Egyre nagyobb méreteket ölt a magyar–szlovák határ mentén kialakult munkaerő-vándorlás. A fiatal felvidéki magyar kutatók szövetsége, a Kempelen Farkas Társaság, valamint a P&Bert Management Consulting Group közös tanulmánya arra a kérdésre keresi a választ, hogy ez a nem mindennapi népmozgás valójában milyen hatásokkal jár, milyen tapasztalatokat jelent az érdekelt feleknek. Az elemzés készítői a gazdasági mutatók, jogi háttér és munkaügyi szabályozások elemzése mellett közvetlen adatgyűjtésre is vállalkoztak. Ennek során megkérdezték a két ország államigazgatási szerveit, a kis-, a közepes és a nagyvállalatok képviselőit, a humán erőforrással foglalkozó cégeket, illetve több szakmai szövetséget és gazdaságkutató intézetet.
A munkaügyi központok, illetve a személyzeti tanácsadó cégek által közölt számadatok alapján nagyjából 30 ezer főre becsülhető a két ország között naponta ingázók száma. E létszám durván kétharmada Dunaszerdahely, Révkomárom és Párkány vonzáskörzetéből utazik magyarországi munkahelyekre. Ezt a jelentős létszámot majdnem teljes mértékben az Esztergom, Komárom és Győr környékén lévő hazai vállalatok foglalkoztatják. Bár az ingázók száma Szlovákia keleti részén is emelkedik, az innen érkezők is elsősorban a Magyarország északnyugati területein elhelyezkedő cégeknél állnak alkalmazásban. A válaszadók szerint a harmincezer főből 1000–3000 fős létszámra tehető a feketén foglalkoztatottak száma. A tanulmány készítői kiemelik, hogy a feketén dolgozók száma – Szlovákia uniós tagságának köszönhetően – jóval alacsonyabb, mint az Ukrajnából vagy Romániából érkező munkaerő esetén.
A határon túli munkaerőt főleg a hazai nagyvállalatok alkalmazzák. Néhány cégnél az északi szomszédunktól érkező foglalkoztatottak aránya a 60-65 százalékot is eléri, de természetesen van, ahol ennek csupán töredéke a szlovák munkavállalók aránya. Az ingázók túlnyomó többsége a termelésben helyezkedik el, ami egyben azt is jelenti, hogy olyan vállalatok alkalmaznak szlovákiai munkaerőt, amelyeknél ez a fajta tevékenység a fő profil. Ilyenek például a komáromi ipari parkba telepedő cégek, vagy a Suzuki és a Philips. A felméréskor adott válaszokból kiderült: az ingázók alig 1-2 százalékát foglalkoztatják középvezetőként, a felső vezetésben pedig lényegében elhanyagolható a jelenlétük. Szellemi munkakörben egyébként is nagyon kevés helyen alkalmaznak szlovákiai munkavállalókat, aminek – a humánerőforrás-vezetők szerint – az alacsony szintű angolnyelv-tudás és a hazai viszonyoktól eltérő egyetemi végzettség az oka. Ugyancsak igen fontos megállapítása a felmérésnek, hogy a Szlovákiából érkező munkások szinte kivétel nélkül beszélnek magyarul, ám hogy mekkora a magyar nemzetiségűek aránya, arról nincsenek adatok. Az ezt firtató kérdést ugyanis nem lehetett feltenni, mert diszkriminatívnak számít. Magyarországon még mindig alacsonyabb a munkanélküliség és magasabbak az átlagbérek, mint Szlovákiában – világítanak rá az ingázók motivációira a tanulmány készítői. Nálunk akár 100-200 euróval többet is kereshetnek havonta. Bár az ingázók által végzett munkák legnagyobb része után átlagbér alatti a fizetség, a két ország között még így is jelentős bérkülönbség mutatkozik. Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország megyéinek összehasonlító elemzése alapján kiderül, hogy az átlagbérek körülbelül 30 százalékkal alacsonyabbak, a munkanélküliség mértéke pedig 100-200 százalékkal magasabb a szlovák oldalon.
A tanulmány szerint az ingázók hatása a magyarországi munkaerőpiacra elenyésző. A munkanélküliség mértéke ugyan emelkedett az érintett hazai régiókban, ám ennek elsődleges oka nem a fenti folyamatokban keresendő. A humánerőforrás-vezetők egy része a felmérést végzőknek arról számolt be, hogy azonos képesítésű és képességű jelentkezők esetén a hazai munkaerő általában előnyt élvez. A magyarországi munkakeresők esetében azonban sokkal gyakoribb jelenség az alulmotiváltság, vagyis a hazai dolgozók kevésbé hajlandók arra, hogy minimálbérért vállaljanak el olyan munkákat, mint amire a Szlovákiából érkezők is hajlandók.
A világ minden tájáról. Egyes félelmekkel szemben uniós csatlakozásunk után egyelőre nem ugrott meg számottevően a Magyarországon dolgozó külföldi munkavállalók létszáma – legalábbis ez olvasható ki a Foglalkoztatási Hivatal hivatalos statisztikáiból. Tavaly év végén 62 854 külföldi állampolgár rendelkezett hazánkban érvényes munkavállalási engedéllyel vagy regisztrációval. Egy évvel korábban számuk kissé meghaladta a 72 ezret. A csökkenés csak látszólagos, mivel csatlakozásunk után a környező, s velünk együtt az unióba lépő ország dolgozóit már nem feltétlenül kötelező bejelentetni, legfeljebb csak regisztrációs céllal. Vagyis a statisztikák tükrében lényegében stagnálásról beszélhetünk. A tizenöt régi uniós tagállam állampolgárai közül 2284 fő dolgozott nálunk érvényes munkavállalási engedéllyel vagy zöldkártyával. Ezen belül viszonylag magas számban képviseltetik magukat a németek (1018 fő), a franciák (331 fő) és az osztrákok (278 fő). A csak regisztrációs kötelezettséggel rendelkező új uniós országok közül a legtöbb dolgozó – legalábbis a statisztikák szerint – Szlovákiából érkezett. Az EU-n kívüli európai országok munkavállalói közül 40 358-an dolgoznak hazánkban. A legnagyobb létszám, 30 800 fő Romániából érkezett, őket a többségében ugyancsak magyar nemzetiségű ukrajnai állampolgárok követték. Számuk meghaladta a 7500 főt. Magyarországra egyébként a világ minden tájáról jönnek munkavállalók. Tavaly év végén 3550 ázsiai, 550 amerikai és 92 afrikai rendelkezett érvényes munkavállalási engedéllyel. Ázsiát főként a kínaiak és a mongolok képviselik.
origo.hu
Az airfryer meghódította a konyhákat, de a séfek véleménye megoszlik
