Isten legdicsőbb ajándéka a szabadság

A felhangzó prédikációk egyre radikálisabban zengtek Sepsiszentgyörgyön, a forradalom nyitányának első évfordulóján, 1849. március 15-én lelkesítő szónoklatot tartott az erdélyi hadak előtt Biro Sándor református lelkész, Wesselényi Miklós báró jó embere, Kossuth Lajos feltétlen híve, a Hadi Lap szerkesztője. Nyomtatásban is megjelent beszédében arról győzte meg hallgatóságát, hogy Isten szolgája minden körülmény közt sorsközösséget vállal a honvédő katonákkal. „A szabadság dicső harcát együtt harcoltam veletek, a csikorgó hidegben együtt dideregtem és szenvedtem veletek… Együtt akarok élni egy szabad hazában, vagy ha kell, együtt halni és porladni egy sírgödörben… Együtt akarok feltámadni veletek, együtt akarok Isten eleibe vándorolni veletek, hogy számot adjak rólatok… és megmondjam az Istennek: Atyám! Ezek nem valának pecsovicsok.” Az újabb történelemtudományi kutatásoknak köszönhetően ma már azt is tudni lehet, hogy az 1848–49-es szabadságharcnak nemcsak a katonái, de a tábori papjai sem „valának pecsovicsok”. A legtöbben hősök voltak. Hősök és áldozatok.