(mi van Gyurcsány blogján…)

Én nem tudom, mikor törzskönyvezték Tárnoki nénit a kerületi pártirodán, de tény, hogy szocialista pedigréjéhez kétség sem fért. (Állítólag mikrocsipet is beültettek a lábujjába.) „Már házfelügyelő koromban is megbecsültek – mesélte dédunokáinak. – A háztömbbizalmi, Szerencsés elvtárs bizalmával tüntetett ki, a pártbizottságról kijöttek hozzám, ha információra volt szükségük a környéken lakók hangulatáról, a KMB nálam kávézott reggelente, nem beszélve a III/III-asokról meg az szt-tisztekről, akik kukáslegénynek álcázták magukat, mert a kisujjukban volt a konspiráció. Amikor bárkit be akartak szervezni az utcánkból, mindig engem kérdeztek, hogy megbízható-e vagy zsarolni kell. Bizony-bizony sok titok van bennem eltemetve, nincs szükségem arra, hogy a történeti levéltárban kurkásszak.”
„A majom kurkászik, amikor bolhát keres – szólalt meg hároméves dédunokája, Esztike. – A Hír TV-n láttam.” „Mikor?” „Amikor te elaludtál a Vészhelyzeten.” „Aha! Már mindent értek. Szóval te alattomban Hír TV-t nézel felnőtt felügyelete nélkül. A végén majd azon kaplak, hogy a Magyar Nemzetet olvasod.” „Csak a nagybetűket ismerem” – mondta dacosan Esztike. „Az a szerencséd, hogy én született demokrata vagyok, mint Mészáros Tamás az ATV-ben. Tudom, hogy szükség van ellenzékre. De kezdem úgy érezni, hogy az vagy nekem, ami majomnak a bolha. Vakard meg a hátamat. Mióta O. V. országértékelőjét hallottam, viszket.” „Készséggel – felelte Esztike, aki így a konstruktív ellenzék szerepébe került. De azért hozzátette: – Gyurcsány országértékelőjén is elaludtál.” „De O. V.-jén nem – vágott vissza Tárnoki néni. – Fel is ment tőle a vérnyomásom. Mint most tőled. Add ide a százas Tensiomint.”
Az öreg hölgy bevette a vérnyomáscsökkentőt, aztán két Supradint is elropogtatott. „Ugrálni akarsz rajtam?” – kérdezte gyanakodva Esztike, aki otthonosan mozgott a tévéreklámok világában, s most eszébe jutott az a gyermek, akit a Supradin hatására megtaposnak a szülei. De Tárnoki néni már aludni látszott. Esztike kivette ernyedt kezéből a távirányítót, és benyomta a Hír TV gombját. „Lebuktál – szólalt meg az öreg hölgy. – Kapcsolj át az ATV-re. Nincs jobb, mint ágyban, párnák közt fekve nézni a bölcs Mészáros Tamást és Avart.” „Ő tényleg édi – mondta Esztike –. Olyan, mint egy mókus, amikor éppen feltöri a mogyorót az ovális irodában.” „Kuss – mondta az öreg hölgy. – Tőlük tanulhatsz!”
De az ATV-n Mészáros helyett egy zilált nőszemély tűnt fel, aki arra biztatta a nézőket, hogy a KASPA betűhalmazból alkossanak értelmes szót, és küldjék el emelt díjas sms-ben, s így akár tizenkétezer-ötszáz forintot is nyerhetnek. Várakozóan tekintett a nézőkre, és azt mondta: „Senki? Akkor segítek. Ezt húzzák a fejükre, amikor télen fázik a fülük.” „Kasap? – találgatott Tárnoki néni. – Paska? – Aztán diadalmasan felujjongott: – Sapka! Az én eszemen nem jár túl a Fidesz sem, az én járulékomat ne csökkentsék.”
Egy pillanatra elszunyókált, és álmában megint elzavarta Esztikét a Hír TV-ről. „Tizenhat éven alul még felnőtt társaságában sem ajánlott. Politikai pornó! Mint a Magyar Nemzet!” Esztike riadtan átkapcsolt a közszolgálatira, ahol épp azt mutatták, hogyan szereli fel két MSZP-s egy főiskola folyosóján az óvszer-automatát. „Lufinak is jó – szólalt meg a számítógépbe temetkezett hétéves Robi. – És olcsóbb is valamivel.” Tárnoki néni az „olcsó” szóra felriadt, mert azt hitte, hogy valaki a Fini-mini vegyest bírálja. „Menj fel Gyurcsány blogjára! – utasította Robit. – Szeretnék személyesen eszmét cserélni vele. Minden gondolata igazi igazgyöngy…” „Olyan, mint amit a múltkor Timi vett a sarkon attól az etnikumtól, aki ráadásul egy szovjet távcsővel is megajándékozta?” – kérdezte Esztike. „Kuss! – felelte tárgyilagosan Tárnoki néni. – Inkább felolvasom neked, mit ír a naplójában Gy. F. Figyelj! Klárinak ma van a születésnapja. Együtt elmegyünk vacsorázni. Hát nem történelmi?” „Mit esznek?” – kérdezte Esztike. „Biztos valami egyszerűt. Olyat, amit mi szegények is eszünk.” „Krumplis tésztát?” – kérdezte Esztike. Tárnoki néni rövid tűnődés után felelt: „Én nem tudom…”