Kereszttel és karddal

Sükösd Sámuel református lelkész és tanár 1849 nyarán a tömösi, bodzai, ósánci szoros védelmére kirendelt egységek tábori lelkésze volt. A tömösi szoros védelmében vívott harcok során hősi halált halt.
Gonzeczky János római katolikus lelkész a mezőhegyesi katonai ménesintézetnél teljesített papi szolgálatot. 1848 októberében a méntelep személyzetével együtt csatlakozott a magyar hadsereghez. Decemberben a császárért való imádság helyett hazafias imádságot vezetett be, s a magyar kormány kiáltványait a szószékről olvasta fel, sőt magyarázatokat is fűzött hozzájuk. A templomban hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot is. 1849 augusztusában letartóztatták, és a zömében császárhű legénység tanúvallomása alapján a császári-királyi pesti hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet másnap golyó általi halálra módosították, és a szatmári püspök közbenjárása ellenére október 8-án végrehajtották.
Gasparich Kilit Márk ferences szerzetes korának egyik legnépszerűbb hitszónoka volt. 1848 októberétől tábori lelkészként szolgált Perczel Mór tábornok seregében. Számos ütközetben vezette rohamra a magyar csapatokat. A bukás után álnéven bujdosott, és részt vett a Mack-May-féle összeesküvésben. 1852-ben letartóztatták, majd a bécsi császári-királyi haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet Pozsonyban hajtották végre.
Mednyánszky Cézár római katolikus pap 1849 januárjától a fel-dunai hadtest tábori főlelkésze volt. 1949 nyarán Görgey Artúr hadügyminiszter a Honvédelmi Minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató-tanácsosául nevezte ki. A bukás után Franciaországba emigrált, Kossuth Lajos ügynökeként a francia baloldallal tartotta a kapcsolatot. Papi működésével felhagyva, magánéleti gondjai és anyagi nehézségei miatt világkörüli útra indult. Ausztráliában aranyásással próbálkozott. Egy esztendő múlva az Egyesült Államokon keresztül visszatért Európába, ahol önkezével vetett véget életének.
Biro Sándor székely származású református lelkész a radikális beállítottságú erdélyi prédikátorok egyik legismertebb alakja, Kossuth Lajos feltétlen híve, a rétyi nemzetőrség szervezője s századosa, majd az erdélyi hadsereg tábori lelkésze volt. Tábori szónoklatai nyomtatásban is megjelentek. 1849 nyarán leköszönt lelkészi állásáról és a 4. székely határvédzászlóaljnál százados lett. Ez idő tájt a Hadi Lapot is ő szerkesztette. A zsibói fegyverletételt követően bujkálni kényszerült. Az osztrák hatóságok a forradalom leggyanúsabb személyei között tartották nyilván, de nem tudták kézre keríteni.
Rónay Jácint bencés szerzetes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1848-ban a győri nemzetőrök tábori lelkésze, majd Csány László kormánybiztos futára lett. Emiatt rendi elöljárói Bakonybélbe internálták. Közben Görgey tábornok a VII. hadtest tábori lelkészének nevezte ki, de Rónay az állást nem foglalhatta el. Győrbe visszatérve a megye egyházi főszónokává nevezték ki. A bukás után Londonban élt, s az emigráció politikai és tudományos életének meghatározó alakja lett. Fontos szerepet játszott Széchenyi István híres röpiratának, a Blicknek a megjelentetésében is. A kiegyezés után országgyűlési képviselő és címzetes püspök, majd Rudolf trónörökös történelemtanára lett.
Einhorn Ignác újságíró, rabbi a magyar szabadságharc lelkes híve volt. Magyarország függetlenségének a megünneplése alkalmából elmondott beszéde nyomtatásban is megjelent. A világosi fegyverletételt követően sikerült eljutnia Komáromba, ahol Klapka tábornok izraelita tábori lelkésznek nevezte ki. Komáromi kapitulánsként amnesztiában részesült, majd pár hónappal később elmenekült az országból. A magyar emigráció egyik legaktívabb tagjaként főként Lipcsében, Brüsszelben, majd Párizsban tevékenykedett. A kiegyezés után hazatért, országgyűlési képviselő, majd a kereskedelmi minisztérium államtitkára lett.
Lutter Ferdinánd piarista szerzetes tanár, Eötvös József szakértője s nemzetőr volt 1848-ban. Rendfőnöke emiatt valamennyi fővárosi gimnáziumból kitiltotta. A szabadságharc bukása után eltiltották a tanítástól, s csak évekkel később térhetett vissza a katedrára. 1884-től haláláig Budapest székesfőváros tankerületi főigazgatója lett, az oktatási rendszer modernizálásának elkötelezett hívét és 24 különböző tankönyv szerzőjét tisztelték benne kortársai.
Ihász György Gábor cisztercita szerzetes, a magyar nyelv és a retorika tanára volt. Klapka tábornok a komáromi várban helyőrségi lelkészként alkalmazta. Lázító beszédei miatt 1850-ben a pesti császári-királyi hadbíróságon vizsgálatot folytattak ellene, de mint komáromi kapitulánst kénytelenek voltak szabadon bocsátani. A cisztercita rend úgynevezett apáti bírósága viszont ötévi zirci internálásra ítélte. Később korának elismert nyelvésze lett, Magyar nyelvtan című könyve huszonhét kiadást ért meg.
Munkácsi (Mihálovics) József római katolikus lelkész 1849 nyarától a hadügyminisztérium hadlelkészi osztályának tanácsosaként szolgált, ezért a bukás után a temesvári császári-királyi bíróság négyévi várfogságra ítélte. Egyházi feljebbvalóinak a kérésére az uralkodó három év után megkegyelmezett neki. 1870-ben zágrábi érsek, hét évvel később bíboros lett.
Szabó Richárd római katolikus lelkész, újságíró és szerkesztő a 16. Károlyi-huszárezred papjaként harcolta végig a szabadságharcot. A bukás után a református hitre tért át és népszerű lapokat szerkesztett, például a Divatcsarnokot, a Gyermekbarátot és a Magyar Bazárt.
Lőw Lipót rabbi, a pápai nemzetőrség tábori lelkésze a tanítását követő izraelita ifjakkal önkéntesként vett részt a Dráva-vonal védelmében. A Függetlenségi Nyilatkozat megünneplésekor mondott beszédét a nemzetőrök kívánságára nyomtatásban is megjelentették, 1849 októberében emiatt a pesti Újépületbe vitték. Két hónapi fogság után a hadbírósági eljárás alól felmentették és hazaengedték. Hazaérkezése után Pap János megyei császári helytartó vetette a rabbit sorozatos kihallgatások alá. Az egy esztendőn keresztül tartó vegzatúrák csak akkor értek véget, amikor a Lőw család elhagyta a várost, és az ország távoli pontjára költözött.