U Thant 1961 és 1971 között irányította az ENSZ-t, a burmai politikus előtt és azóta sem ült ázsiai a világszervezet főtitkári székében. Ezen kívánnak most változtatni, hivatkozva a megváltozott nemzetközi viszonyokra, a kontinens lélekszámára és politikai súlyára, valamint arra, hogy az elmúlt 16 évben Afrika adta a főtitkárt (az egyiptomi Butrosz Butrosz-Gáli 1992 és 1996 között volt főtitkár, a stafétabotot pedig Annannak adta át). A jelek egyelőre kedvezőek számukra. Az összes érintett ország úgy véli, jogos Ázsia követelése, és minden bizonnyal meg is fogják kapni a posztot. Egyedül a világszervezettel amúgy is haragban levő Egyesült Államok nem osztotta ezt a nézetet, igaz, nem is ellenezte azt. Sean McCormack, az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, számukra nem a jelölt származási helye, hanem alkalmassága a szempont. Ennek ellenére Ban Ki Mun mellett is kiállt a szűkszavú nyilatkozat. „Túlzottan korai arról beszélni, melyik jelöltet támogatjuk, ám a dél-koreai külügyminiszter egy elképesztően tehetséges személyiség” – fogalmazott McCormack. Ban szerint hazája érdekeit is képviseli, amikor megpályázza az ENSZ-főtitkár posztját. Diplomáciai körök szerint Szöul a következő években az eddiginél komolyabb részvételt tervez a nemzetközi politikai és diplomáciai életben, s ehhez jó kezdet lenne a világszervezet irányítói szerepének megszerzése. Azt a koreai külügyminiszter egyébként elismerte, hogy jelenlegi hivatását is fel fogja használni saját kampányának támogatására. A jelöltek ugyanis hasonló választási hadjáratot folytatnak, mint egy belpolitikai voksolás előtt, de talán ennél is közelebb járunk az igazsághoz, ha az olimpia megrendezésére kandidáló városok versengéséhez hasonlítjuk a jelöltek megnyilatkozásait. Bannal együtt három ázsiai jelezte hivatalosan indulási tervét az ENSZ főtitkári pozícióért: a thai miniszterelnök-helyettes, Surakiart Sathirathai, s Jayantha Dhanapala Srí Lanka-i diplomata.
Bár nagy esélyt nem adnak nekik, a többi kontinensen is mozgolódnak a nagy nevek. A volt lengyel államfő, Aleksander Kwasniewski egyelőre még nem döntött a kandidálásról, főként mert ha így tenne, kiírná magát a lengyel belpolitikából, pártja pedig épp az ő személyéhez köti reményei szerint küszöbön álló feltámadását. Lettország államfőjét, Vaira Vike-Freiberga győzelmét inkább a nemzetközi politikai sakkjátszma állása teszi kérdőjelessé. Az Egyesült Államok ugyan támogatná az atlantista gondolkodású hölgyet, ám Oroszország bizonnyal rossz szemmel nézné – és vétózna –, ha a Szovjetunió egyik megszállt tagállamának vezetője kerülne a főtitkári székbe. Ráadásul Moszkva tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának is, amely egyhangúlag hozza meg döntését az új főtitkár személyéről. Az pedig nem valószínű, hogy Oroszország és az Egyesült Államok megkockáztatna egy nagyszabású vitát Vike-Freiberga személye miatt. Akkor már valószínűbb a kelet-timori külügyi főminiszter, José Ramos-Horta támogatása. A legfiatalabb ENSZ-tagállam béke Nobel-díjas politikusa még ázsiai is, talán az ő személyében lehet megtalálni az ideális jelöltet a világszervezet élére.
A korábbi amerikai ENSZ-nagykövet, Richard Holbrooke a témának cikket szentelt a Washington Postban. Szerinte a következő ENSZ-főtitkár szinte biztosan ázsiai lesz, mégpedig az amerikai és a kínai érdekek miatt. „Ha valaki nem felel meg mind a kínaiaknak, mind az amerikaiaknak, nem lehet esélye a pozícióra” – írta Holbrooke, aki szerint Peking azonnal vétózna egy nem ázsiai jelöltnél. Ne csodálkozzon azonban senki, ha nem a felvetett nevek közül valaki kapja a fontos megbízatást, az utolsó pillanatokban történő megegyezés ugyanis szinte már hagyományos az ENSZ-nél.
origo.hu
Magyar Pétert nem zavarja öccse támogatása
