A rendszerváltozás óta kialakult irodalmi és irodalompolitikai folyamatok (beleértve a poétikai és esztétikai tartalmakat is) érzékletes leírását is olvashatjuk a kötetben. Falusi Márton szavaival: „Minél közelebb lépünk a hosszú rendszerváltoztatás időszakához, és minél tüzetesebben vesszük szemügyre diskurzusait, ez a kép annál árnyaltabbá válik, s az irodalom szakembereinek – az íróknak és az irodalomértelmezőknek – a bezárkózó magatartása a saját logikájuk következetes végigvitele során is egyre tarthatatlanabbnak, képviselhetetlenebbnek mutatkozik, hiszen így vagy úgy mégiscsak beavatkoztak, s nem is csekély mértékben, a köztársaság ügyeibe; a közösségvállaló értelmiség részsikerei viszont egyes alkotók erkölcsi bátorságán múltak, illetőleg azon, hogy némelyik közszereplő mennyire hitelesen, mekkora képzelőerővel vitte színre törekvéseit. Mindezzel együtt végül az irodalmárok olvasók nélkül, a jogászok pedig magukra (hoppon) maradtak (törvény)könyveikkel, s hamar rádöbbentek csapdahelyzetükre: a mainstream értelmező közösség nem nyújt segítséget, ellenben a korszerű nemzeteszme nem kristályosodott ki, hogy teljes és valódi értelmező közösséget komponáljon.”
(Falusi Márton: „Nem magunknak repülünk”. A magyar irodalom eszmetörténeti olvasatai. Századvég Kiadó, Budapest, 2025, 308 oldal, 3890 Ft)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!