Már többször bebizonyosodott, hogy a palesztinok képesek demokratikus választást megrendezni. Szombat óta járulnak az urnákhoz a fegyveres erők tagjai, a civil lakosság pedig majd holnap látogatja meg a szavazóhelyiségeket, hogy eldöntse Palesztina jövendő sorsát. Jobban mondva azt, lesz-e egyáltalán ilyen, hogy Palesztina. A mostani lesz ugyanis az első több résztvevős szavazás, ahol az „állampárt” szerepét betöltő Fatah mellett megjelent az ifjú trónkövetelő, a Hamász. Hetek óta megy a vita, engedélyezhető-e a fegyveres csoport részvétele a szavazáson, vagy bombákkal képtelenség demokráciát építeni. Izrael és az Egyesült Államok véleménye szerint a Hamász nem párt, hanem terrorszervezet, a Fatah azonban az, hiszen kiállt a Nyugaton ismert szabályok mellett. Ez a gesztusa pedig azt is jelentheti, hogy a fiatal mozgalom kiüti a nyeregből az „örökös” palesztin vezetést. Erre azonban még gondolni sem mernek jelenleg Jeruzsálem nyugati felén, ahol Izrael állam parlamentje áll.
Mivé lenne akkor az útiterv? Milyen jövő várna az izraeli–palesztin békefolyamatra? Ha már Ariel Saron nincs a politikai porondon, utódai elsősorban a béke és a biztonság jelszavaival szeretnének győzni a saját, március 28-án rendezendő választásaikon. Ha a régről megismert Fatah-képviselőket felváltják a Hamász fegyveresei, akkor a „béketárgyalások” fogalmát jobb, ha elfelejtik. Erre ugyanis egyik fél sem lenne hajlandó, sem Izrael a terrorszervezettel, sem az Iszlám Ellenállási Mozgalom az elnyomókkal. A palesztinok elsősorban úgy ismerik a Hamászt, mint a szegények pártfogóját, amely a szociális terület mellett igyekszik fegyverrel is tenni a megszállás befejezéséért. A napokban számos elképzelés napvilágot látott az esetleges Hamász-győzelem utáni időkről. Ezek egyike az, hogy a Hamász felhagyna eddigi gyakorlatával, és az öngyilkos merényletek helyett a politikai porondon küzdene a függetlenségért. A Hamász-jelöltek azonban minden szavazót biztosítottak, szó sincs a változtatásról, bármi legyen is a szavazás kimenetele, továbbra is Izrael elpusztítását tartják első számú céljuknak. Ebben szerintük a fegyverek kitűnő segítséget nyújtanak, míg a politika világa egyelőre távol áll tőlük. A Hamásznak semmi gyakorlata az egyeztetésekben, mint ahogy a külvilág számára elfogadható tárgyalója sincs. Korábbi vezetői közül egyedül Hálid Mesal él, aki Damaszkuszból irányítja a szervezetet. Mivel Ahmed Jaszin sejknek, a szervezet szellemi vezetőjének a meggyilkolása után egyszerre több Hamász-vezetőt lőttek ki az izraeliek, nem valószínű, hogy a választások esetlegesen számukra kedvező végeredménye megmentené Mesalt a rakétáktól. Azaz új vezetőre, új, az eddiginél politikusabb stílusra lenne szüksége a Hamásznak, amelytől a Fatah is a megbékélés lehetőségét várja. Mahmúd Abbász palesztin elnök többször leszögezte, már csak a demokrácia elve miatt sem szabad háttérbe szorítani a Hamászt, másrészt pedig így érhető el a fegyveresek „lenyugtatása”. Nabíl Saat, a palesztin kormány információs minisztere azonban kissé szkeptikus e téren. „Ha nem fogadják el, hogy célunk a békekötés Izraellel, nem lehet majd velük kormányt alakítani” – mondta a miniszter, aki szerint az esélyes Fatah úgyis megszerzi a szükséges szavazatmennyiséget, és a kisebb független listákkal együtt meg tudja alakítani a kormányt, a Hamász pedig – ellenzékben – tanulhatja a politizálás művészetét.
Az ilyen nyilatkozatok mellett azonban elhangzanak sokkal békülékenyebb hangok is, amelyek akár a Fatah–Hamász-kapcsolatban esetleg beálló változást is előre jelezhetik. Marvan Barguti – a legnépszerűbb Fatah-politikus, aki nem a Jasszer Arafat alapító mellett kitartó „régi gárda” tagja, hanem a Gázai övezetben nőtt fel, onnan vitték el a börtönbe – például már nem akar választani a két szervezet között. Mint megemlítette, a palesztinok nem fogják elfelejteni mártírjaikat, de név szerint csak Arafatot és Jaszin sejket említette, egyik pártot sem. A cél szerinte nem a pillanatnyi politikai előny megszerzése, hanem a független palesztin állam létrehozása.
Annyi bizonyos, hogy a Hamász győzelme a választásokon nagy gondot okozna minden szempontból. A diplomáciai csatornák befagynának, a külföldi segélyek elapadnának, az izraeli katonaság visszaforgatná az idő kerekét az intifáda idejéig, mint ahogy a Hamász sem kérne tűzszünetet. Van azonban erre is megoldás, legalábbis tartja magát az álláspont, hogy a Hamász valójában nem is hatalomra tör. Még választási győzelme esetén sem vállalná a kormányzást, csak egy-két népszerűbb tárca (oktatás, népélelmezés, építés) lefoglalásával kérne részt a kabinet irányításában. A palesztin emberek talán már most megszavaznának egy új kormányt, ám a Hamász valószínűleg nincs készen az „ország” irányítására. A Fatah mégis könnyen rajtaveszthet a kaotikus gázai állapotok, a mindent átszövő korrupció vagy a békefolyamat megrekedése miatt. A helyi lakosság ugyanis sokban különbözik a többi arab ország szavazóitól, megszokták a voksolásokat, s egészen európai stílusban bírálják a kormányukat. Az al-Dzsazíra arab hírtévének egy virágárus például megmondta, nem megy el szavazni, mivel „az előző kormány sem tett semmit értünk, kisemberekért, a következő sem fog”. Leszögezte, mivel a képviselőknek van szolgálati autójuk és 3000 dolláros fizetésük, egyikük sem fog egy szalmaszálat sem keresztbe tenni a nép érdekében. A közvélemény-kutatások szerint a Fatah 39,6, a Hamász 28,8 százalékra számíthat.
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
