Buldózerpolitika

Négy éve él a jerikói börtönben Ahmed Szaadat Rehavam Zeévi izraeli idegenforgalmi miniszter meggyilkolása miatt. Most azonban nem csupán az ő ott-tartózkodásának, hanem valószínűleg a börtönnek is vége, miután az izraeli buldózerek megkezdték a falak leomlasztását. Szaadat ugyanakkor folytatja börtönéletét, ezúttal viszont izraeli fegyházban, amelyet már megszokhatott tíz ott töltött éve alatt.
Szaadat csoportja, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (NFPF) leghíresebb lépése Zeévi megölése. Az elsősorban az arabok elleni tömeges agressziót támogató kijelentéseiről híres miniszternek azért kellett meghalnia, mert Izrael nem sokkal azelőtt végzett az NFPF akkori vezetőjével, Abu Ali Musztafával. Szaadat megalkuvást nem ismerő stílusa hamar népszerű lett a palesztin lakosság körében, főként azért, mert ő a vezetők azon részéhez tartozott, akik nem vonultak önkéntes száműzetésbe Damaszkuszba – Musztafával ellentétben. A meggyilkolt vezető örökét Szaadat vette át 2001 októberében, ám nem sokkal később a miniszter megölése miatt letartóztatták. A Palesztin Hatóság által – és a brit és amerikai megfigyelők közreműködésével – ellenőrzött jerikói börtönbe szállították át Szaadatot. Most egyszerűen az történt, hogy a külföldi megfigyelőket biztonsági okokra hivatkozva eltávolították, Izrael így megrohamozhatta a börtönt. Tel-Aviv attól tartott, hogy a Hamász hatalomra kerülésével az ilyen politikai-köztörvényes bűncselekmények elkövetői – mint például Szaadat – kiszabadulnak, s minél előbb izraeli bíróság elé akarták állítani a veszélyes férfit.
Érdemes megemlíteni, hogy az izraeli választók március 28-án az urnákhoz vonulnak. Zeévi gyilkosainak kézre kerítése jó kampánytéma a kissé olvadó népszerűségű Kadima pártnak, és Ehud Olmert ideiglenes miniszterelnök így próbálja maga mellé állítani a szavazókat. Az érme másik oldalát vizsgálva ugyanakkor látható, a palesztinok számára durva arculcsapás ez a börtöntámadás, elsősorban a britek részéről. A korona alattvalóit ugyanis – EU-tagok lévén – hagyományosan a palesztin ügy támogatóiként fogadják, távozásuk a börtönből pedig azt bizonyítja, hogy a britek is az izraeli–amerikai politikai oldal mellé álltak.