Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport környezeti tanácsadó irodájának vezetője arról tájékoztatott, hogy mára az ország tizenhét százaléka beépített, tehát ekkora hányadán csak épületeket, üzemeket, raktárakat, utakat és vasutat találunk. Az ipari és szolgáltatólétesítmények gomba módra szaporodnak, főleg a mezőgazdasági művelésből kivont területeken. A túlzott beépítés hatására növekszik az aszfalt- és betonfelület, így csökken a növényzet párologtató-, levegőjavító hatása. Lenkei Péter elmagyarázta: a globális klímaváltozáshoz nem csak az üvegházhatású gázok járulnak hozzá, a burkolt felületek terjeszkedése és a növényzet irtása mind olyan emberi hatás, ami révén melegszik a környezet. Bár az Európai Unió és az OECD is azt ajánlja a tagállamainak, hogy a fejlesztéseiket gazdasági és környezetvédelmi szempontok miatt elsősorban a rozsdaövezetekben, azaz a leromlott ipari és lakóterületeken valósítsák meg, a jogszabályok és az állami támogatások Magyarországon mégis inkább a természetrombolást ösztönzik. Lenkei úgy gondolja, az országos területfejlesztési koncepcióban és a településrendezési tervekben, valamint a közúthálózat tervezésénél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a zöldfelület-gazdálkodásra, és a helyi lakosságot is jobban be kell vonni a döntések előkészítésébe. Továbbá haladéktalanul meg kell szüntetni mindenféle állami támogatást a zöld területeken folytatott beruházások részére.
A városlakók jólétéhez szükséges közcélú zöld területek nagyságát az 1970-es években irányelvként úgy határozták meg, hogy egy lakosra legalább 7 négyzetméter lakókert, további 7 négyzetméter lakóterületi közpark és szintén 7 négyzetméter városi szintű közpark, vagyis összesen 21 négyzetméter közcélú zöld terület jusson. Ennek teljesüléséhez Budapesten például meg kellene duplázni a zöld területek arányát. A vidéki városokban jobb a helyzet, Nyíregyházán például az egy lakosra jutó közterületi zöld felület 65 négyzetméter, ami lényegesen kedvezőbb a nemzetközileg ajánlott 21–32 négyzetméterhez képest.
A Levegő Munkacsoport szerint a beépítések nagyrészt a házak kertjeit, mezőgazdasági területeket vagy az intézmények ligeteit érintik. Ezek nem szerepelnek a gondozott parkok nyilvántartásában, de az Országos építési szabályzat zöld felületként tartja nyilván. Amikor viszont egy ilyen területet beépítenek, és ott egy kis parkot létesítenek, akkor a statisztika a közcélú zöld terület növekedését jelzi. Így fordulhat elő, hogy a statisztikában növekszik a zöld felület, miközben a valóságban rohamosan csökken.
Budapesten 1980 óta ugyan megkétszereződött a közparkok és parkosított erdők aránya, azonban ezt még mindig növelni kellene. 2003-ban tizennégy négyzetméter park jutott minden városlakóra – nyilatkozta lapunknak Kocsis László, a Főkert Rt. vezérigazgatója. Hozzátette: az önkormányzati törvény értelmében a közterület az önkormányzat törzsvagyonához tartozik, azaz nem lehet beépíteni. Mivel teljesen forgalomképtelen, elméletileg nem csökkenhet a kiterjedése, csak újakkal gyarapodhat.
A Levegő Munkacsoport viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok megtalálták a módját a tilalom megkerülésének, hiszen sorra minősítik át a közparkokat, zöld területeket építési övezetté, és ekkor már nincs akadálya a beépítésnek. A civil szervezet szerint ez a gyakorlat alkotmányellenes, azonban az e témában az Alkotmánybíróságnak 2001-ben benyújtott beadványukra a mai napig nem kaptak választ.
Kocsis László elmondta, a fővárosban a Városligettel és a Népligettel együtt jelenleg mintegy 2200 hektár kert és lakótelepi park van. Ezek eloszlása azonban nem egyenletes, a belső kerületekben egy-egy lakóra a nagyfokú beépítettség miatt csupán egyötöd négyzetméternyi zöld felület jut. Bár a fővárosi önkormányzat reálértéken számítva több pénzt fordít a fenntartásra, mint az előző években, a fasorok megújítása és az uniós szabványok miatt szükségessé vált játszótérfejlesztés miatt nem jut elég a parkosításra – magyarázta Kocsis László. A folyamatos ápolás és az új telepítés éppen a közszolgáltatás-jelleg miatt nem rentábilis – fűzte hozzá.
Sajnos nincs olyan országos kormányzati program, ami segítené a zöld felület növelését. Igaz, a fővárosnál készül egy hétéves zöldterület-fejlesztési terv, aminek részeként évente több száz millió forint fizethető ki parkosításra, ez a pénz azonban kevés, s alig jut belőle a lakóközösségeknek, intézményeknek. A településeken a téli útsózás és a közműépítés, útfelbontások miatt gyakori, hogy a kipusztult fákat cserélni kell, ahol pedig van rá mód, ellenállóbb fajt telepítenek. Persze, csak ha odafigyelnek, mert az önkormányzatok egy része nem törődik a parkok utógondozásával, és a fenntartáshoz szükséges kezeléseket elhanyagolják – tette hozzá Kocsis László.
Kocsma a park helyén. Jól példázza a Petőfi híd budai hídfőjénél található, Zöld Pardon nevű nyári szórakozóhely esete, hogy a statisztikával szemben a valóságban miként fogynak a zöld területek Budapesten. A hídfőnél található kis parkot az utóbbi években csak nyaranta foglalta el a kerti szórakozóhely, ősszel rendre helyreállították, és tavaszig visszaadták azt a fővárosiaknak. Az idén a vendéglátóhely elérte, hogy ne kelljen lebontani az építményeket, így a park egész évben elkerítve marad. Ugyanez történt a hídfő másik oldalán található, hasonló jellegű Rio szórakozóhely esetében is. Az illetékes újbudai önkormányzatnál kérdésünkre, hogy miért nem kötelezték a zöld terület helyreállítására az üzemeltetőket, azt felelték: a kérdés túl komplikált, arra csak a közvetkező napokban tudnak választ adni
