélethez, hiszen akkor be kellene vallaniuk mindent. Megoszlanak a vélemények a jogszabály hatásáról, tény azonban, hogy a törvény 1997-es életbelépése óta lezajlott egyfajta elitcsere. Közben generációváltás is zajlik, ami szintén a megtisztulást segíti. Összességében nem rossz a helyzet, tény azonban, hogy több olyan terület is akad, amelyre kevéssé vagy egyáltalán nem hatott még ki az átvilágítás. Ez utóbbira a legjobb példa elemzők szerint a gazdasági szféra.
A tárca belső elhatározásából fakadó normális lépésnek nevezte lapunknak a külügyminisztérium bejelentett intézkedését Andrzej Grajewski, a XX. század diktatúráit kutató Nemzeti Emlékezet Intézet kollégiumának tagja. Mint a jelenlegi kormányhoz közel álló kutató, újságíró fogalmazott: „Stefan Meller miniszter személyes elhatározásáról van szó, ami nem adminisztratív intézkedést, tisztogatást jelent, s nem érintheti a középkádereket, azokat, akik csupán tagjai voltak a LEMP-nek. Nem lehet azonban megengedni, hogy az egykori rendszerben vezető állást betöltők vagy a volt titkosszolgálatokkal kapcsolatban állók még mindig fontos állami posztokat töltsenek be. Jó irányba tett lépés ez, hiszen a diplomácia érzékeny terület, és meg kell nézni, ki képviselheti Lengyelországot.” Grajewski szerint a nagyköveti megbízatás olyan szimbolikus tisztség, amelyet nem tölthetnek be egy demokratikus rendszerben a kommunista rendszer titkosszolgálataival együttműködők. Mint mondja, „idáig is szégyellte, hogy ilyen követek képviselhetik országát külföldön másfél évtizeddel a rendszerváltás után”.
Szintén a napokban jelentette be Zbigniew Wassermann, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, hogy megkezdődött a katonai hírszerző szolgálat (WSI) feloszlatásáról szóló törvénytervezet előkészítése is. A rendszerváltás előtti időkből származó intézmény felszámolása szintén szerepelt a PiS kampányígéretei között. A kormány tervei szerint a WSI-t két szervezet, egy katonai hírszerző és egy kémelhárító szolgálat váltaná fel. A folyamat „gyors lesz”, mondta a miniszter, elismerve mindamellett, hogy a kérdésben egyeztetéseket kell folytatni a védelmi minisztériummal. A lengyel sajtó által megszellőztetett botrányok arról árulkodnak, hogy az utóbbi idők korrupciós ügyeiben ugyancsak érintett katonai titkosszolgálatokat egyedüliként nem világították át a rendszerváltás után. A katonai elhárítás lényegében semmilyen reformon nem ment át, ráadásul elemzők szerint tevékenységük nagyon elkalandozott eredeti feladataiktól. Tény, hogy egészen 1989-ig e szervezetek nagyon aktívan részt vettek a gazdasági rendszerváltásban, valamint az ellenzék, elsősorban az emigrációs körök figyelésében. E szolgálatok átalakításával egyébként a Polgári Platform is egyetértett. Szakértők felhívják a figyelmet arra is, ez esetben külön ügyelni kell arra, hogy az átalakítás közben ne sérüljenek nemzeti érdekek.
Mindeközben – bár e feladat nem egyszerű – a lengyel társadalom lassan elszakad a múlttól. Jelezte ezt a legutóbbi választási kampány is, amelynek során a vita már nem a múltról, hanem a jövőről szólt. Az új hatalomra még maradt néhány elvégzendő feladat, Aleksander Kwasniewski elnök távozása azonban jelképesen lezárt egy korszakot.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
